Idejét sem tudom már mikor tetszett nekem utoljára egy olyan rajz, amelyet Romita jr. követett el az emberiség ellen, de olvasva ezt a remek történetet még a kockamániában szenvedő alkotó rajzait is szépnek találtam. Bár valószínűbb, hogy sokkal inkább koncentráltam olvasás közben Jenkins zseniális történetvezetésére, mint a rajzokra. Paul kiválóan vont párhuzamot Bruce és Emil sorsa között. Képes voltam a sztori olvasása közben sajnálni Blonsky-t, és osztozni magányában, ez pedig mindenképp az író érdeme.
Az az érzelmi vihar, mit vihar tornádó ami kitört Bruce-ból Betty miatt, fantasztikus volt, és Ross utolsó mondata: "Kapd el őket gyilkosom." - hú gyerekek még az én adrenalinszintem is megdobta.
Hatalmas hálám a honosításért Doki, és a most is mintaszerű beírásért és borítóért Sepi.