HálóZsák fórumok > Hazai és külföldi megjelenések
*Marvel és DC SPOILER-sörözö*
KiD:
Én a 80-as évek sztorijain nevelkedtem, bizonyára ez az egyik oka, hogy kedvencem az időszak, de így visszanézve is azon füzetek jó részét tudom példának tekinteni. Amikor nem brutalitás volt a lényeg, vagy az aktuális event (kevés kivételektől eltekintve). Mostanában olvasgatom Shooter blogját, és azt kell mondanom, hogy így belegondolva a képregényekkel kapcsolatos filozófiája tényleg átjön a történeteken, és nekem ez a filozófia szimpatikus. Az, hogy ez mennyire az ő érdeme, mennyire a szerzőké, passz.
Nekem a 60-as, 70-es évek egybefolyik, nem tudom a határokat megkülönböztetni. A történetek mai szemmel nézett gyermekiessége miatt, kevésbé kötnek le, ugyanakkor az egész történetvezetés, az alapok, meg a sorra meglépett újszerű húzások miatt le a kalappal Stan és társai előtt.
A 90-es évekről jobb szót sem ejteni, a 2000-es meg nagyon vegyes számomra, egyrészt nem ismerem eléggé, másrészt a végére nagyon rányomta a bélyegét az event mánia, közben viszont elég jó X-Meneket olvastam pl. folyamatosan (noha közel sem annyit, hogy teljes képet alkothassak az időszakról.) A mai állapot egyértelműen nem tetszik.
Usagi Yojimbo:
Én éppen azért nem szeretem az új részeket, mert mangaszerűek, nekem a 60-as 70-es 80-as évek jönnek be a grafikájuk és sztorijuk szerint is( bár a Kingpin kiadó " Új Bosszú Angyalai" tetszett, de a Semic-es Pókember Vol.2 egyáltalán nem).
Gorgonita:
Nincs rálátásom az egész Marvelizériára, így csak arról számolhatok be mi az ami nekem tetszett, és miért.
1. A Civil War, House of M, Dark Reign, Hulk a Marson időszak valóban azzal kecsegtetett, hogy a hősök kilépnek addig önmagukból. Emlékszem volt egy pillanat, amikor teljesen elhittem, hogy na most Spidey majd jól Cap örökébe lép, és minden megváltozik. Aztán persze szépen visszagyalogoltak a papírformába, és még azt is megpróbálták beadni nekünk, hogy Mary Jane feledhető jelenség.
2. Az itthon megjelent címek (Claremont X-ei, Byrne Supermanje, Grant Batmanja) egészen új világokat nyitottak meg előttünk. Amikről a fene se gondolta volna, hogy mire újra talákozunk velük a honosítóoldalakon már egészen másképp fognak kinézni, mert valójában csak apró szilánkjai egy folyamatosan változó, végtelen áradatnak.
3. Miután nagyjából beláthatóvá vált a rebootok, újrázások, alternatív valóságok és új dimenziók labirintusa (s a mögöttük húzódó pénzügyi valóság) az ember már elismeréssel pillantott azokra a szerzőkre, akik hosszabb rövidebb ideig valódi mélységet tudtak adni egy-egy karakternek, csapatnak ebben a káoszban. Ez ügyben nálam a PAD a favorit, aki a Hulk és az X-Factor címekkel is kisebbfajta csodákat művelt.
4. Ha negatívumot kellene mondanom, nálam az az időszak verte ki a biztosítékot, amikor boldog boldogtalan kényszerhelyzet szülte gyilkost faragott a rábízott szuperhősökből, mert akkoriban ez volt valamiféle hibásan értelmezett drámaiságnak a fokmértéke. Szívesen feledném még Apokalipszis korát, és úgy általában véve a sebbe tolt kamerával forgatott jeleneteket. Megtorló is, Conan is nagy kedvencvem volt a Hepiend magazinban, de akkor még a karakterük volt a fókuszban, nem a hentelés.
+1 Ellenben bírom a kissé mangás, könnyedebb, fiatalosabb , humorosabb címeket - Power Pack és..., X-Men Academy, Guardians of the Galaxy, stb. - amik nem veszik túl komolyan magukat.
Inner Circle:
A '90-es évekről elég annyi, amit asszem Sergio Aragones adott valamelyik paródia-szereplőjének a szájába, amikor az illető teljesen felismerhetetlen külsővel jelent meg: "I'm in the 90ies now... I'm psychotic and badly-drawn!"
Farek:
Én főleg az Angyalokban vagyok érdekelt, őket tekintve a '80-as évek, illetve a v3 eleje, a Busiek-Perez időszak.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése