Ez a kedves kis történet unokatesommal esett meg: Szóval történt, hogy egyik szombaton, nyáron, kiruccantunk a haversággal egy hétvégére, vettünk ki faházat egy Tisza parton lévő "bulitelephelyen".
Aztán mit ad isten, találkoztam unokatesómmal. Persze már mindketten elég spiccesek voltunk... ittunk pár kört. Illetve őn párat, ő jóval többet ihatott, mert mindketten be voltunk rendesen rúgva. Hát el kellett menni pisilni a homokos partra. Azt tudni kell, hogy vagy 10 lépcsőfok vezet le a homokpalajra, és a part egyes részeinél keveredett az agyag, homok, ilyesmik. Hát 'tes az kemény, ő odaállt a meredek "hegyoldalra hugyozni"...értsd, a sík homopalajt, meg ezt a részt kb. egy méteres szint különbség választotta el egymástól. Én be is fejeztem a dolgomat, hátranéztem. Aztán előre, de uncsim sehol..."Hé hova lettél bátyó?"
"ááááá"
Hát hallom a hangból, hogy lentről jön...szerencsétlen kivett műszerrel a kézbe, lecsúszott a leejtőn, és ott ült lecsuszva a parton a brét fogva. De tök mozdulatlanul, mint aki nem bírta felfogni, hogy mi lett vele. Én meg alig bírtam abbahagyni a röhögést.
A tavaly nyáron történt egy másik eset, ugyanezen a helyen. Megint kivettünk egy nagy házat, de most felesbe...én haveri köröm, meg uncsim bandája(azt tudni kell, hogy ők 21-23 évesek). Ők lazán körbeittak minket...szóval az éjszaka nagy részében csak a terazson marhultak, meg ittak végig. Hajnal 5 után, mikor mi már pont jöttünk vissza a házhoz, már teljesen világos volt...hát mit lát az ember? Uncsim akkor jött matt részegen, hogy "hééééé bazdmegg! Hol van a buli emberek?!"