Vélemény a Neil Gaiman's One Life-ról:
A történet elejéről nem lennék képes nem azt mondani, hogy hűdenagyonismerős... ha addig a részig nézem, mikor majdnem megfojtják, mintha csak a saját általános iskolás énemet láttam volna visszaköszönni. Fura volt. Szinte rémisztő.
Érdekes, de akárcsak a farkasemberes történetnél, itt se látok igazán mély mondanivalót. Jó, átitatja a sztorit a valláselleneség, és Gaiman is megemlíti a Narnia kapcsán azt, hogy az egész egy szép, kalandos köntösbe burkolt keresztény propaganda, de ennek ellenére ez a történet... csak egy történet. Nincs csattanó, nincs slusszpoén, egyszerűen csak egy srác története. Nem több, nem kevesebb. De ezt jól mutatja be. Akárcsak azt a jelenséget, mikor vki magának épít egy légvárat a kedvenc történeteiből, hogy oda húzódhasson vissza a világ elől. Érdekes lélekteni tanulmány.
A honosítás: Mivel egyemberes munka (borítót leszámítva), ezért egy kalap alá veszem a fordítás/beírást. mindkettő a szokott minőség, amit Zerittől elvárhat az ember. A fodítás része különösen tetszik. Jó volt olvasni ilen szép, görfülékeny mondatokat. A beírásnál is különösen kiemelném, hogy a szövegek nagyon szépen lettek elrendezve, tördelve. Mindent egybevetve tényleg profi munka.
És összességében? Kicsit nehéz megfogalmazni. Elgondolkodtató sztori? Lehet, ha az ember magára ismer benne. Egyébként... csak egy történet. Egy türténet arról, mennyire elzárkózhat az ember önmagában. Érdekes. És jó. Mindenesetre köszönet a honosításáért
