DD: Emlékeim szerint pont az volt itt a lényeg, hogy alacsonyíabbrendűek a bosziknál, így kicsit erős lett volna, ha pont őket "mesterezem" le, mád kifejezést meg nem találtam, így végül maradt az eredeti. (Ööö... ez az a szám, ahol Raven leveri őket, ugye? Bocs, de most nincs kedvem megnézni...)
És ha már végre megjelentek, vélemény az itteni két újdonságról (számomra):
Necromancer #1:
Sztori: Egészen a legvégéig tetszett. Bár kissé klisés, a "középiskolások természetfeletti erőkkel játsznak" alap, de szerencsére egész jól bánnak vele. A főszereplő jellembeli különsége a múlt és a mesélés ideje között igencsak szembetűnő, és bár elég tragikus háttér húzódik meg mögötte, ám mégi inkább úgy érzem, hogy a lány csak erősödött tőle. Kíváncsi vagyok, mi sül még ki a közte és a démon között lévő "kapcsolatból". Ami egyedül nem tetszett a történetben, az a vérfürdő a végén. Kicsit szenzációhajhásznak érzem, hogy kell bele egy jó vérengzés, hátha többet adnak el belőle (ami érthető is lett volna, ha nem ilyen állati nagy kihagyás lett volna a sorozatban megjelenés szempontjából). Vagy csak egyszerűen nem nagyon szeretem látni, mikor kölyköket ölnek. Nem tudom. De azt igen, hogy az apár oldal nélkül én meglettem volna.
Fordítás + beírás: Előbbiből a hibákat már felsoroltam egyszer chinek, nem ismétlem meg. A fordítása nagyon tetszik, nagyon nem is ragoznám. Jó látni, hogy ilyen jól kezeli a szövegeket a gyerekrészlegünkön kívül is (azért azt se bánom, ha oda frissül vmi... ). A beírás is pazar, ez vitathatatlan. És külön köszönet, hogy lefordítottad azt, amiről beszéltünk.
Összességében: Mivel kicsit belepislantottam a Top Cownál a tartalmakba, ezért a végén lévő gikszer ellenére is azt mondom, hogy a kiadóhoz méltóan egy remek kis sorozat elébe nézünk. Már alig várom, hogy olvashassam a következő részt. Köszönet érte, chi.
És most jöjön az Aleister Arcane #1:
Történet:Bár nem nagyon rajongok a horrorért, főleg nem a mostanság igen gyakori "hogy öljünk meg tiniket minél kreatívabban és véresebben" irányzatokért, de ez kellemes csalódás volt. Akárcsak Aleister, az egész képregény árasztotta magából a régmúlt idők horrorfilmjeinek hangulatát. És bár a sztori inkább csak előzetes és egyfajta visszatekintő magyarázkodás volt, ebben rejlett számomra igazán a jelentősége: végre nem egy képregény, ami belecsap a közepébe és gyilkol agyba-főbe, hanem elmagyarázza, hogy miért is történnek majd a szörnyűségek a városban. Aleister sorsa igen tanulságos, akár egy mini társadalomkritikának is vehetjük. Igaz, a 2. rész alapján már sokat nem fognak foglalkozni vele... de ez még a jövő zenéje, egyelőre.
Fordítás: Bár néha úgy tűnik, de azért olyan sok szöveg mégse volt benne. Ám az nagyon jól lett megoldva. A régi horrorshow-konferanszié stílus remekül vissza lett adva, de a dialógusok is jól eltaláltak. Ügyes munka.
Beírás: Azal sincs semmi gond. Szépen megoldott sortörés, arányosan elhelyezett szöveg. Tetszik.
Összességében: Bár ismerem a folytatást, de enek ellenére várom már, hogy megjelnjen. Meg persze a további 2 részt is. A mini nagyon ígéretes, a retro hanguzlata miatt számomra meg különösen kedves. Bárcsak itt lenne már. De addig is, Szimonz, Blixxxa: köszönet érte.
