Remélem, eltaláltam a topicot, nem a minden másban volt...
Szóval, írjunk már valamit Gaiman: Megint világvégéjérőlis:
A történettel akadt egy apró gondom. Kétszer is elolvastam egymás után. Értettem, hogy mit mondanak a szereplők, a főszereplő belső monológjait is, sőt, még azt is többnyire, hogy mi miért történik. De vhogy az egész nem akar összejönni. Nem látom át. Gőzöm sincs, miért, de vmiért nem értem az egész mondanivalóját, pedig biztos ott van. Ez már a Swamp Thingnél is zavart. Mindent összevetve azonban azt kell mondjam, hogy nem rossz, ilyen szemszögből se látam még farkasemberes sztorit, de (majdnem) világvégéset se. Jó volt, különösen a főszereplő gondolatai.
A fordítás meg valami pazar. Mivel már a magyar szöveg is elég nehéz, ezért gondolom az eredeti se lehetett piskóta, bár ez Gaimannél úgy látszik, szinte alapkövetelmény, hogy ne tudja egyszerűen kifejezni magát az írásaiban. Mindenesetre csak gratulálni tudok Zeritnek.
A beírás is jó lett, összességében egyetlen apró szépséghibát találtam, a 37. jpg-ben "MAdame" szerepel az egyik bubiban. Ettől eltekntve szép munka.
Mindent összevetve...nos, kissé vegyesek az érzelmeim. Egyrészt szeretem az olyan történeteket, amik elgondolkodtattnak, másrészt nem vagyok vmi údenagy horror-rajongó, bár ha már ehhez a műfajhoz nyúlok, inkább maradok a pszichohorrornál, mint a mészárlósnál. Ezt a történetet meg ha már kategorizálni kell, az előbbibe raknám (bár szvsz elég nehéz ezt behatárolni műfajban). Egy egyszer (na jó, kétszer) olvasható történetnek jó volt. Kösz, Zerit
