Mivel időm éppen engedi (és mert dr samson erősen szorgalmazta ) véleményezek kicsit.
A Supi/Betcsi első részét elovastam, mert a borító engem annyira irritált, hogy muszály volt megnéznem a belső grafikát is. Nem arról van szó, hogy a rajz rossz lenne, mert nem az, sőt igényes munka, de nekem személy szerint nagyon nem passzol a két főszereplőhöz és mint olvasás után kiderült, magához a történethez sem.
Ami a történetet illeti, jó kezdés, bár még valami eszméletlen blődségbe is torkollhat, így korai messzemenő következtetést levonni. Annak azért örültem, hogy Metallo végre nem egy rakás szerencsétlenség, akit Supi fél perc alatt hig-tech hulladékká darabol. Superman lelövése meg szinte könnyeket csalt a szemembe...örömkönnyeket.
A honosítás korekt, szép munka.
Majd meglátom, hogy adok-e esélyt a folytatásnak.
A Tini Titánok #01 is terítékre került nálam és meg kell mondanom, hogy nagyobb élvezettel fogyasztottam, mint a fentebb tárgyalt képregényt, annak ellenére is, hogy korábban volt már szerencsém hozzá. Azért ezt sem nevezném képregénytörténeti mérföldkőnek, de az én érdeklődésemet felkeltette az ifjú hősök sorsa iránt. Mondjuk az én gyomromnak kicsit sok volt a drámázás, de a tinédzserek már csak ilyenek. Ja, Gézengúznak mindíg ilyen felajzott baknyúl természete volt? Egy-két csajozós beszólás oké, de szegény párának egy értelmes mondata sem volt.
Ami a rajzot illeti, szép, de semmi extra. Mondjuk Csillagfény annyira dögös, hogy az szívem belesjdult. Ha marad a sorozatban, engem megvettetek kilóra.
A honosításban nem találtam kivetnivalót. Illetve van egy elgépelés: Ötödik oldal, harmadik panel, Superboy szövegében "ás" szerepel "és" helyett.
Jöhet a folytatás.