Szóval az egész azzal kezdődött, hogy a jutub elkezdett részleteket ajánlani a Légió sorozatból. Elöszőr nem nagyon érdekelt, de aztán elolvastam a kommenteket, ahol nem győzték dicsérni a sorozatot. Sőt! Voltak olyanok, akik a valaha készűlt legjobb Marvel TV sorinak titulálták (ezzel megfosztva a Fenegyereket a trónjától). Ekkor volt az, amikor beadtam a derekamat és végignéztem mind a három évadot. És nos...hol is kezdjem? Talán ott, hogy a "clickbait-es" címben elhelyezett X eléggé félrevezető, mert ennek az univerzumnak semmi köze az X-menekhez (bár az egyikőjük szerep a harmadik évadban, de nem lövöm le, hogy ki). Az egész sorozat (hasonlóan az Archer-hez) egy retrófuturisztikus, 60-as évekbeli világban játszódik. A stílusa pedig meglehetősen művészi, szűreális. Kb. olyan mintha David Lynch és Stanly Kubric közösen hozták volna tető alá a projektet. Nem nagyon akarok belemenni a spoilerekbe, szóval csak a szinopszist írom le. David Haller, akit paranoid skizofréniával kezelnek egy elmegyógyintézetben különböző események során szembesűl vele, hogy ő nem örűlt, hanem egy omega színtű mutáns, akinek ezentúl életcéljává vált, hogy bosszút álljon az életét megkeserítő misztikus mutánson.
Az első évad még egész korrekt. Koherens történetvezetés (bár azért itt-ott voltak jelenetek, amiknél összeráncoltam a szemöldökömet egy pillanatra, és azt kerdeztem magamban, hogy "ez mi volt?"), és egész pofás speciális effektek. A probléma viszont rögtön a második évaddal kezdetét vette. Persze lehet, hogy velem van a baj (aki ismeri a kommenteimet az már tudhatja rólam, hogy le tudok ragadni dolgokon), de az első évadban megteremtett, "két lábbal a földön" világ teljesen eltűnik és egy olyan elborult világba csöppen a néző, ahol a szexi, bajszos android lányok tűnnek a legkevésbé kirívó furcsaságnak. És ez volt számomra a legnagyobb gond, mert a történet egyszerre játszdik az asztrális síkon és a való világban. Viszont a való világ a második évadot követően annyira átcsap egy narkós lázálommá, hogy a végtelen lehetőségeket kínáló asztális világ így már nem is tűnik annyira lenyűgözőnek. Arról már nem is beszélve, hogy a szereplők teljesen random módjára kezdenek el cselekedni (pl. énekelni, vagy táncolni), illetve furcsábbnál furcsább dolgok tűnnek fel és el a való világban. Az egyik kedvencem
egy három méteragas hangvilla, amit ha megpengetnek, akkor David elveszti az összes mutáns képességét, és pár percre közönséges ember lesz. Egy igazi Deux em machina, amit valamiért soha többé nem vesznek elő pedig igazán szűkségük lenne rá. Szóval sajnos számomra sokat rontott a sorozat megitélésén, hogy a második fele érezhetően szétszort volt minden tekintetben. Bármikor, bármi bárkivel megtörténhetett. És mivel """X-Men""" sorozatról beszélünk így nincs hiány gyilkolászásból sem. A többség PG13, de akadnak köztük olyanok is, amit még a Singer filmek is megirigyelnének.
Hogy ajánlanám-e a Légiót? Nagyon nehéz kérdés. Ha szereted az elborult, művészi agymenéseket, akkor csak rajta! Tuti élvezni fogod, de készűlj fel rá, hogy rengeteg kérdést fog generálni benned, amikre nem nagyon fogsz választ kapni. A legegyszerűbb válasz az lesz: "mert csak.". Viszont nekem a nézése közben időről-időre a Rubber című film ugrott be. Igen, a gyilkos gumiabroncs... Ugyanazt a felemás szájízt hagyta bennem. (Jól használom ezt a mondást egyébként?) Yep.
De, hogy valami pozitívummal zárjam az értékelőmet, Kerry, az indián mutáns lány nagyon süti volt benne.
