Igen, ízlések és pofonok. Nekem például José Delbo, Dave Hunt és a nagy Don Perlin voltak magasan a kedvenceim, aztán, mikor G.F., meg A.W. átvette a rajzokat, már gyerekkoromban is csak azért vettem a képregényt, mert a történet érdekelt, meg gyűjtő voltam és minden számot beszereztem.
Nekem a régiek azért jönnek be (sőt, igazából, csak azok), mert ott szerethetőek a karakterek, letisztultak az alakok, semmi felesleges árnyékolás, arányosak a testrészek, térben is elég jól ábrázolnak.
Utánuk olyan, mintha nem igazán értenének például a perspektívához és ezt leplezendő, egyedi, karcos stílussal próbálnának meg dolgozni. Mint a Lobo képregény, ami itthon is megjelent.
Robotokat rajzolni sokkal nehezebb, mint élő alakokat, mivel szögletes formákat térben nehezebb megfelelően ábrázolni (rövidülés, szögek, árnyékok) Sok ilyet csinálok a magam szórakoztatására, szóval ez kicsit tapasztalat is.
Wildman rajzait annyiban értékelem, hogy ő ért ezekhez, tehát tehetséges, neki pusztán a túlságosan részletezett, emberszerű rajzai idegesítenek (mindig kilógó huzalok, roncs robotok, sérülések, orrcimpa, ajkak, fogak, stb)
Ellenben G.F. és a G2 rajzolójánál még ezt sem látom.
De mindegy, teljesen igazad van elwood, ízlések és pofonok. Még szerencse, hogy ott van nekem a G1, Viharhozó, Reflektorfényben, stb. amiket honosítottatok, ezért óriási hálával tartozunk!!!
