Én is elolvastam az Alistert. A téma vitatott, de bevállalása csak látszólag merész, bizton alapozhat az egyik tábor, a horrort kedvelők és ártalmatlannak tartók támogatására.
Ezzel együtt már érdekes, hogy épp egy ijesztő horror történettel akarja igazolni a szerző a horror műfaját, naná hogy horrorkedvelő olvasóknak. Ez kicsit olyan, mint egy toborzóplakát, gyere katonának, mi is azok vagyunk, nekünk tetszik.
A hangulat valóban hangulatos. Jól fogja meg a kisvárosi tömeg kisszerűségét -félreértés ne essék nem a kisvárosi egyént, hanem, amikor csoportosan buta az ember -a kirekesztettség érzését, a különcök magányba vezető útját, és lehetne még ragozni.
Ezzel együtt ha csak a kirekesztettség, kirekesztés lenne a lényeg, a főhős lehetne egy bohóc is, vagy épp egy laza humorú gitáros. Az átlag, a szürke középszer, gyakran azt is kirekeszti, írigységgel hálája meg, ha valaki szebbet tüsszent.
Én személy szerint jobban tudnék azonosulni pl. egy énekessel, akit függetlensége miatt utálnak, mint egy taggal, aki sikerei ellenére a horrorban leli örömét. Tv-sztárocska. Utazhatna, golfozhatna, felszedhetné Ms. tv sztárocska keszkenőjét, vagy gyűjthetne egyéb filmes relikviákat is.
Akkor persze nem horror sztori lenne, csak egy történet a kirekesztettségről, és ezzel visszaértünk zavaros mondandóm elejéhez.
Szóval a történet nekem egy kicsit önnön farkába harap. Meg mintha sokat markolna. Egyszerre akar ártalmatlannak bemutatni egy tv-s horror korszakot, és jól megijeszteni a műsorvezető bosszújával. Most akkor mi legyen, megszánjam szegényt vagy fussak előle?
Ellenpéldát is hoznék. Az Ollókezű Edward úgy király, ahogy van, nagyjából hasonló a mondanivalója is, de közben nem is próbálja igazolni saját műfaját.
Összeségében Történet -még meglátjuk, Kép 5-ös, Hangulat 5-ös.
Szvsz.