Kicsit még az off topicon belül is off lesz amit írok majd, és kissé személyes, és némileg szentimentális szóval aki úgy gondolja, az ugorjon egyből a Chuck Norrisos hozzászólásra pár bekezdéssel alattam Én szakadtam rajtuk.
Az ok, amiért a gép előtt ülök és írok, az nem más, mint, hogy néhány napja múlt két éve, hogy idetévedtem a Zsákra, és lassan túl vagyok 1400 kéretlen és önindíttatásból elkövetett hozzászóláson, így egy kicsit visszagondoltam a dolgok kezdetére és úgy gondoltam megosztom veletek a gondolataimat.
Az, hogy idetaláltam pusztán a véletlen műve, valamit azé, hogy éppen akkor futott a Végtelen lehetőségek sorozat. Leszedtem, elolvastam, aztán vártam. vártam, vártam. Abszolut nem ismerve a képregényes oldalak működését, meguntam a várakozást és "mikor lesz már SW" vagy valami hasonló kérdéssel és kb ezer kérdőjellel megnyitottam internetes fórumozó pályafutásomat. Persze azonnal jött Micho, aki közölte, hogy három kérdőjel is elég lett volna, és türelem rózsát terem.
És termett, és terem azóta is. A kezdetekben féltem kissé a fórumozástól. Azt hittem itt néhány elvetemült képregényfan van csak, akik meglehetősen különcök és alternatívak, és stb.. stb.. De mindjárt az első pár napban kiderült, hogy ez messze nincs így. Szívesen látnak mindenkit, aki ide érkezik, nincs lekezelés, a leghülyébb és evidensebb kérdésre is szívesen válaszolnak. Tehát olyan emberek, mint én.
Hogy miért kezdtem el képregényeket elemezni? Egyrészt munkahelyi ártalom. Másrészt mert képregényrajongó vagyok (Vagyis annak tartom magam) és jó beszélgetni, véleményt cserélni egy-egy füzetről. Harmadrészt pedig, - igaz ezt csak pár hónap elteltével értettem meg igazán - az itt lévő Zsákosok nemcsak a hobbijuknak élnek, de a szabadidejükből - közvetetten - arra áldoznak nem kis időt, hogy engem és másokat szórakoztassanak.
Hogy milyennek látom a HZs-t? Egy különleges elit klubnak, amely nyitva áll mindeki előtt és ez teszi igazán naggyá a szememben. Ez az egyik legfontosabb dolog amiért szeretek itt lenni (természetesen a képregényeken és sok máson kívül). Ismeretlen ismerősként fogadnak mindenkit, a csak egyszer idetévedő kérdező is nem egy embertől kap választ kérdéseire, a fórumon nincs agresszió, és a fórumozók teljesen tiszteletben tartják egymást. Nagyon jó érzés olyan közösségbe "járni" nap, mint nap, ahol még a kényes kérdések is komoly beszélgetésként és nem vagdalkozó vitaként zajlanak le. (Megemlíthetem pl az SW új-régi trilógia párbeszédet, vagy akár a közelmúlt vallási témájú beszélgetését a Vertigó könyvvel kapcsolatban.)
Munka után néha alig várom, hogy újra itt lehessek a Zsákon, olvashassam a képregényeket, vagy éppen a fórumon a komoly és néha komolytalan hozzászólásokat és én is bekapcsolódjak egy-egy témába. Az elmúlt két évben a Zsák az életem szerves része lett, alig telt el nap, hogy ne jöttem volna el ide, Közétek. Az életben az egyik legfontosabb dolog, hogy az ember tartozhasson valahova. Mindig azon vagyunk, hogy megtaláljuk azokat a helyeket, csoportokat, ahol jól érezzük magunkat.
És - talán nem tűnik túl szentimentálisnak, vagy nyalizósnak - de nagyon hiányozna a csapat, ha egyszer csak eltűnnétek. Jól érzem itt magam. Az, hogy ebben a virtuális térben is találtam egy társaságot, amely szinte mindig elérhető, beépült az életembe, úgy, mint a baráti társaságok, akikkel a valós életben is összejárok.
Szóval ezután a kissé zavaros hozzászólást mivel is zárhatnék? remélem még sokáig élvezhetem társaságotokat és most így két év után - bár sokszor apróban megtettem már - köszönetet mondok a munkátokért, amivel szerintem nagyon sok embernek örömet szereztek, én azt mondom, megéri. Rengeteg, jobbnál jobb történetet olvastam itt, olyan emberek munkájának köszönhetően, akik, ahogy érzem, szeretik is amit csinálnak, ismerik a szereplőket akikkel dolgoznak, és megfelelően felkészültek "szakterületükön".
Most pedig indulok, hogy megnézzek egy utolsó "B" kategóriás horrort, hogy holnap már a Mozi topicban "kábíthassam" a népet azzal, hogy milyen sablonos volt