Szerintem annyira nem lineáris a játékmenet, mert a bolygók felkeresésének sorrendje és a jó/rossz út közötti különbség eléggé elkülönül egymástól (az utolsó bolygón iszonyat más a sztori, ha a sötét oldalt választja a játékos).
A második részben a legfőbb újdonság, hogy szinte minden fegyvert szét lehet tápolni, az összes készség roppant fontossá válik, két szett fegyver között lehet váltogatni (többnyire közelharc/távolsági v. normál/anti-droid), szóval nagy átlagban az irányítás és a harcrendszer is sokat finomodik, vmennyire kiegyensúlyozottabb lesz. A sztori viszont sokkal jobban ráerőltet egy útra (az első bolygón döntened kell, hogy jó vagy rossz legyél, és bármelyiket választod, azzal meghatározod az összes többi ehhez kapcsolódó eseményt, bármilyen legyen a jellemed), ráadásul szerintem sok ehlyen elég pocsék is a történet, a szereplőknél meg nagyon látszik, hogy nem a Bioware készítette... HK-47 az első rész legeredetibb karaktere, már csak a szövege miatt is érdemes kicsit bevenni a partiba, a második részben meg olyan nulladimenziós és érdektelen, hogy csak na. De a közel tucatnyi NPC közül is olyan 4-5-nek van vmi komolyabb jelleme, de azok is inkább idegesítőek (ráadásul míg az első részben a női főszereplő egy 19 éves csini jedilány, itt jórészt egy sokszáz éves vak, félkezű banyát kell cipelni, de Carth, a férfi főszereplő helyét is egy nyavalygó tolvaj veszi át, akiről aztán kiderül, hogy egy komplett elmebeteg pszichopata... és ezek a legkidolgozottabbak). A második részt én csak azért veszem néha-néha elő, mert élvezetes a harcrendszere, egyébként inkább idegesítő (az első rész élvezetes minijátékai itt pont feleannyit kerülnek elő, és sokkal unalmasabbak lettek).
Mod inkább csak játéknehezítő van, meg pár karaktermodell. Olyan überjó, mint a BGII-höz vagy az NWN-hez, nincs nagyon.
