De azért ez sem megoldás, hogy mindig gyenge filmeket várjunk. Emlékezzetek a 80-as évekre, vagy a 90-enes évek elejére (tudom régen volt, más idők voltak) de ha azt hallottad Stallone, vagy Schwarzenegger akkor tudtad mit fogsz kapni, ha robin williams filmre ültél be, akkor tutira halálra röhögted magad, ha egy Robert de Niro-ra akkor jó színészi játékot kaptál, ha Pierre Richard filmre, akkor bepisiltél a röhögéstől, ha Alain Delonra, vagy Lino Ventura filmre akkor tuti, hogy valami kemény krimit nézhettél. Volt akire számíts. Ha nem akartál mást, csak akciót és semmi mást akkor ott várt rád Steven Segal, vagy Chuck Norris és így tovább. Manapság a rossz filmek ekkora elterjedését abban látom, hogy a színészek megpróbálnak ezerarcúak lenni, meg minden megbízást elfogadni, nem akarják magukat beskatulyázni. Ezért olyan filmekbe is belemennek, amiben nem megfelelő karakterek. Ez a 90-es évek közepén kezdődött. Sorra buktak meg azok a filmek, amikor egy színész valami oylan akart csinálni, ami nem igazán állt eddig közel hozzá. (persze vannak univerzális színészek, de sajnos mostanában ők is hibáznak pl. Robert De Niro - Godsend) pl Stallone - Állj vagy lő a mamám.
Aztán a rendezők kifogytak az ötletekből. 100 év azért nagy idő, és felemésztették a lehetőségeket. Mi olyan szerencsések voltunk, hgoy megélhettük az második fénykort. (biztosan lesz még, de a 90-es évek közepén végetért az első angy fénykor, amit én 1960-tól számítok.) Megéltük a egy nagy generáció felemelkedését, és most ők kivesztek, és nincs a helyükre utánpótáls. Ez igaz a színészekre és rendezőkre is. Persze előtte is születtek jó filmek, az első fénykor rengeteg jó alkotással büszkélkedhet, de igazából a 60-as évektől kezdett el elindulni a filmgyártás nagy korszaka és kezdtek kialakulni a markáns választóvonalak - amelyek persze már léteztek - a stílusok között. Aztán a 70-es 80-as évek megalapozta azt amiből ma élnek a rendezők. Ebbena két évtizedben emelkedett fel az a színészgárda, akik most öregen lassan átadják a helyüket a fiataloknak, de sajnos ezek a fiatalok a legtöbb esetben a lábuk nyomába sem érhetnek. Most nem csak a színészi játékra gondolok, hanem karakterre, kiállásra is. Megszületett az akciófilm, a háborús film, a horror, a sci-fi, a vígjáték már nagyban letette alapjait, arra csak építkezni kellett, valamint a thriller, amelynek szintén voltak előzményei. És megszülettek az idolok, a kőbe vésett karakterek, és szereplők. Lettek madaraink, cápáink, égő tornyaink, földrengéseink, meteoraink, emberbőrbe bújt robotjaink, savasvérű idegenjeink,messzi messzi galaxisaink, házban/épületben/bázison egyedül maradó zsarujaink egy halom terroristával, zuhanó utasszállítóink stb.. ezek mind mind a 60-as 70-es 80-as évek termése. És most gondoljatok bele, hogy az utóbbi 10 éveben milyen filmeket láttatok. voltak gyilkos állatok minden mennyiségben, égő tornyok, meteorok szinte minden évben, földrengések, emberbőrbe bújt robotok,savas vérű idegenek, messzi messzi galaxisok, házban/épületben/bázison rekedt magányos zsaruk százszámra, zuhanó utasszállítós filmet szinte minden nap láthatsz a tv-ben stb.. szóval ahelyett, hgoy új ötletekhez nyúlnának, inkább a múltból merítenek, vagy feldolgoznak, vagy összegyúrnak.
És ez együtt sajnos ahhoz vezet, hogy unalmas silány alkotások születnek. Egyáltalán pl beszélhetünk még családi filmről? melyik volt az utolsó? Én már nem emlékszem. Mert szerintem a Shrek egy ökörség, és nekem sem tetszett, persze nevettem rajta, de őszintén azonkívül hogy nevetsz rajta, van valami értelme? VAgy az Incredibles.. ugyan már.. silány egy alkotás történet nélkül. Ha már rajzfilm, akkor az utolsó talán a Road to Eldorado volt, meg az Aladdin. De szerintem a legjobb a Vissza a jövőbe trilógia.
Tudjátok mi hiányzik nekem nagyon. A HŐS. csupa nagy betűvel. Mindegy hogy antihős, vagy jo oldali. Vagy a klasszikus értelembe vett akciófilm. Teljesen eltűnt. Mindenhol az agyas hősök jönnek, filozofálgatnak. Nekem nagyon hiányzik egy régivágású durrbele akciófilm. Semmi flikk-flakk, csk akció..
szóval az embereknek kellene idomulniuk ezekhez a silány dolgokhoz? eddig azt hittem hogy a mozi van a nézőért. De ha nincs jó történet, nincs színészi játék, akkor nem csodálkozom azon, hogy sorra mennek csődbe a mozik, nem csak itt európában de amerikában is. És ez nem azért van, mert a számítógépes kalózkodás elterjedt. A mozi élményét nem pótolhatja. De ha a mozi a maga silányságával tud csak csalogatni, akkor meggondolom beüljek-e. Mert ha vársz egy lányra és nem az jön, azért még elmész a következő randevúra, de ha harmadszor vagy negyedszer történik meg, akkor inkább nem mész többet randevúzni.