Azért azt ne feledjük, hogy a horror, azon belül is a "B" vagy trash horror külön műfajt és rajongótábort képvisel. Ezeket a filmeket tényleg csak szeretni, vagy nem szeretni lehet, köztes út nincs, mint pl egy vígjátékkal, hogy "annyira nem tetszett, de azért jókat kuncogtam rajta".
Az, hogy "kellenek a klasszikusok" csak számunkra, rajongók számára fontos dolog, sokkal többen vannak olyanok akiknek "nem kellenek". És ezzel semmi gond sincs, hiszen ahány ember, annyi fajta ízlés.
A CGI-nek remek szerepe lehetne a horror műfajban (értsd ezalatt a "B" műfajt, tehát inkább a zombis-zúzós-monszteres, mint inkább ilyesztős filmeket) hiszen a mai technika mellett némi kreativitással remek monsztereket lehetne kreálni. Ugyanakkor itt az ördögi kör, mert a CGI nem olcsó mulatság, ezek a filmek pedig nem a hatalmas költségvetésről híresek, ezért ha CGI-t alkalmaznak az nagyon trén néz ki... Tehát a CGI jó, csak pénz is kellene mellé. Bár én is azon az állásponton vagyok, hogy nem igazán láttam még jó számítógéppel alkotott karaktert, és valahogy a horror műfajhoz a maszkmesterek és bábosok munkája köthető igazán, valamint egy rosszabb báb is élethűbben hat, mint egy közepes, de abszolut kilógó CGI figura.
Minden műfajban kellenek a klasszikusok, tehát ez evidencia. A horrornál inkább kultuszról beszélhetünk, hiszen az igazi klasszikusok (Dracula, Nosferatu, House of Wax, White zombie stb.. stb..) elég kevesek által ismertek, inkább a 80-as évek elejének és közepének - kultusszá emelt - sorozatait tekintik sokan klasszikusnak, mint pl a Péntek 13 sorozat, vagy a Rémálom az Elm utcában sorozat, Hellblazer sorozat, Critters (JELZEM, KAPHATÓ MIND A NÉGY RÉSZ DVD-N MAGYAR FELIRATTAL!!!!!!!!) Agyfürkészők, Evil Dead trilógia, Phantasm és folytatásai, American Gothic, és sorolhatnám. Persze egy horrorrajongónak ezek is igazi csemegék, de méltánytalanul hanyagolva vannak a tényleges klasszikusok.