OFF/ Természetesen senkit nem zavar, hogy kinyomtatod, sőt, ez inkább egyfajta elismerése a munkánknak, hogy nem kevés pénzt áldozol arra, hogy papiron lásd viszont. De akkor világosan fogalmazok: sajna mi monitorra dolgozunk, egészen eltérő technikát igényelne ha ki szeretnénk nyomtatni a cuccot (nameg nem ilyen "jó tömörítésű" .jpg-ket). Kis mértékben segítene a problémán ha élesítenénk a képeken, viszont az meg monitoron nem mutatna jól, ráadásul az sem hozzna tökéletes eredményt. Szóval vagy ez van, vagy az. Duplán meg nemigen szeretünk dolgozni, (én még egyszeresen sem ) így nállunk kiesik a dolog. Egyébként sokszor halottam már, hogy az emberek kinyomtatják a scaneket, de még egyszer sem mondták azt, hogy elégedettek lennének a végeredményel. Lehet hogy egy drága nyomtatóval jó mínőségű papíra már más lenne a helyzet, de abból már lazán kijönne egy minimum középfokú angol nyelvvizsga is, plusz az eredeti képregények. Esetleg egy reményed marad, az, hogy kisérletezel egy keveset a nyomtatód beállításaival, meg a papir tipusával, az talán javít valamelyest a dolgokon.
És mint lentebb írtam, rengetegszer előfordul az is, hogy csak a betüket dobáljuk rá a képre, és semmi más, tehát ha alapból nem jók a kinyomtatott angol scanek sem, akkor nincs mit tenni. /ON
------------------------------------------------------------------------------------
Na akkor most már egyre inkább kezd érdekelni ez a BA-s dolog is,
'asszem hamarosan belevetem magam a témába, csak AmKap ne lenne ott...
Ja, ez is off itt
Punkológus:
Nekem az egyik kedvenc részem a 241, ha másért nem is, hát a képek miatt. Tökre feelinges ez a római kor. (az "egyik" másik meg a Fáti & Bábos Team up, a kissé röhejes vége ellenére)
Viszont most F4 téren leginkább azt a szálat várom, amit Sámson dokiék honosítanak, mert az ebben a stádiumban érdekesebbnek tűnik nekem mint a Byrne széria most. Eddig pont fordítva volt. Pedig ott valahogyan az íróknak sikerült mindig nagyobb szabásúra, izgalmasabbra méretezni a harcokat. Ott van pl. a szigetes rész, vagy akár a Skrullos. Fordulatosabb. Eddig a Byrne féle részek azért jöttek be jobban, mert mint Punkológus is írta, volt benne valami a régi '60-as évek varázsából. De most ezt már kicsit kezdem megszokni, ezért számomra az kellene, hogy kissé változatosabb legyen, ezért nagyobb fordulatokat várnék. De ezt még egy ilyen jelentős sztorinál sem igazán sikerül megkapni, mint a Galactus per. A Sámson doki féle vonalnál meg éppen ezaz, hogy teletömik fordulatokkal, sőt, még keményen rá is játszanak a jelenetekre, például a harcoknál. És több teret engednek az emberi érzéseknek is, ami a Byrne félében meg szinte kimerül az egymás szúrkálásában. Pláne most, hogy kiderült ez a "kis" csere, ami igencsak megzavarta Fáklyát, meg Bent, ami szvsz jó hatásal van a képregény komolyságára.
Hülye konklúzió a részemről, de mintha a Marvel úgy számolt volna, mintha állandóan úgyanaz az olvasótábor vásárolná az F4-et. Így kicsit olyan nekem, mintha a képregény együtt nőt volna fel az olvasóival (a Marvel szándékai szerint): Byrne simán leköti a 12 éves ifjoncokat, de ha már 18 évesen egy kicsit komolyabb sztorivezetésre vágynának, akkor megkapják DeFalcotól. Úgye nálla már árnyaltabban jönnek be a képbe a nőügyek, megjelenik a drog, az ellene való harc szükségessége, meg úgy általánoságban komolyabban van megközelítve minden, sokkal felnötesebben, és persze realisztijusabban is (természetesen a Marvel univerzumra értem, a miénkel szemben). Byrne meg kissé játékosabban bánik mindennel, ráadásul kissé megalománnak is tűnik, ami a méreteket illeti: Mannhattan kiszagatása a földből, a gigászi Atillan holdra költöztetése, egy hatalmas "római kori" város egy hegy tetején, eltúlzott erejű, bár könnyen verhető ellenfelek (Terax, vagy Galactus a legjobb példa erre) stb. Persze minden gond megoldódik, komoly károkat semmi nem szenved el, ami nem az F4, vagy az ellenségeik tulajdonában van. Ilyen valószínűtlen méretekel és túlzásokkal való játszadózás inkább arra utal, hogy a fiatalabb korosztály lekötésére van kitalálva. Persze ettől még szívesen olvasom én is, de ez tényleg csak olyan, -mint ahogy Sepi is fogalmazott- olyan lightos.