Üdv mindenkinek!
Annyian ajnározták már ezt a Warcraft Hamvasztót, hogy úgy gondolom én is hozzászólok a dologhoz.
Nem mindenkinek,illetve biztos sokaknak nem fog tetszeni amit írok, de ez a pozitív/negatív vélemények téma, és nem lehet mindenkinek pozitív véleménye.
Nos, ez a hamvasztó nekem eddig csak sekélyes volt, de ez a befejező rész meg egyenesen borzalmasan rossz lett. Eleve annak a vén száműzöttnek a visszaemlékezése szánalmas. Találkozott az orkkal, harcolni kezdtek, aztán az ork megmentette az életét, amikor is kiderült, hogy az ork csak egyedül akart lenni! Mi van? Ez aztán a fantáziadús,csak egyedül akart lenni. Ha meg harcoltak, ergo, egymás életére törtek (most az mindegy ki kezdte), akkor miért mentette meg? Persze, azért, mert nem minden ork gonosz, meg galád, és ezt valahogy bele kellett vinni a sztoriba. De így? Gagyi.
Aztán a végén a suhanc kicserélte a lelkét az apjáéra. A csata közepén. Ezzel a szövetséget a csata és háború közepén nem csak egy erős harcossal (önmagával) gyengítette, hanem még a hamvasztót is átjátszotta az ostornak. Gratulálok. Persze, szeretlek apa, oké, de később, mikor nyugodtabb a helyzet ezt nem lehetett volna megoldani?
A történet tele van gagyi, elcsépelt, nekem túlerőltetett érzelmi szálakkal, amik miatt nagyon elgondolkoztam hogy egyáltalán végigolvasom-e. De megtettem, bár így utólag nem érte meg.
Nekem tűnik csak úgy, hogy ezt a történetet valami tini emós írta?
Az a bajom a warcraftos sztorikkal, hogy mindig valami monumentális, hősi dolgot akarnak összehozni, amikből általában ilyen elcsépelt gagyi dolgok jönnek ki.
Javaslom warcraft helyett értékes időnket fordítsuk a Warhammerre.
Írásommal nem akartam senkit megbántani, ez a magánvéleményem, lehet hogy az ilyen csöpögős, logikátlan képregényekből én már kinőttem. (nem nagyképűzni akarok)
Üdv mindenkinek:
zero