Most elmesélem haverom egyik kemény napját abból az időböl, mikor még koptatta az iskolapadot. A történetet hosszas nyomozás után sikerült rekonstruálni a szemtanúk felkutatásával. A történethez azt tudni kell, hogy haverom lakóhelye Sásd, Pécsett tanul és a történetben szerepel még a híres Komló nevü város (még Moldova is könyvet írt róla). Ezzeke a települések kb háromszög alkazatban helyezkednek el egymáshoz képest 30-35 km távolságban.
Korai ébredés. Életkedv nulla. Indulás a buszmegállóba. Természetesen az ember összefut szintén lenullzódott kedvű haverokkal, akik inditványozzák, hogy talán a mai napot érdemesebb lenne alkoholközelben eltőlteni. Buszozás. Megérkezés Pécsre. Loholás a legközelebbi ellátóhelyiségbe. Nagyjából 2 órán keresztül ment az iszogatás ki-ki a magának megfelelő mennyiséget, bár nem apróztunk el semmit. Emberünk fél 10 körül dönt úgy, hogy ő mégis bemegy az iskolába, mert mintha valami dolgozatott meg kellene írnia. Nem is volt rossz álapotban, úgyhogy hagytuk, hadd menjen. Egy kis levegő és jól is lesz. Csak hát... a sors az útjába vezérelt egy rég nem látott havert, aki 2 liter pálinkával éppen ivócimborát indult keresni. (Micsoda félelmetes véletlen). Más szóval megkezdődött a nagyipai vedelés, haverom emlékei szerint mintha valami füves cigi is előkerült volna... No de hát azt a dolgozatot akkor is meg kellene írni, a másik srác meg nem győzködte túl erősen ennek az ötletnek a helytelenségéröl. Ekkor már elégé illuminált állapotban, dülöngélve el is jutott az iskolához. Az időjárás elégé hideg volt, az iskolát fűtötték. Az meg - mint tudjuk - elégé felerősíti az alkohol hatását. Sikeresen megtalálta a megfelelő termet és az óra közepén állítólag szabályosan berobbant a terembe, még az ajtón lévő üveg is megrepedt. Hangos jóóóóóó napoooot kiáltással elvergődött a padjáig egyszer elesve és 2 másik padot felborítva. A tanár elégé nyámnyila volt, ezért erejéböl csak meredt bámulásra telt. Erre haverom rohan előre a tanárhoz (durr még egy pad) és közvetlen közelröl belekiabált (áradó pálinkaszag) a tanár arcába, hogy "Nincsen ám semmi bajjom!", majd pad feldöntése nélkül visszament a helyére. A tanár állítólag teljesen leblokkolt. Tíz perc elteltével viszont a havert elkapta a hányhatnék, ki is ment WC-re. Visszatérésének hiána úgy fél órával késöbb tűnt fel osztálytársainak. Kisebb expedíció után a női WC-ben rá is találtak magzati pózban. Na ez azért már mégsem állapot, kiviszik az iskolából, hogy inkább menjen haza, mert ennek így semmi értelme. A sors újabb összeesküvésének hatására egy csorda punkba futott bele, akik színtén alkoholizálni hívták. Mondanom sem kell, hogy nem utasította vissza e nemes gesztust. Ivászat közben szépen el is jutottak a parasztelosztóhoz (buszpályaudvar). Itt belekötött valami benga nagy, telefuxos, kigyórt romákba. Valahogy megúszta a verést, kisebb földi csoda. A punkok kezébe nyomtak pár száz Ft-ot és felültették a Sásdra taró buszra. Nem ment a jármű többet 2 km-nél, mikor sikeresen 2 sugár hányást eresztett meg az elötte ülő nő nyakába. Üvöltés. Sikonyálás. Örjöngés. A sofőr lerugta (szó szerint) a buszról egy buszmegálló közelében (Budai vám, ha jól emlékszem). Haverom elmondása szerint itt jó sokáig feküdt. Az emberek járkáltak, átléptek felett, buszok jöttek-mentek. Mikor elég erőt érzet rá felszállt egy buszra minden mindegy alapon. Valahol majd csak leszáll. A bussz Komlóra ment. Itt leszálva emberünk első útja a kocsmába vezetett azzon célból, hogy maradék pénzétöl is megszabaduljon. Igen ám, de a pénz elfogyott. Hát hogyan tovább, haza kéne menni! Más nincs, akkor az út szélén gyalog. Egyszer csak haza ér. Utolsó forintjait 2 liter borra költötte, hogy a hosszas úton ne unatkozzon. Jó 20 km gyaloglás után pihent meg egy vasútállomáson, ahol meglátott egy magában áldogáló jobb fajta biciklit. Nahiszen, ezzel mindjárt könnyeb az út. Most haggyuk a BTK idevonatkozó részeit, a bicikli el lett tulajdonítva. Sikeresen - bár az életveszély határán - meg is érkezett Sásdra úgy este körül. Viszont ekkor támadt egy gondolata: neki nem is kell már ez a bicikli, de hát csak úgy itt hagyn nem akarja. Nosza irány a település legzűrösebb non-stop kocsmája. Sikeresen túl is adott a biciklin, jó pénzt kapott érte. A sikeres üzletett megpecsételendő rögtön ittak is egy kört az vásárlóval. És még egyett, és még egyett, és még egyett... Az egész oda vezetett, hogy reggel a kocsmáros rázta fel, hogy most már húzzon a halál faszára. Emberünk úgy döntött, hogy ha már reggel van, akkor ő bizony elmegy Pécsre iskolába. El is vergődik a buszig. Felszáll. Secperc alatt elalszik. Mikor felébredt körülnézve me kellett állapítania azt a mára már szállóigévé vált mondatot, hogy "Na bazd meg! Már megint Komló!"
Már gondolkodtam a megfílmesítésen Életképek az Észak-Balkánról címmel.
