Már nem emlékszem, hol, talán az Izsáki Borozóban esett meg.
Az egész úgy kezdődött, hogy kértem egy Drehert. Mondanom sem kell, a helyi subsok (ejtsd: szábszok) az alapjáratnál is ferdébb szemekkel néztek rám, miután egy Borozóban sört mertem kérni. Úgyhogy miután megkaptam a sörömet, laposkúszásban igyekeztem vissza a haverokhoz, mert azért hét embert kevésbé óhajt a tisztelt nagyérdemű megverni, mint egyet.
A harmadik Dreher után hangulatom kezdett emelkedni. Ekkor esett az, hogy a velünk levő, egyébként Kornél nevű srácot leKonrádoztam. És mivel az alkohol dolgozik az emberben, a bűntudata is felerősödik, nemcsak a bátorsága, ezért nem győztem tőle bocsánatot kérni az est hátralevő részében, amivel valószínűleg az idegeire mentem. Később kiderült, hogy ő is BME-ÉŐK, úgyhogy azóta világijó haverok vagyunk. (Mellesleg ő is Whitefülös. )
Kellemes bódultságomba iszonyatos fájdalom hasított bele, amit a bal karomban éreztem. Odapillantok, hogy lássam, mégis mily titkos féreg foga rág? Azt látom, hogy egy szőke fej lóg a karomon, és kitartóan rágcsálja azt! A mai napig nem tudom, hogy a mellettem ülő (a társaságunkhoz tartozó, de számomra vadidegen) csaj miért döntött úgy, hogy márpedig ő most leharapja a karomat. Olyan kitartóan csócsált, hogy a harapása nyoma még napokig ott virított a karomon. Ha Amerikában élnénk, abból a harapásnyomból tutira vissza tudták volna keresni annak tulajdonosát. Mire végre leimádkoztam magamról a lyányt, addigra totál elzsibbadt a bal karom (milyen szerencse, hogy a sörösüveget a jobb kezemmel emelgetem ) Mint később kiderült, pszichó-szakos a lány, úgyhogy az sem kizárt, hogy épp valami elfajult kísérlet szenvedő alanya voltam (ismeritek a viccet: -Hogy ötszáz dollárt egy szopásért?!). Mindenesetre az ismertség nem tartott sokáig, és azóta sem találkoztam a csajjal, szerencsére, mert lehet, hogy már nem lenne fejem.
