Most nyilván sokan nem fognak egyet érteni velem, de írok egy véleményt a SinCity-ről:
Hogy a lényegre térjek, szvsz ez egy roppant értelmetlen, valószerűtlen és összefüggéstelen film, aminek se füle, se farka. Bővebben: látunk egy csomó embert, akik nagyrészt roppant véres halált halnak (mely momentum pár perc alatt fásultságba ringatja a nézőt, mert ha két órán keresztül tocsog a vér, akkor az már a legkevesebb izgalmat se váltja ki), de előtte még annyi sérülés éri őket, aminek egyetlen részébe is belehalna egy normális ember, ezek meg csak felállnak és mennek tovább. (Gondolok itt arra, mikor a sebtapaszos mukin a csaj háromszor átment, négyszer lelőtte, majd a muki visszament a kocsijához, és vezetett tovább)
Ráadásul a szereplőkről sokszor nem tudunk meg semmit, az egyetlen aránylag épkézláb rész Bruce Willis és Nancy kapcsolata, ahol legalább van valami kerete a dolognak. Viszont a Clive Owenes részen nem tudtam elsülni, egyszerűen nem értem, hogy került oda bárki is, CO-ról nem tudunk semmit, a kurváról, akivel valami közös múltja volt, nem tudunk semmit, az egész fejezete a filmnek teljes homály.
A hang: én szinkronosan láttam, amit az első perctől bántam, mert: a film a szereplők gondolatait saját hangjukon közvetíti, melyek buborékokban roppant jól mutató, stílusos szövegek lennének, de a hozzá nem illő stílusú felolvasás miatt elveszik a hangulatuk.
A kép: bár a képregényes stílus átemelése tényleg lenyűgöző néhol (pölö mikor az ember árnyékát a téglafal negatívozásával jelölik, vagy mikor a csaj fülbevalóját kifehérítik, vagy leginkább: mikor fekete háttér előtt a szereplő fehér sziluettjét látjuk), de a számítógéppel kreált háttér túlságosan műnek tűnik, és egy idő után borzasztóan hiányozna valami valódi a filmbe. Mert a világgal se stimmel pár dolog: pölö ha bárki bárkit öl, és ezt láthatólag minden következmény nélkül, akkor hirtelen miért olyan nagy gáz, ha 15 helyett egyetlen rendőrt ölnek meg?
Röviden: én nem értettem a filmet. És amit nem tudok ésszel felfogni, azt élvezni se tudom. A film azon a határvonalon szeretne egyensúlyozni, ami a Kill Billt az agyatlan baromság helyett a rendkívül szórakoztató kategóriában tartotta, de a Sin City, a seggre ült a túloldalon...