HálóZsák fórumok > Hazai és külföldi megjelenések
*Marvel és DC SPOILER-sörözö*
talgaby:
Bayer Tóninak volt egy ilyen előadása.
Amúgy az van mögötte, hogy a DC elődjének minősülő National alapítója, Wheeler-Nicholson egy tősgyökeres konzervatív keresztény amerikai volt, ez igaz, és sok tekintetben a kezében tartotta a céget viszonylag sokáig. Ugyanakkor a DC szinte teljes szerkesztősége és szabadúszói zsidók voltak, mint kb. az amerikai képregényipar 99%-a egészen a hetvenes évekig. A DC-nél inkább az az érdekes, hogy Supermannel kezdődött minden, és ő ugye egy az egyben a nietzschei Übermensch megfelelője, csak egy földönkívüli mázzal rajta. És az a filozófia aztán annyira árja, amennyire csak lehet. Amúgy arra, hogy miért pont ez lett, sose adtak jó magyarázatot, pedig ugye két zsidó alkotta meg. Megvan Superman háttértörténetének egyik legrészletesebb és legtöbb kutatási anyaggal bíró könyve, de ott se nagyon tudni a miértre az okokat. A DC üzletpolitikáját nem volt nehéz kinyomozni, de hogy miért lett Superman olyan, amilyen, nem.
A Marvelnél egyszerűbb a helyzet. Mivel a DC akkorra már szétperelt mindenkit, aki kicsit is hasonló nagyerejű hősöket vonultatott fel, így maradtak azon a területen, amihez Stan értett szerkesztőként, a horror- és westerntörténeteken, csak utóbbiakat áttolták jelen időbe. (Amúgy ha megnézzük, az F4 első számai tipikus horrorképregények voltak.) Meg persze az is vastagon ott volt, hogy a DC saját tulajdonú nyomdáját voltak kénytelenek használni, ezért nem volt a borítókon az F4-nek se pár hónapig jelmeze, féltek, hogy kivágják őket a francba. Persze az is szerepet játszhatott, hogy mivel sokat nem veszíthettek, így kipróbálták a DC ellenkezőjét. Mondjuk kellett is pár év, mire valóban komoly tényező lettek vele, és a DC még a hetvenes évekig is sokkal nagyobb presztízsű munkahely maradt az alkotóknak.
Inner Circle:
Témára reagálva, mintha már lett volna szó erről. Akkor valaki azt mondta (sajnos most nem találom), hogy a Marvel "földhözragadt" és a DC "epikus" nézőpontja abból ered, hogy a Marvel zsidó, a DC keresztény gyökerű cég. Ennek most egy kicsit utánanéztem, és a DC korai munkatársai közül is majdnem mindenki zsidó :D Ettől még megállhat a fenti tétel, de én nem találtam reális alapját. Valaki felvilágosítana?
talgaby:
DC hősöket azért emlegetnek gyakrabban, mert a DC-nél ikonokat teremtettek, míg a Marvelnél hétköznapi embereket. Pont ezért könnyebb manapság úgy érezni, hogy könnyebb azonosulni a marvel szereplőivel, mert alapvetően esendőnek vannak ábrázolva. Másfelől pont ez a bajuk, hogy ha nagyon megnézi az ember, akkor állandóan nyavalyognak valamin. És nem csak Pókember, akinél 30 éven keresztül legalább ötoldalanként fel kellett emlegetni, hogy meghalt Ben bácsi, meghalt Gwen Stacy, meghalt a fene tudja, még ki.
A DC ezzel szemben elvonatkoztat. nem szereplőik vannak, hanem eszmék megtestesülései. Superman az igazságosság, Batman a bűn elleni harc, Wonder Woman az igazság (szó szerint, az Igazság szelleme egy agyaggólembe zárva)…
Azért is könnyebb idézni, mert több eposzi pillanatuk van. A Marvelnél 2008-ban marha nagy feneket kerítettek a titkos inváziónak, egy olyan dolognak, ami a DC-nél eredetileg (mármint amiről Bendis lenyúlta) csak egy sima történet volt JLA-n. Míg a Bendisangyalok legnagyobb dobása az volt, hogy összebalhéztak egy New York-i bandavezérrel, addig a JLA-nél az istenekkel megküzdeni majdnem a napi rutin része.
Ez a másik, ahol különböznek. A Marvelnél az események alapvetően olyan skálán mozognak, ami könnyen felfogható, és ha valami már túlmutat egy városon, abból egész csinradatta lesz. DC-nél egyszerűen grandiózus méretekben gondolkoznak. A Földet megmenteni csuklógyakorlat, ami már nagy esemény, az minimum univerzumokra hat ki, és ez egyszerűen olyan lépték, amit nehéz átlátni.
A Marvelt könnyebb szeretni, mert még manapság, a nulla szerkesztői kontroll mellett is egy nagy, egységes világ, ahol sok minden összefügg sok más egyébbel. A DC olyan, mint a görög mítoszok: hiába egy világ, mégis egyedi énekek gyűjteménye. Viszont pont emiatt könnyebb is felemlegetni a nagy pillanatokat.
A Marvelnél én is könnyebben mondok érákat vagy egész sorozatokat, amiket ki lehet emelni, viszont a DC-nél tucatjával vannak a különálló pillanatok, amik örökre fennmaradnak. Míg a marvelnél Gwen Stacy halálának ereje, jelentősége és lassan az emléke is kikopik, mióta nem kötelező Peternek háromhavonta egyszer bőgnie egy kicsit miatta (plusz Pók-Gwen bőven túlnőtte magát a negyven éve halott elődjén), addig a lassan harmincéves Arkham Asylumot vagy a még régebbi Killing Joke-ot a mai napig újra és újra kell nyomni.
Ezt a hangulatot célozná az Eaglemoss csomagja is, de ott az eredeti széria sokszor inkább a friss dolgokat fedte le, vagy egyszerűen csak arra mentek rá, hogy sok szereplő legyen benne, és valaki majd csak elviszi a hátán. De lesznek még ott jók. Ha tartják az eredetit, a 13-as sajna itthon bukni fog, pedig egy remekmű, de ott lesz majd a 17-18-as, ami a magyar kiadásnak régi adóssága; valamivel később a 28-30 az egyik legerősebb rész,, a 46-47 meg egy akkora fordítói bukta lesz, mint ide Lacháza; láttam a mostani fordítójuk unkáját, esélye sem lesz egy kemény politikai szöveg ellen, pláne, hogy kelleni fog hozzá a fél ezüstkor legalább felszínes ismerete, hogy ne fordítsa a felét félre.
Sepi:
Miért? Te nem így látod?
Alaphelyzetben akkoriban a DC-s hősök ismertebbek voltak nálunk is, hiszen előtte már voltak a Superman mozifilmek, és pont akkoriban készült a népszerű Batman film is, amiben Keaton-Nicholson játszott (én is gyerekként pont a mozifilmek miatt kezdtem el venni és olvasni mind a Batmant és a Supermant). A Batman címet alapból a moziképregénnyel indították be. Aztán jöttek olyan mára kultikussá vált sztorikkal, mint a Gyilkos tréfa (ami mondjuk nekem soha nem tetszett, de a DC rajongók odavannak érte :nemtudom: ), vagy a Halál a családban. Supermanből pedig rögtön egy akkoriban amerikában is népszerű új eredettel, a Byrne-féle minivel és sorozattal kezdtek, ami ugye most volt az Eaglemoss-os kötetben. Eközben Pókemberből egy olyan résznél kapcsolódott be a magyar kiadás, amiket olyan sztorik követtek amelyek többsége nem volt valami nagy durranás. Főleg, hogy már az első szám után ugrott egy nagyot a történet. És hát Pókemberen kívül más címmel nem nyerhettünk bepillantást a Marvel univerzumba. A többi Marvel képregényt azért veszem ki a képletből, mert hiába az volt az eredeti kiadó, nem a Marvel univerzumban játszódtak. Igazából mind film (Robotzsaru) vagy sorozat (Alf, Transformers) feldolgozás volt.
Szóval én úgy látom, hogy jóval nagyobb esélyekkel indult a DC hazánkban, mégis a Marvel jött ki győztesen az olvasók körében. Ezt később az eladási számok is alátámasztották, hiszen a két DC címet összevonták, míg Marvelből újak indultak.
zajrus:
--- Idézetet írta: Sepi - 2017. Május 22., 12:57:35 ---Sorrendben így jelentek meg az első számok: Batman - Pókember - Superman. És ugye tudjuk, hogy évekig csak a Pókember képviselte a Marvelt utána (ha az Alf-ot, Robotzsarut és Transformerst nem számoljuk), míg a DC két címmel ment. Csak később jöttek az X-ek és a Marvel Extra miután egyre többen követelték a kiadótól, hogy jó lenne más Marvel cím is.
--- Idézet vége ---
Jaja tisztára egyenlő esélyekkel indultak... valamelyik párhuzamos univerzumban, ami nagyon távol áll ettől :D
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése