HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények
Star Wars
Farek:
--- Idézetet írta: Recsi - 2020. November 28., 19:48:25 ---És római.
--- Idézet vége ---
:headscratch: :headscratch: :nemtudom:
https://telex.hu/kult/2020/11/29/meghalt-dave-prowse-a-star-wars-darth-vadere
:( :hzs-darthvader:
Kayamiel:
Köszönöm a SW - Hagyaték Háború 5 - öt :hzs-r2d2: :hzs-darthvader: :hzs-darthmaul:
Recsi:
--- Idézetet írta: Farek - 2020. November 28., 16:57:36 ---Yoda, a valah élt legnagyobb jedi-aikido mester. :lol:
--- Idézet vége ---
És római.
Farek:
--- Idézetet írta: HeirToGrievous - 2020. November 28., 15:42:20 ---Yoda nagyjából addig volt előnyben, amíg fénykarddal küzdöttek. Amint elvesztette a 'kardját, folyamatos védekezésre kényszerült.
És ha valaki folyamatos védekezésre kényszerül, az nagyon ritkán kerekedik felül a másikon.
--- Idézet vége ---
Rumble in the Jungle, rope-a-dope taktika? ;)
Szóval nem igazán értek egyet. Csak azért, mert a jedik erőhasználata nem az ellenféle mindenáron direkt elpusztításán alapult, nem jelenti azt, hogy gyengébb lett vagy vesztett volna. A védekezése az erő másmilyen felhasználásából fakadt, mindent egyből visszafordított Palpira, az semmivel nem tudott direktben fölé kerekedni.
Yoda, a valah élt legnagyobb jedi-aikido mester. :lol:
HeirToGrievous:
@Farek:
Mert még az Erőhasználóknak is vannak erősségeik és gyengeségeik.
Vannak, akik a fénykard forgatásban jobbak, megint mások az Erő használatában.
Yoda nagyjából addig volt előnyben, amíg fénykarddal küzdöttek. Amint elvesztette a 'kardját, folyamatos védekezésre kényszerült.
És ha valaki folyamatos védekezésre kényszerül, az nagyon ritkán kerekedik felül a másikon.
troll válasz:
Palpatine-nál volt a "Highground" :badteeth:
@xeraph:
Nem egészen:
"A fordulópont akkor érkezett el, mikor a fény avatárja feloldódott a Jedik leszármazási vonalában; amikor a törzsfa esszenciája azután egyetlen Jedivé tisztult és összpontosult.
Akkor jött el, amikor Yoda egyes-egyedül találta magát a sötétség ellen.
A kavargó lábak, öklök, pengék és egymásnak döndülő masinák villámszuronyos tornádójában víziója végre keresztülhatolt az Erőt beburkoló sötétségen.
Végre meglátta a teljes igazságot.
Ezt az igazságot: hogy ő, a fény avatárja, a Jedi Rend Legfőbb Mestere, a legvadabb, legkérlelhetetlenebb, legpusztítóbb erejű ellenfele a sötétségnek, aki valaha is létezett…
egyszerűen…
nem…
értette.
Soha nem fogta fel. Vesztett, mielőtt egyáltalán nekikezdett volna. Mielőtt egyáltalán megszületett volna.
A Sith-ek megváltoztak. Növekedtek, alkalmazkodtak, formálódtak… Egy teljes évezredig tanulmányozták intenzíven nem csupán magának az Erőnek, de a Jedi-tanoknak is minden létező aspektusát, hogy felkészüljenek pontosan erre a napra. A Sith-ek újrateremtették önmagukat.
Megújultak.
Míg a Jedik…
A Jedik azzal töltötték ugyanezt a millenniumot, hogy a legutóbbi háború újramegvívására készültek…
Az új Sith-eket azonban nem lehet fényszablyával elpusztítani; nem égethetők szét az Erő semmilyen fáklyájával. Minél ragyogóbb a fény, annál sötétebb az árny, amit vet. Hogyan is nyerhetné meg bárki a csatát a sötétség ellen, amikor maga a harc vált a sötétség igazi fegyverévé?
Abban a pillanatban tudta, hogy ez a felismerés rejti a galaxis igazi, egyetlen reményét. Ám ha ő itt és most elbukik, a remény is meghal vele…
Hmmm, gondolta Yoda. Ez probléma…
...
A vég döbbenetes hirtelenséggel érkezett.
Az árnyék érezte, mekkora erőfeszítésébe kerül a zöld kis vakarcsnak, hogy visszahajlítsa a villámokat az energiakalitkába, ami most mindkettejüket magába zárta; a teremtmény az ereje végső határaihoz ért. Az árnyék egy pillanatra lazított szorításán, csupán annyi ideig, hogy elrugaszkodjon, és keresztüllendülve a levegőn, egy arra szálló delegációs lebegőpadra ugorjon. A kreatúra követte őt…
Ám egy hajszálnyival elkésett.
Az árnyék újra szabadjára engedte a villámait, miközben ellenfele még a levegőben volt; az apró zöld szörnyszülöttet telibe kapta pusztító erejük. Az elektromos sokktól a teste nekicsapódott a pódiumnak, majd zuhanni kezdett.
Hosszan zuhant lefelé.
Az Aréna padlózata száz méterrel lejjebb terült el, teleszórva a harc közben összeütköző, szétforgácsolódott lebegőpadok roncsaival; és ahogy az apró, zöld torzszülött végül földet ért, odafenn a győzedelmes árnyék ismét csupán Palpatine volt: egy nagyon öreg, nagyon fáradt ember, aki levegőért kapkodva támaszkodott a pad rácsozatának.
Lehet, hogy megöregedett, ám a szeme ugyanolyan éles maradt, mint régen; tekintetével végigpásztázta a lenti roncsokat, és sehol nem látta a holttestet."
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése