Na ez a bajom nekem is!! A filmben Apokalipszis kb húsz nagyságrenddel van mindenki felett. Passzív telepata, gondolattal erődöt emel, legyintéssel lefejez másokat, mittomén. Erre meg leáll küzdeni. Meg bemegy a kis várába, csomó időt elpazarol, előkészül, szövegel (mondjuk nagyon hatásos és buzdító), simán lett volna ideje magába olvasztani a Prof erejét. Jó, ez nyilván forgatókönyv, meg rendezés, dramaturgia. Csak azt mondom, hogy egy ilyen ember nagyon hamar győzhetett volna az X-ek felett és az eltékozolt lehetőség, meg a (tetsz)halálba sodródás/menekülés így bosszantó. Meg Magneto szirupos átállása. Ilyen érzelmi helyzetben egy hegyibeszéddel senki nem menne semmire, kb mindenkiben rengeteg elvakító harag lenne a pár napja történt tragédia után. Sokan még sürgetnék is Apokalipszist, hogy csináljuk már, csináljuk már!!!
EPIC: "Köszönöm, hogy beengedtél."
Csak így, tök kedvesen, halkan.
Ott a hideg futkározik a hátamon, abban a pillanatban van a csúcson, a győzelem kapujában. Erre kint robban a sok atom.
De erről eszembe jutott, amiről tavaly beszéltünk. Külföldi fórumokon, meg ismertetőkben böngésztem Fátumot.
Technológiai lángelme, klónozó, elsőként épített időgépet, mesteri-szintű festő (Mona Lisá-t hamisított), virtuóz zongorista, mesteri kardművész, mesteri szintű harcművész, meztelenül puszta kézzel megölt egy hímoroszlánt, egy boszorkány ex-pasija, milliárdos, diplomata, VARÁZSLÓ!! Ráadásul még kvázi magyar is. Szerintem még a Playboy-ba is publikál.
Fátum legnagyobb magyar rajongójaként
is szinte már vicces ennyit leírni. Mint Bud Spencer a Nincs kettő négy nélkül-ben. Hegymászó, bombaszakértő, méregszakértő, ejtőernyős, stb.
Aztán mindig kikap.
Mint Apokalipszis. Meg mint Galactus. Püff nekik.
