MA vettem meg DVD-n az EVIL DEAD (gonosz halottak) második részét. Imádom:) Itthon sokáig gyökerek néven is futott, amikor még a videózás hajnalán unott férfi, vagy női hang mondogatta a szinkront egy alig láható képet nyújtó németországból csempészett videokazettán.
Hajh..Hol vannak már azok a szép idők. Valahogy egészen más volt a feelingje, amikor összejöttek az emberek akár egy négy öt családiháznyi és együtt élvezték Schwarzenegger Kommandóját, vagy Stalloneval a Cobra-t. Látni egy filmet kuriózum volt, és a nyolcvanas évek filmnemzedéke ezeken nőtt fel. Vannak akik ma agyra főre nézik a számítógéppel letöltött mozikat. De ez valahogy nem ugyanaz. Eltűnt a régi émelyítő érzés a gyomorból, a feszült várakozás, amikor meghallottad hgoy a második szomszéd ausztriába utazik és pénteken jön haza, és igen video-t is hoz. És vártuk, vártuk és nem volt Dolby hiper szuper surround meg szélesvásznú lendkerekes önjáró, önvezérlő ultravékony hiper-hibrid televíziók. Nem volt kristálytiszta kép. Volt viszont várakozás, az együtt megélés élménye, hetekig erről beszélt mindenki, hogy mit látott. Ma melyik filmről beszélnek hetekig? Elmúltak ezek az idők, elmúlt vele a mi fiatalságunk is. Ma már bármikor bárhonnan, bármit megszerezhetünk, letölthetünk, megvehetünk. Más kort élünk, de valljuk meg néha hiányzik beülni a jó öreg video elé és együtt nevetni, sírni a katasztrófális, unott hangalámondáson, izgulni hősökért, vagy rettegni a szörnyektől. Az új nemzedék, akik kimaradtak ebből a dologból néha értetlenül áll, amikor ezeket megemlítjük. hiszen mindent meg lehet szerezni bárhonnan. Igen. De a legfontosabb veszik el ezáltal. Az öröm, amikor valamit megszerzel úgy, hogy várnod kellett rá, hogy kutattál utána, hogy minden követ megmozgattál. és ha nem is láttad, de mások mesélték. Hányszor gondoltuk el hogyan nézhet ki Conan a barbár, A cápa, hogyan térhetnek vissza az élőhalottak. Igen, gondolkodtunk, teremtettünk a képzeletünkkel. Mert mesélték, hogy valaki látta már, és az mesélte hogy mi volt benne és képzeld letépte, megcsókolta, ölelte, ölte, robbantotta,és milyen jó, és csúcs. És amig mi nem láttuk addig elképzeltük. Modern népmesék voltak ezek, amelyek lassan eltűntek életünkből. De az emlékek mindvégig megmaradnak. Mi, akik most lassan a harminchoz közelítünk vagy éppen ott vagyunk, soha nem fogjuk elfelejteni, hogy ott voltunk a videózás hőskorában, hogy átéltük mindezt, és néha leveszünk egy kopott papírtokú vhs kazettát a polcról, behelyezzük a videóba, és mikor recsegve, felcsendül a film, ugyanaz a jóleső borzongató érzés árad szét testünkben, mint akkor hajdanán.
