HálóZsák fórumok > Hazai és külföldi megjelenések
*Marvel és DC SPOILER-sörözö*
Zerit:
--- Idézetet írta: Gorgonita - 2011. Szeptember 30., 13:10:23 ---Szuperhős történetektől emelkedett, cizellált stílust elvárni -szvsz -hiba.
--- Idézet vége ---
Értettem, uram. Akkor hiba lenne tovább próbálkoznom, marad a status quo. :rolleyes:
jocibmx:
Dübörög a DC rebbot tovább. Jött pár cím a másodlagos hősök közül és kellemesen csalódtam :D
Aquaman: Látszik, hogy ki akarják rángatni a karaktert a sok ércelődésből amit kap, viccesen oldották meg, és igazán tökös hőst gyúrtak belőle, nekem tetszett , bár kicsit kevés volt az akció, inkább felvezető rész volt ez mintsem igazi kezdet, de teljesen korrekt volt.
The Flash: Szintén erős kezdés, bár kicsit többet vártam a Flashtől, de bírom az új ruha megoldást.
És a legnagyobb meglepetés számomra, Hawkman. A karakterről sajnos nem sokat tudok, egy két számban már olvastam róla, de a kinézete szerintem baromi badass, és ez az első szám teljesen megvett, most keresgélek régebbi történeteket is vele, hogy egy kicsit képbe hozzam magamat.
Olvastam wikin hogy ezt a karaktert is rebootolták a 80as években de végül egy csomó retconnal kb. megölték a későbbiekben és másodkaliberú karakter csináltak belőle. Sajnálatos, viszont ez a cím engem nagyon megfogott, a rajzok kifejezőek és szépen, jók a bunyók, zúzos a karakter, teljesen jó, akárcsak az Aquman, ez is teljesen megfogott.
Gorgonita:
Olvastam, tetszett. Szuperhős történetektől emelkedett, cizellált stílust elvárni -szvsz -hiba. Nem a világmegváltás a feladatuk, hanem a bűnüldözés. Pont.
Akadhatnak persze kivételek.
Egy-egy olyan karakter mint például a Végzet Őrjárat robottestbe kényszerülő autóversenyzője rengeteg lehetőséget hordoz magában. De egy olyan piacon kell megmaradniuk, ahol havonta cirka 200 szuperhős címmel versenyeznek. A marketing már a fogantatásuk előtt is beleugat a művészetükbe. Számos jó író (pl jms) bicskája törik bele abba, hogy túl sikeres karakterekkel akar pénzt keresni, és közben oroszlánkörmeit is villogtatni. A kettő együtt nem megy. Ez nam az a közeg, vagy közönség. Szerencsésebb párosítás ha egy jó író kevésbé sikeres címet tesz saját játszóterévé. Lásd Peter Davids esete az Excalibur legénységével, Hulkkal vagy az X-factorral. De hozhatnám példának a Secret Six mindenki más által leírt karaktereit is, akikből egy jó ötlet és némi ráncfelvarás ütőképes csapatot kovácsolt.
Ám még ezek sem művészi, pláne nem zseniális alkotások, csak ujjgyakorlatok a mestereknek.
Számomra ezekben a szuperkarakterekben (is) az az érdekes, hogy képesek-e még az írók példaképeket teremteni a gyerekek, fiatalok számára egy végletekig profanizált világban. Tanítani valamit, még ha csak egy-két mondat erejéig is.
A Te leírásod szerint a Requiemben ott van ez a két mondat.
talgaby:
A Requiem simán az egyik legjobb Ezüst Utazó-történet az elmúlt évtizedből. Csodálom is, hogy ennyit ülnek a foglalásán, amikor ezzel szvsz el lehetne indítani itthon is egy kisebb részleget, amivel megismertetehetik ezt a karaktert.
Zerit: A melankólia, a búsongás és a letargikus hangulat állandó elemei a Silver Surfer-képregényeknek. Az első sorozatának kezdeti éveit gyakorlatilag azzal töltötte, hogy sóhajtozott, sajnálta magát, majd megmentette az aktuális megmentendőt.
Zerit:
(azért hihetetlen, hogy ide is írok? :lol:)
Mindenekelőtt el kell mondani, hogy páran superherohater-ént tartanak számon. Pedig az Ég rá a tanúm, hogy én nagyon igyekszek és próbálom olvasni/megszeretni ezen típusú képregényeket, de ha nem ütik meg a mércét, akkor mit tehetek ellene? Persze az én készülékemmel lehetnek a gondok, például, hogy már túl idős ahhoz, hogy ezeket a témákat abszolválja.
Mindenestre szorgosan próbálkozok, hátha... Főleg, ha olyan leírásokat olvasok, melyek sokszor élvezetesebbek, mint maga a képregény, amiről szólnak. Így jártam a Brethless című film kapcsán is, ahol Richard Gere olyan szívhez szólóan mesélt a Silver Surferől. Nosza, elő is kerestem néhányat belőle, lehet rosszul választottam ki a füzeteket, de csalódottan tettem le őket. Néhány honosítottba is beleolvastam, és bocsánat a kifejezésért, de szánalmasak voltak.
Nemrég egy horvát képregényes portálon olvastam egy Surfer képregény leírást, amit igencsak magasra pontoztak az olvasók is. És mivel elég jól fedi az ízlésemet az ott jó értékekkel bíró képregényhalmaz, gondoltam megpróbálkozok vele (közben kiderült hogy Esad Ribić rajzolta, aki horvát, így talán kissé szubjektív a horvátok rajongása).
A címe Silver Surfer:Requiem és a további irományom tartalmazhat spoilert.
Egy négy részes mini, JMS írta és arról szól, hogy a Surfer haldoklik és kevesebb mint egy hónapja van hátra az életből.
Az első füzetben Reed Richardstól kér segítséget, aki diagnosztizálja a halálos kórt, de nem tehet már érte semmit. Sue a sírógép szerepét tölti be, ami egyébként az egész képregény hangulatára jellemző. Nincs bajom a melankóliával, viszont úgy vettem észre, hogy a szuperhős képregényekben túlzásokba esnek az érzelmek (és egyéb más tulajdonságok) bemutatásával. A túlzás a karikatúra eszköze, ebben a képregényben pedig nincs helye neki. Az érzelmi túlcsordulás szirupossá válik és ragacsos lesz tőle az egész. Silver Surfer nem esik apátiába, inkább azt tervezi, hogy tartalmasan tölti el a hátramaradt idejét.
Első állomása a választott szülőbolygója, a Föld körüljárása, ami a második füzetben ott torpan meg, hogy segít Pókembernek egy bűnöző elfogásában. Majd Pókembertől kér tanácsot(?), hogyan tehetné jobbá az emberiséget. Pókember számomra végig antipatikusan viselkedik, maga a brainstormingja a világmegváltásról is elég nagy marhaságnak tűnik. De végül ki is mondja a nagy igazságot, hogy végül is a szuperhős feladat nem világmegváltásra teremtetett, csak a bűnüldözésre korlátozódik. A füzet mégis ötletesen zárul, egy remek „adománnyal” a Surfertől az emberiség számara.
A harmadik füzetben a gyors földi körút után Surfer a deszkáján a szülőbolygója felé veszi az utolsó utját. Útközben belebotlik két faj generációkon át tartó véres vallási háborújába. Döntést várnak tőle, hogy kettőjük közül ki mellett áll az igazság. Surfer a béke hírnöke, így nem dönti el a háború menetét, hanem megteremti a békét. Érdekes gondolattal búcsúzik „Ha a szent helyeket nem perzselheti fel a háború tüze... akkor tegyetek minden helyet szenté. Ha a szentemberek érinthetetlenek a háborúban... tegyetek minden embert szenté”. Ez az a rész, ami különösen tetszett nekem és ha sikerült volna minden füzetet hasonlóra alkotni, akkor megemeltem volna a kalapomat :D
A negyedik füzetben hazatér a bolygójára, ahol mindenki siratja és búcsúztatja, még Galactus is eljön a temetésre, részvétét nyilvánítani... és Silver Sufer meghal.
A rajzok tényleg csodálatosak, a történet is tetszik, szép, érzelemmel teli. Az egyetlen negatívum számomra a már említett túlzás.
Csak ajánlani tudom, meg olyannak is, mint én, aki nem járatos a szuperhősök világában.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése