Na, egy kis véleményezés az oldal egyik legnépszerűbb képregényéről. Egyszerre elolvastam az utolsó két részt és ez is jó volt, bár kiváltott belőlem néhány érdekes pillantást. Elsőnek amin nagyon meglepődtem, az az volt, hogy hogyan tudta Molekulaember ennyire egyszerűen eltüntetni a hősök "szerszámait". Még Vasember páncélja oké, Kapinak a pajzsa már egy kicsit érdekes, hiszenazért elég sokmindent kiállt már az a pajzs, még talán ennél nagyobb "csapásokat" is. Viszont az Utazó deszkája és Thor kalapácsa már túlságosan is nagy dolog, ahoz, hogy egy Molekulaember csak úgy eltüntesse. Még akkor is ha Molekulaember nem egy pehelysúlycsoportú ellenfél. A Fantasztikus Négyes is csúnyán leszerepelt ebben a történetben, ennyi erővel kár volt belevenni őket, hiszen ugyanezt el lehetett volna játszani a katonákkal is, hogy megpróbálnak betörni a kupolába, de aztán elmossa őket a víz. Na mindegy. Aztán a másik megmosolyogtató dolog a történet vége volt. Hiszen egy kicsit túl összecsapottnak tűnik az, hogy Tigra pár szóval máris jó útra térití az eddig hatalmas, világelpusztításra törő gonosztevőt. Ezt el lehetne játszani az összes rosszfiúval a Marvel univerzumban. "Hé, Vörös Koponya! Te csak egy nyomi voltál eddig, de most már inkább legyél jófiú és építsünk lakótelepet!" Egy kicsit érdekesen nézne ki. Viszont azért megnéztem volna, hogy mi lett volna ha Molekulaember végül felfalta volna a földet. Utánna, mint egy bolygó keringett volna csak úgy a Nap körül tök egyedül a hülye kalapjában, mint Ego.
A másik ami igazán felkeltette a figyelmem, az Tony Stark reagálása a végén. Így utólag már nem olyan meglepő a dolog, de azért eddig nem gondoltam volna, hogy ekkoriban meg tudott volna ölni akárkit is. Bár gondolom, hogy ővele csak az átlag embert akarták ábrázolni az író, mert valószinűleg sok ember ugyanezt tette volna, ha ilyen eset forgott volna fent. Persze az is egy érdekes dolog, hogy hogyan is oldották volna meg a dolgokat, ha Tigrának nem sikerül a síró-pityogó Molekulaembert jobb belátásra bírnia. Persze aztán, mint láthatjuk happy end lett a vége, mindenki visszakapta azt ami járt neki (a fent említett dolgokból kiindulva ez is egy érdekes momentum), csak Tony kapott szabadidőruhát. Még örülhetett is, hogy nem egy piros-sárga kávéfőzőt kapott a páncélja helyett, amennyire a Molekulaember ért ezekhez a bonyolult szerkezetekhez.
Tigrát én is sajnálom, hogy kilépett, de azért majd látjuk őt még viszont.
Szóval nagyszerű kis munka volt ez a honosítás is, az apró alkotói bakik ellenére is. Köszi Dórika, Farek és Galen, hogy olvashattam ezt a történetet is.
(Egy kicsit hosszúra sikeredett ez a hsz, még a fórumból is kilépett a profilom, mire befejeztem. Még szerencse, hogy előtte kiraktam vágólapra.)
