Vélemény a számról:
Ismét visszatér az elpusztíthatatlan ellen, és hogy szép kerek legyen a világ, még a CoMoron is ő kavar, így az Angyal-rajongóknak most kijutott belőle annyi, amennyi csak kell. Vasember poszthipnotikus állapota ugyan kicsit fura volt nekem, különösen az, hogy milyen remekül felismerte a jeleket magán, továbbá az is, hogy pont akkor múlik el a hatása, mikor Ultron el akarja intézni Wandát, de ezt még beveszem a szokásos sors közjátékának. Az viszont nagyon tetszik, hogy a páncél hálózati ármaforrásról úgy leszívja az energiát, hogy fél perc alatt feltölti az akkukat, és még egy marha nagy taszítócsapás is belefér útközbe. Thor is hozta a formáját, fejjel (vagyis kalapáccsal) ment a falnak, de ez a módszer ismét bevált. A legvége viszont, ahogy elintézik Ultront, nagyon kreatív, tetszik.
És szegény Jarvis is majdnem jól megjárta megint, kellett neki pont akkor bemenni a kis szervízkocsijával!
A fordításnál már elmondhatom, hogy megszokott Farekes. A narrátornál megint jól visszajön a kissé emelkedett, de ugyanakkor pöttyet lazán, humorosan megmondó hangulat, a karakterek is úgy beszélnek, ahogy elvárjuk tőlük (Víziónak is elég érdekes elképzelései vannaka romantikáról, az is biztos...). Hiba egy szál se.
A beírás is a megszokott remek minőség. Igaz, a borító/kredit párosításon kívül nincs spéci szöveg, de a mennyiség miatt már egyedül megérdemlika dícséretet a beírók (hogyhogy ketten?). Szép munka volt!
Összességében teszett a szám, bár hiányoltam belőle Bestiát. De valahogy Ultronnál a készítők nem túl gyakran rakják be a túlzott humorizálást, talán ezzel akarják kihangsúlyozni, hogy milyen komolyan veszélyes ellenfél is ő. Mindenesetre a #202 egy igazán méltó darabja a HZS Bosszúangyal-történetek gyűjteményének, köszönet érte
