HálóZsák fórumok > OFF topik
Ivott már valaki fényt?
Gabe:
Ilyesmi a volt haverom egyik osztálytársával is megtörtént, egy házibulin:
Szokásos merev részegre ivás ment egész éjszaka. Persze közben kialakultak a párocskák is, viszont "hősünknek" aki rettenetesen nyomi volt, nem jutott már senki. Persze a többieknél folyt az "új felhasználó létrehozása" így egyre kanosabb és frusztráltabb lett. Hajnalra már mindenki a földön/fotelban/csilláron meg a jó ég tudja hol fetrengett, ő meg még mindig küzdött férfiasságával. Mit ad isten, pont egy fotel háttámláján átbukva egy fenék meredezett ki, így brilliáns logikájával kigondolja hogy most könnyen támadásba lendülhet, úgyse tudja meg senki. Hozzá kell tenni, hogy seggrészeg volt... szóval gatya le, gumi fel, hátulról betámad, 2 perc izzadás, aztán beájulás a többiek mellé a földre. Reggel eljött a nagy rácsodálkozások pillanata: a nadrágot (csak arra emlékezett ) egy fiú haverján ismerte fel...
Nem tudom hogy ebből mennyi igaz, de lelkesen és röhögve mesélte a volt haveromnak egy őszinte pillanatában. (értsd: hullarészegen, egy meccsre igyekezve)
Sepi:
Ez nagyon kemény volt, Punkológus! Erre szokták azt mondani, hogy vannak szőke férfiak is. Viszont legalább a srácnak jó volt.
Punkológus:
--- Idézet ---"egy haverom (véletlenűl sem én d.gif ) csontrészegen kikezdett egy nővel, és jól beégett"-tipusú történet a tarsolyában?
--- Idézet vége ---
Volt egyszer nekem egy ismerősöm, a nagy blacmetálos atyaúristen. Tudjátok az a fajta, aki ha teheti mindent hörögve közöl veled és nem érti, hogy miért jut pária sorsra. Szerintem agyilag is lehetett valami a sráccal, mert voltak fura dolgai. És neki minden vágya volt, hogy becsajozzon. Ehhez tanácsokat mindig a legjobb barátaitól kért (értsd: akik hajlandók voltak 10 másodpercnél tovább elviselni a jelenlétét), szóval tőlünk. Mi meg hát sosem voltunk valami empatikus lények és a szívatások mentek is ezerrel. Pl. meggyőztük arról, hogy a legjobb udvarlási módszer a nála 20 centivel alacsonyabb lány esetében, hogyha közvetlenül belehörög az arcába meglepetésszerüen. Szegény csajt állítólag 20 percig nyugtatgatták utána a női WC-ben, mire abbahagyta a sírást. Bár lehet, hogy annyira meghatódott, a fene se tudja. Aztán jött valami koncert, tipikus klubbuli, max 200 ember. Ez a hörgős srác összeszedett magának ott valami félrészeg-féljózan rocker csajt. El sem tudtuk képzelni, hogy hogyan csinálta? Ez valami igazán nagy csodának tűnt, tekintettel arra, hogy a srác alig ált a lábán. (lehet, hogy már be is volt rekedve és ez sokat emelt a személyiségén, hisz úgy elég nehéz túlordítani társalgás céljából egy koncertet) Na most jön a srác az oldalán a félrészeg nőszeméllyel és feldúlt hangon közli, hogy ő így meg úgy most nagyon meg fogja rakni a kiscsajt, mert elkérte az egyik zenekartól a próbatermük kulcsát. (Hát ja, így megy ez haverok között, de legalább egy kúltúrált hely adott volt a nemi aktushoz) Akkor mi ezt szépen megvárjuk, erröl azonnal egyhangu szavazás döntött. 20 perc múlva jön is ki a srác kéjes vigyorral a képén. Mint ilyenkor részegek között szokás, azonnal alpári módon kérdezgetni kezdtük, hogy és mi is volt. El is kezdi mondani részegségtöl akadozó nyelvel, hogy így megbasztam, úgy megbasztam. Na ekkor jöt elő a hölgyemény is és ezt a nagy dicsekedést hallva, gúnyosan köpte oda a srácnak, hogy (közben épp zene sem volt, mert másik zenekar következett) Ja, tényleg jól megbasztad a köldökömet
Így múlik el a világ dicsősége.
pepo05:
Ez a gipszes srác odabasz rendesen!
Sepi:
Az egyik kis történetem még valamikor '96-'97 körül történt. Elektroműszerés suliba jártam és mindig sikerült kibulizni az osztályfőnöknél azt, hogy ki tudjunk menni tanulmányi kirándulásként a BNV-re a számitástechnikai kiállításra a gyakorlati oktatókkal (persze tanítási idő alatt). Ennél a történetnél is így volt, készültünk az egyik kiruccanásra, de az oszifőnök (aki egyben a magyartanár volt) meghagyta azt, hogy csak akkor mehetünk ha indulás előtt az első órán megírjuk a magyar dolgozatot. Én és a haverom gyorsan ráirtuk a papírra a nevünket és be is adtuk a dolgozatot (eggyel több vagy kevesebb 1-es már nem számított), utánna pedig usgyi az első nagyobb bolt. Vettünk egy 2l-es narancsot és egy 1l-es vodkát. A fele narancs ki, vodka bele az üvegbe , aztán irány a vasútállomás. Ez a bolttól kb 15 percnyi út volt kényelmesen. Na ezalatt az idő alatt ketten be is termeltük azt a vodkanarancsot. Mire odaértünk már a többiek is ott voltak az utasellátóban. Ott még a vonatindulásig betermeltünk pár darab muslincáktól hemzsegő vbk-t. Felszáltunk a vonatra és előkerültek az üveges sörök, borok, rövidek (hát igen, az osztályunk mindig tudott kirándulni ). Ahogyan elkezdtett rázkodni a vonat egy kicsit felfordult a gyomrom a sok hirtelen elfogyasztott pia után. Ráadásul még jól meg is húztam akkor valami rövidet tartalmazó flaskát is. No ekkor következett be a baj. Hirtelen rámjött a hányinger és már kaptam volna a számhoz, hogy visszatartsam a feltörő vulkánt, de még félúton sem volt a kezem mire teleraktam a reggelimmel (mondanom sem kell, hogy épp aznap pizzát reggeliztem). Az egész vagon azonnal kiürült, mindenki kimenekült onnan, így hát én is utánnuk mentem. Az osztálytársaim a két vagon közötti részen álltak és röhögtek, az egyikük úgy, hogy majdnem kiesett az ajtón. Mindezek után jött a kaller, úgyhogy gyorsan összekaptuk magunkat és leültünk más vagonokba. Én is próbáltam úgy ülni, hogy valahogyan sikerüljön eltakarnom a pizzás-gyomorsavas nadrágomat. Úgy néztem ki mint valami epilepsziás.
Aztán szépen elértük kőbányát és kezdett megállni a vonat, erre az egyik haverom úgy gondolta, hogy ő leugrik a vonatról még mielőtt az megállna (már dolgozott benne is az alkohol). Ezzel még nem is lett volna annyira nagy gond, csak pont előtte volt egy motoros balesete és combig gipszben volt a srác. De csodák csodájára ahogyan leugrott a vonatról, az épp lábán még szökelt egy párat és utánna megállt. Majd leesett az állunk eme nagy teljesítmény láttán, de ezután páran úgy gondolták hogy ha ő megcsinálta gipsszel, akkor ez nekik is fog menni két darab épp lábbal. Sorba ugrottak lefele a vonatról, de egyiket sem láttam a lábán landolni. Volt ám röhögés rendesen.
Mire már összeszedtük elhullott társainkat bementünk a kiállításra. Persze egyből mentünk a büfékhez, hiszen pótolni kellett az elveszett alkoholt. Utánna pedig, ha már ott voltunk hát bementünk a pavilonokba. Az egyik kis boxban megláttam egy szép kis kiállítóhölgyet, persze hogy odamentem hozzá. Valamilyen fénymásolót reklámozott. Aztán szépen odajöttek a többiek is, köztük az egyik olyan osztálytársam is aki már segg részeg volt és miközben próbált pár csajozós mondatot kibökni (a nyelve egyfolytában megbotlott a fogaiban), szépen ráborult a több tízezer forintos nyomtatóra és ripityára törte azt. Nem győztünk elmenekülni onnan...
Ezután már olyan sok különösebb nem történt.
Remélem sikerült lerombolnom a magam köré szépen felépített glóriát.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése