Vadmacska #1-6:
A történet kissé vegyes érzelmeket hagyott bennem. Az alapszituáció, az állatokkal beszélgető kislány, tetszik. Az elején is szépen van megoldva a szökése és a találkozása a kutyával, aki bevezeti őt a városban élő állatok világába. Igazi meseelem, ahogy próbára teszik őt, és mese lévén a tanulságról se feledkezhetünk meg, minden számban ott van egy különáló történet, többbnyire mitológiai utalásokkal. Viszont azt nem egészen értem, hogy pontosan mi baja is van a kislánnyal a kutyabőrös embernek. Az addig érthető, hogy azért rabolta el a kisöccsét, hogy legyen valami, amivel hatalmat gyakorol felette, de maga akonfliktus eredete nekem nem tisztázott. És persze ott a történet vége, amit előttem is kritizáltak már. Ha lenne még folytatás, akkor azt mondanám, hogy van értelme, de így nincs. Egy meséhez egy igazi "és boldogan éltek tovább, amíg meg nem haltak" befejezés illik, ami itt megfelelt volna annak, hogy visszatér az anyjához. Sajnos ez a befejezés sokat ront az egyébként kedves történeten.
Fordítás: Rosszat nem tudok rá mondani. Többféle beszédstílus volt a képregényben az álatok különböző jellemeinekmegfeelően, és mindegyik tökéletesen lett visszaadva. Szép munka.
Beírás: úgyszintén. Szépen ilesztett és tördelt szövegek, jó különleges feliratok. Csupa szép és jó dolog
Összességében: a végét leszámítva egy jó kis mese remek honosítása. Jó volna, ha lenne folytatása, akkor a végének is volna értelme.
