Neki is ültem, és egy szuszra végigolvastam az egészet. Pont ebben a pillanatban végeztem, úgyhogy a leírt élmények nagyon frissek, és ropogósak! Szándékosan hátulról előre olvastam őket ( nem, nem vagyok mangamániás ) Az Y, az utolsó férfit, mindenképp a végére akartam hagyni, afféle nagy csattanónak, hisz eddíg mindenki azt ajánlotta a legjobban. Meg is tudom érteni!
Na de haladjunk szépen sorjában ( visszafelé )
Vigyázat! --------------------------SOPILER----------------------------------
Prédikátor: Bár eddíg azt halottam róla, hogy ez az első rész ( már nálunk első ugye...) nem túl izgi és tartalmas, én nagyon kellemesen csalódtam benne. A szitokszótár ugyan majdnem teljesen kimerült a hasábokon, de ez sem feltétlenül baj, ha figyelembe veszük az adott szituációkat, és karaktereket. ( persze őket még nem tudjuk ennyiből pontosan megítélni, de szerintem a jellemek alaprajza megszületett minden olvasóban. ) / --bár néhogy egy picit zavaró volt a káromhalmaz...../ A történet ( vagy ezen epizód ) drámai kezdése jó, nem is túl hatásvadász, de nem is oly elidegenítően embertelen, pont ahogy azt kell. A következő oldal rettentően dinamikus válltással "ugrik" be, amit jól nyomatékosít az egész lapot beterítő kép a főszereplővel. ( nameg a mi kis prédikátorunk tömör de filozofikus mondanivalója... ) Nem taglalok minden oldalt, de ami nagyon bejött, az maga a rajzstílus, mely rettentően karakteres és egyedi, jól felismerhető ( nem mint a Constantine-ban ) , és sajátos ( ami az Y-ra nem túl jellemző ) szereplőket eredményezett, attól függetlenül hogy fő, vagy mellékszereplők. ( na jó, végül is nem találkozunk benne sok "mellék" szereplővel az epizód szempontjából, csak a három szerencsétlen verőemberrel, akiket gyorsan likvidálnak. ) Az idő ide-oda ugrálásai nem zavaróak, sőt teljesen jól oldották meg őket, a vágások teljesen a helyükön vannak. Bár a történet nem túl sokrétü e részben, nekem nagyon tetszett hogy afféle "sokat sejtető" hangvételő, amihez egyedi, nyers-sötét hangulata is hozzátesz rendesen. Én nagyon bízok a Prédikátorban, azon kívül hogy Kain is megemlítette, szerintem érezni hogy igazán nagy sztorikat fogunk kapni a következő részekben.
Constantine: A kedvenc " démonvadászunk " első története, szinte legendás, de én még sosem láttam, csak innen-onnan halottam róla. Ami először feltűnt, az a nem túl előnyös rajzstílus és színezés ( persze ez nem csak negatív, később kitérek rá hogy miért is nem ) de gyorsan túltettem magam, az aprócska kellemetlen élményen, és belevettettem magam ebbe a nagyszerűen megírt, és szinte mérnökien megszerkeztett okkult sztoriba. Hatásos kezdés, szinte az első képkockákon látszik, hogy nem mindennapi sztorival állunk szemben ( ami persze Constantine esetében nem szokatlan...) A Képek, a jelenetek, kellemes, ám mégis eléggé feszültséget sugárzó mondhatni " folyós", könnyed ütemet diktállnak. Mégsem vállik unalmassá a néha teljesen egysíku szerkeztés (pl azonos elrendezésű, méretű képkockák stb..) ugyanis ennek hatására a "fő" jelenetek, melyek rendszerint kirívóbb megjelenítést kaptak, sokkal hatásosabbak. John elmélkedései, kissebb-nagyobb monológjai zseniálisak, igazán átjön belőlük az a "mocskos Noir" életérzés, melyet az okkult fűszerek még pikánsabbá tesznek. Jók a " kitekintések " a kis belő epizódok, melyek életszerűvé teszik a képregényt. ( pl a graffitis lány stb...) A történet folyamatos feszültséget kellt, teljesen úgy van felépítve mint egy jó kis krimi-horror, megrendezése szinte tökéletes. Egyetlen egy rész nem tetszett ( nem tartalmi szempontból ) mégpedig John Afrikai kiruccanása, mely más tempót diktállt, és nekem kicsit megtörte az addíg olyan egységesen haladó történetet.
Persze utána beindullnak az események, és egy igazán Constantinos befejezéssel, stílusosan "majdnem" véget ér a történet. Alig várom a földbedöngölő folytatást!
Jah, ígértem hogy visszatérek a rajzstílusra, melyről a vége felé eléggé megválltozott a véleményem, olyannyira hogy teljesen magával ragadott. Ez a kicsit butácska, ám mégis részletes, érdekes színezésű rajz maximálisan illik a sztorihoz, mondhatni oly egyszerűen tökéletes mint maga a mű.
Y, az utolsó férfi: Na ez aztán nem semmi mondtam fennhangon amint befejeztem az Y első epizódját. Mielőtt elolvastam volna, csak halottam miket mondtok róla, de a rajz miatt ( örök vesszőparipám volt, de a Vertigo kiölte belőlem! ) nem vettem annyira komolyan. Olyan átlagos volt. Hát az Y minden csak nem átlagos. A Sztori természetesen tökéletes, mint egy fantasztikusan megírt regény, melyben mégis filmszerű hirtelen vágások vannak. / kedvencem: Beth: El kell mondanom valamit *vágás* doktornő: Szülni fogok! / Folyton gondolkoztatott, foglalkoztatott, járatta az agyam, sokkal jobban megvisellt ( pozitívan persze ) mint a Prédikátor vagy a Constantine, ez főként a rendkívül életszerű helyzeteknek, de inkább beszélgetéseknek volt köszönhető. A végén nagyot bámultam, nem tudtam: most mi van???
Még most is a medalion, nameg a kis varázsboltban vett " bizsu " gyűrű jár az eszemben. Vajon a gyűrű okozhatja azt hogy Yorick életben maradt??? de akkor mi van a makival?..... Végszóként úgyérzem ma nem alszom túl sokat , járni fog az agyam mint állat..... Igyekszem megfejteni a rejtélyt, és rettenetesen várom a következő részt.
értékelés:
Y : 9/10
Constantine: 6/10
Prédikátor: 6/10
Utószó: Bocsánat az esetlegesen.....nem nem....biztosan előforduló, zavaró, helyesírási hibákért, de hirtelen élményből komolyabb megfontolltságot nélkülözve írtam a véleményem.
Gratulálok a Vertigo első részéhez, mindennemű nyali nélkül: Ennél jobb nem is lehetett volna!
Jah, és azok akik még nem gondoltak megvételére igyekezzenek! Kötelező anyag!
