Egy szomorú hír Killjoytól, csak remélem, hogy nem végleges:
Kedves Olvasók!
Sokáig hitegettem magam és másokat is, de mégis eljött ez a pillanat. Az elmúlt hónapokban már gondolom feltűnt néhányatoknak, hogy egyre kevesebbet és kevesebbet tűntem fel itt az oldalon. Ennek több oka is volt, és hogy elkerüljük a felesleges találgatásokat, így néhány indokomat most megosztanám veletek.
Először is szeretném leszögezni, hogy bár sem házon belül, sem házon kívül nem volt teljesen felhőtlen a kapcsolatom mindenkivel, azért részemről úgy gondolom, hogy sok barátot találtam az elmúlt két év alatt. Hogy csak egy példát említsek, valószínűleg még sokan emlékeznek a 2004-ben fellángolt és pillanatok alatt elfajult vitánkra manoval. Sokan gondolják azt, hogy azóta is mélységesen utáljuk egymást, és valószínűleg ha bármelyikünket akkor kérdeznétek erről a dologról, mikor a másik is ott van, akkor mindketten azt mondanánk, hogy ez így is van, pedig valójában egy nagyon jó, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatunk van azóta is. (Legalábbis én így gondolom )
Sajnos én is beleestem ez alatt a két év alatt abba a hibába, amibe sokunk, hogy az „ide nekem az oroszlánt is” hozzáállással úgy gondoltam, semmi nem állhat a honosítások útjába, így belekezdtem mindenbe, ami megtetszett. Ennek köszönhetően nagyon sok elkezdett, de be nem fejezett képregény ül most itt a Zsákon az én hibámból. Mondhatnék ezzel kapcsolatban tucatnyi valós vagy éppen erőltetett magyarázatot, de nem akarok. Az oldal gazdái ezek sorsáról majd döntenek, én bízom benne, hogy ha esetleg le is kerülnek, hogy ne rontsák az oldal image-ét, akkor is lesznek olyanok, akiknek a gépén lévő gyűjteménynek értékes darabjai maradnak ezek az elhagyott sorozatok.
Az idő múlásával azonban kiderült, hogy nem minden a honosítások körül forog és miután felépült a saját házam és augusztusban beköltözhető állapotba sikerült hoznunk, rá kellett döbbennem, hogy eddig mennyire könnyű is volt az életem. Más házában lakva csak a minimális kellett foglalkoznom a környezetemmel, most viszont minden az én nyakamba szakadt, amit persze örömmel csinál az ember, hisz a sajátját pátyolgatja, de egy idő után kénytelen prioritásokat felállítani és áldozatokat hozni azért, hogy mindent el tudjon végezni, ami tényleg fontos.
A képregények világa egy örök szerelem marad mindig is, de az életemben beállt változások miatt (bár még mindig remélem, hogy csak egy időre) kénytelen vagyok szögre akasztani a klónecsetet és lemondani a honosítás izgalmairól. És ahogy első mesterem, Zaj tette, én is csak úgy tudom ezt megtenni, ha minden ön- és olvasóámítást félretéve azt mondom, hogy MOST VAN VÉGE. Nem látom értelmét annak, hogy egy „majd ha lesz időm”-mel, vagy egy „tutira befejezem még ezt az egyet”-tel hitegesselek benneteket, mert pontosan tudom, hogy az elmúlt hónapokban összesen kétszer indítottam el a Photoshopot és akkor sem futott 10 percnél tovább. Hogy a lelkesedés fogyott el, vagy az önálló élet és a munkahelyi létbizonytalanság „izgalmai” másztak az idegeimre annyira, hogy már nincs türelmem csinálni, nem tudom, de az tény, hogy nem érzem már azt az ellenállhatatlan hajtóerőt, amit régen. Nem érzem azt, hogy csinálni akarom, mert milyen jó lesz majd, ha kikerül és Ti olvashatjátok. Valami elfogyott…
A fertőzöttségem nem múlt el, ma is elmebeteg módjára gyűjtöm a képregényeket, de a honosítás már nem vonz annyira. Én sokszor és sok helyen elmondtam és leírtam, hogy mit jelentett nekem mindig is a honosítás. Adott egy lehetőséget arra, hogy olyan történeteket ismertessek meg veletek, amiket esetleg soha nem olvasnátok el. Kicsit nagyképűen mondhatnám azt is, hogy talán sikerült egy kicsit alakítanom az ízléseteken is. Ez a célom mind a mai napig megvan, és az utóbbi egy-két hónapban néhány új és régi ismerőssel egy olyan projekten dolgoztunk, ami ezt a célt hivatott szolgálni. Ennek eredménye lett a nemrég elindult Képregény Iránytű, ahol úgy érzem, hogy végre pontosan azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna: képregényekkel ismertethetem meg az olvasókat. Hogy érdemes volt-e belekezdeni, azt majd az idő és Ti eldöntitek. Eddig azt kell mondjam (bár egyeseket tudom, hogy ez zavar), hogy az oldal fogadtatása határozottan pozitív.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha ismertetők írására van időm és energiám, akkor ezt miért nem inkább a honosításra szánom. Erre két dolgot tudok mondani. A képregény olvasást nem hagyom abba csak azért, mert a honosítással felhagyok, így a képregények megismerése az kb. ugyanazon a szinten marad a továbbiakban is, és egy-egy elolvasott képregénnyel kapcsolatos gondolataimat egyébként is megosztanám néhány baráttal, a különbség csak annyi, hogy most nemcsak egy netes beszélgetésben „hangzik el” az az ismertető. A másik pedig egyértelműen a már fentebb említett „valami elveszett” dolog.
Így hát búcsúzom az oldal olvasóitól ebben a formában és remélem, hogy megőriztek a jó emlékezetetekben.
További sok jó képregényt!
Killjoy
