HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények

Star Wars

<< < (809/975) > >>

Recsi:

--- Idézet ---Itt még nem tudhatjuk ki Vader...a fekete lovag akiről még csak sejteni sem lehet, hogy ki lapul az álarca mögött! Ezt később persze szétzúzza az én vagyok az apád jelenet, de mit tudtunk mi még akkor erről!
--- Idézet vége ---
Na ja. Emlékszem, gyűjtöttem a "Dzsediképeket" ragasztgattam egy nagy vázlatfüzetbe.   Aztán megjelent a Robur c. újság (?) a Sandokan és a Csillagok Háborúja folytatásával. Alig bírtam kívárni, hogy megjelenjen a következő epizód.
Egyébként ismeritek a Roburt?   Jó kis regények voltak benne folytatásokban. Conan Doyle, Asimov stb.
Pl. itt jelent meg először az Én a robot (nem a filmadaptáció!)
Na, ha felállok a géptől, meg is nézem hol vannak a Roburjaim  

Gorgonita:
Ha már eposzi magasságok:  Ezt én egyszer így fogalmaztam meg: A kérdések, találgatásokat szülnek, a találgatások fantáziálást, a fantáziálás varázslatot. De ha megválaszoljuk a kérdéseket, elvész a varázs.

 A preequelt nálam a padawanpusztító padawan vágta haza. Egyszerűen nem hiszem el, hogy megteszi, bármennyire is meg és felkavarják előtte. Arról, hogy szrtem, hogy lett volna jó ábrázolni a bukástörténetet, az oldalamon karcoltam egy vázlatot Prequel MásKép címmel.

 Az SW címtől én sem Star Trek-es vagy Babylon 5-ös stílust várnék, de azért a SW filmekben is több történt annál hogy röpködtek a lézersugarak.    Új helyszíneket, lényeket, hajókat várnék a Dark Horse-tól. Mainstrem rajzok helyett egyéni vonásokat. Ahogy a karakterek is lehetnének azért ötletesebbek annál, hogy kinézet, név, foglalkozás (pl volt gárdista, kirúgták, most csempész)
 Han Solo sem csak csempész volt. Ő volt Han Solo.

regnar:
Recsi, Galen: A jó munkához idő kell.Luke sem egy nap alatt sajátította el az erő használatát    Én biztosan megvárom  


Gorgonita szinte eposzi magasságokba emeli hozzászólásait, érdemes hozászólni, márcsak a személyes megemlítettés miatt is.
--- Idézet ---Aki csak egy fejvadász a peremről (bocs Regnar    )
--- Idézet vége ---
 

A Splinter of the Mind's Eye nekem is kedvencem, bár be kell vallanom először nem tetszett. Az is igaz, hogy először a képregényt olvastam, s csak utána a regényt. A képregény ha jól tudom a Dark empire után jelent meg itt magyarországon, és valahogy nem éreztem elég lendületesnek. Aztán, ahogy múlt az idő, lassan megbarátkoztam vele, sőt megszerettem.

Nekem is zavaró (Nem azt mondom, hogy elvetem, de nehéz vele megbarátkozni) a legenda még "legendásabbá" tétele, azaz a kiválasztott és a sith legendák behozatala a folytatásokba. Jól fogod meg a lényeget, amikor az ismeretlen gonoszról írsz, Vader sokkal drámaibb volt, amikor nem ismertem történetét, és nem láttam kissrácként fogatversenyezni. Én soha nem kerestem és nem is akartam találni motivációt tetteiben, nem érdekelt mit miért tesz, mert evidenciának fogadtam el, hogy teszi, mert ezt parancsolják. (Emlékszem mekkora volt a döbbenetem amikor rá kellett jönnöm, hogy még Tarkin is neki parancsol... Abban az időben az uralkodó két mondatban élt még, így a legnagyobb hatalommal rendelkező karakternek Vadre tűnt. - Mondjuk ezt a mai napig nem értem, hogy mi vezetett oda, hogy a harmadik részben Palpatine-nal a legnagyobb összahngban dolgoznak, majd a New Hope-ban pedig nem második emberként szerepel, hanem beosztottként szolgál (Jó ez kicsit sarkítás, de szerintem értitek).
És a sok ismeretlen (Vagyis háttértörténetileg ismeretlen) karakter is jól szerepelt. Vegyük Boba Fett-et (   ) Nem kellett neki háttértörténet, egyszerűen csak egy remekül eltalált figura, erőteljes megjelenéssel. Szinte meg sem szólal, alig szerepel a két epizódban összesen 5-6 percet, és mégis több százezres "rajongótábora" van. Pontosan a titokzatosság, a múlt homálya az, ami sikeressé teszi az ilyen karaktereket, mert az emberek a saját gondolataikkal próbálnak köré keríteni történetet, aztán ha kaptak is egy-egy morzsát a későbbi regényekben-képregényekben, annak nagyon tudtak örülni.
Az új trilógia pontosan ezt vette el (Mindamellett, hogy sok dolgot elmondott, bemutatott) a fekete leplet, a misztikumot, és tárgyilagosan, erőszakosan megfejtette, kifejtette az eddig nem tudott, sejtett, vagy sokak által nem is kutatott kérdéseket. Így elvette az emberektől a szabad intuíciót, amelyet eddig vegyíthettek a kapott morzsákkal. Most már tények vannak, melyeken nem lehet változtatni, és így talán már nem is annyira érdekesek egyes karakterek, elveszthetik "varázsukat", mint számomra pl Vader. Persze, nyilván (és elvitathatatlanul) kellett lennie egy életútnak, amely oda vezetet, hogy a második halálcsillagon végezze be, de szerintem túl direktbe kaptuk. Talán egy kis homállyal lehetett volna adni egy kis utat a gondolatnak.


Alább említést nyertek egyes történetelemek, amelyek minden bizonnyal megdolgoztatták a szerzők agytekervényeit   .
Nos tény, hogy akik a sci-fi igényesebb bugyraiban is megfordultak, (meg azoknak is akik épkézláb történetre vágynak) nem sok újdonságot rejtegetnek egyes képregények. Én mégis úgy gondolom, hogy az Sw alapjában véve (legalábbis egy erősen jelentős részében) harcorientált. Tehát nekem nagyon hiányzona, ha nem süvítenének a lézersugarak, nem hullanának a rohamosztik, vagy éppenséggel a Tie vadászok nem akadnának össze pár x,y,b,a vagy egyéb vitaminnal ...öö.. vadásszal   Na erre az alapszitura sajnos már megírtak mindent, (Mint általában akció témában minden műfajra lebontva), így elég nehéz újdonsággal találkozni, SAJNOS. Ugyanakkor szerintem az SW hangulattal nem fér össze egy mélyebb, elmélkedős sci-fi vonal, ahol a világ nagy kérdéseire keresnek választ. (Azt hagyjuk meg Yodának   )

Mindamellett én is szívesen olvasnék a Zsákon a klasszikus hősökkel történeteket. Kicsit unom már az új részekhez kapcsolódó történeteket (Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsekek köztük jók, vagy nem érdekesek) csak hiányoznak a régi hősök, meg a régi űrhajók, Vader a fekete páncélban, a rohamosztagosok, a Birodalmi osztályú csillagrombolók, stb..

Ha kedvenc történetet kellene választani, az egyértelműen a Dark Empire lenne. Utána pedig rögtön a Zahn Trilógia. Ezekben szerintem benne van az SW esszenciája.

Gorgonita:
Akkor sok sikert a borítóhoz. Egybként meg nem fáradtság, szeretek meg nem értett író lenni.  
 Úgyhogy most is ideírom, hogy ahányszor csak átlapozom a Splinter of the Mind's Eye könyv vagy képregény változatát, mindig újra rácsodálkozok egy rég elveszett SW hangulatiságra. Ebben az egyszerű kis ponyvában valami olyat találok, amit sehol máshol. Az SW gyökereit.
 Itt még nem tudhatjuk ki Vader. Csak egy állhatatos üldöző, akihez mérten a Terminátor csak egy rozsdás utánzat. Egy nagy enigma, kinek ismeretlen személyazonossága mellett, ugyan kit érdekelne, hogy ki az a Boba Fett. Aki csak egy fejvadász a peremről (bocs Regnar   ), de ez itt a fekete lovag akiről még csak sejteni sem lehet, hogy ki lapul az álarca mögött! Ezt később persze szétzúzza az én vagyok az apád jelenet, de mit tudtunk mi még akkor erről!
 Ahogy ekkor még Lucas sem sejtette, hogy testvérpárrá változtatja Luke-ot és Leiá-t. Saját bevallása szerint, ez az ötlet, csak a Jedi forgatókönyvének írásakor született, hogy legyen mivel ingerelje Vader a párbaj során Luke-ot. Tévednek tehát akik azt hiszik, hogy már az ikernapok is ezért kerültek a New Hope-ba. Foster meg pláne nem tudhatta, amikor a Splinter-t körmölte.
 Ahogy azzal sem lehetett tisztában, hogy Han Solo mellékszereplőből főszereplővé válik, hogy macsóból csípőből lecsapja a princessét a málészájú lovag kezéről. Olyannyira a New Hope mellékszereplőjének tekinthette, hogy egy az egyben kihagyta Falconostol Chewiestől a kisregényből, leszámítva egy rövid utalást az egykori (!) ismeretségre.
 Itt van viszont mindaz, amire az én korosztályom elsőként csodálkozhatott rá az SW univerzumból. Egy temperamentumos hercegnő, aki arisztokrata létére lázadást vezet, és nő létére úgy forgatja a sugárvetőt, mint a férfiak. A beléje reménytelenül szerelmes tattooinei párologtatófarmon nevelkedett jedi tanonc, aki a világ végére is követné. A kérlelhetetlen üldöző. A Sith-ek fekete nagyura. (Ki tudta még akkor mi az a szith! Én pl azt hittem egy terület, vagy lovagrend, és ha ő a fekete lovag, akkor biztos van kék, meg vörös, meg ezüst.)
 Foster persze nem egy Tolsztoj, ahogy szüleink gyermekkorának kedvenc kötetei -a Nagy Indián Könyv, a Winetu, vagy a Nemo kapitány -sem épp Shakespeare drámák. De jól adagolja a kalandokat, amiket ez az egyetlen bolygón játszódó kis történet elbír, a kissebbektől, a nagyobbakon át egészen a Darth Vaderrel való találkozásig.
 A Birodalom kegyetlenségét reális hitelességgel ábrázolja, rombolók, sith tanok, vagy Halálcsillagok nélkül, kisebb személyesebb jelenetekben. A bennszülöttek magalázása a tavernában, vagy a templomukból épített rendőrségi épület, legalább olyan érthetően ábrázolja, mi is az a sötét oldal valójában, mint a gyufalángként elolvadó Alderaan. Mindeközben megőrzi a lázadó hősök ártatlanságát. Ellentétben sok mai történettel, ami azt sugalja, hogy a gonoszt csak egy másik gonosz győzheti le (pl Vin Diesel sf filmje).
 Ügyesen játszik Luke és Leia ki nem mondot szerelmével, ami flusztrálja, vitákra vagy épp közelerdésekre ingerli a párost. Ehhez jön még a mellékszereplők, -egy öntörvényű vénasszony, a két robot, és két Chewie-hez hasonló melák -humoros karaktere.
 Mindez nyakonöntve a jól adagolt kalandok sorozatával, éppen azt a hangulatot eredményezi, amivel nem találkozhattunk azóta, hogy végetért a New Hope. Hisz az azt követő részek, minden hibájukkal, és érdemükkel egyetemben, alaposan megkavarták ezt az ősi mesékből a csillagok közé helyezett -hercegnő, gonosz lovag, szegényfiú -alapállást.
 Ez a könyv számomra maga az erdeti SW hangulatiság. Sajnálom, hogy ebben az időszakban ezen kívül, csak Han Solo, és Lando kötetek, és gyengébb Luke-Leia comics-ok születtek. Mert így csak ez az egy kaland őrzi, ezt a legfiatalabb rajongók által talán már nem is ismert lehetőségekkel teli, kezdeti korszakot.
 Ezért, ahogy a DE a kedvenc képregényem, úgy a Splinter... a kedvenc könyvem. A képregényváltozatát is kellemesnek találom. Igaz, hogy megjelent már a Semic  jóvoltából, de a honosítását már csak azért is jó ötletnek tartanám, mert az egybe változatban a plussz borítók, skiccek, és ami a legfőbb Foster előszava is megtalálható.

Galen:
Gorgonita ! Mindig és mindent öröm olvasni amit a fórumba írtok...mert veszitek a fáradságot és írtok. Le ne szokjatok erről. "itten" most van egy kis fennforgás, azért vagyok lassú, de készül az új SW füzet. Nemsoká kész. A boritóval tökölök épp...

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal