Elolvastam. Mit is mondhatnék? Nagyon bánom, hogy nem Karácsonykor olvastam el ezt az "aranyos" képregényt. Mert ebből, címének megfelelően csak úgy árad a szeretet, és a pozitív tanulság is. Mindegyik történet jó volt, de így együtt különösen tetszett az egész. A rajz eleinte fucsa volt, de meg lehetett szokni hamar. Nekem a történetek sorrendjében tetszettek, vagyis az F4-es legkevésbé. Az X-Menes már egy nemes gesztusról szólt, igazán "aranyos" kis történet(más szót nem nagyon találok most rá). A "gyönyörök szigete" meg jó kis poén volt. Erről a szegény Hamu srácról mindig a Styx jut eszembe, annyi különbséggel, hogy őt sajnálja az ember, és együttérez vele. Számomra a Pókemberes sztori(ez kétséges volt egy percig is? ) tetszett a legjobban. Egyrészt, mert JJJ szempontjából mutatta be a történetet, másrészt a már agyonszajkózott, de attól még igaz tanulságot hírdette, amit maga a Karácsony is hírdet" becsüljük meg szeretteinket, ebben a rohanó világban álljunk meg egy percre és nézzünk szét, hogy valójában mi is fontos nekünk". Azt eddig is tudtuk, hogy JJJ a szíve mélyén nem egy ilyen gonosz ember, csak nem tudja leküzdeni a gonosz énjét. Ez a különszám is bizonyította ezt, sőt, még egy kis kirakós darabot is adott a múltjából. Szóval ezt mindenkinek el kell olvasnia, aki szereti a Pókembert!
A fordítás, plus beírás elsőosztályú munka, szerintem nem lehet rá panaszunk. Nagy köszönet gabynak és Blixxxanak, hogy olvashattuk ezt a kis remekművet. Szép ajándék!
