Ha már flipperekről beszélgetünk, engem valahogy - néhány kivételtől eltekintve, lásd Cruisn' World - sohasem tudtak megfogni a játéktermi videojátékok, én mindig is flipperekkel játszottam. Valamilyen perverz vonzalmam van a flipperek iránt, amit nem tudnék megmagyarázni. Talán azért, mert mechanikusak, mert látod magad előtt, mi történik a pályán, mert iszonyatos, ámde fantasztikus zajjal jár a működésük, ami az én füleimnek zene. Én még sose mentem el úgy flipper mellett, hogy ne dobtam volna bele egy huszast (ötvenest, százast). Van ezzel így még valaki rajtam kívül, hogy gyerekként, de akár felnőttként is, órákig elszórakozott egy flipperrel? És a fiatalabb korosztálynak mi a véleménye? Játszotok még ti is flipperrel, vagy csak úgy tekintetek rájuk a színes, nagyképernyős, kétpisztolyos videojátékok mellett, mint kivénhedt matuzsálemekre, akiknek csak emlékeik vannak, de élményt nem képesek okozni? (Bocsátassék meg nekem, ha ennek a hozzászólásnak semmi értelme nem volt, de most érzések indultak meg bennem kedvenc játékaim kapcsán.)
