nahat, ujra el es virul a hzs foruma, ennek oromere ideposztolok egyet
egy regi trillionos agymenesem... annyira jol sikerult, hogy nem dobtak ki azonnal a klanbol
*Zeriel amint meghallotta mi történt a tárnáknál - se szó, se beszéd - rohant, hogy megvizsgálja az ügyet. Persze szólni nem szólt senkinek, de ezt nem is várható el egy olyan embertõl, aki fogytán minden szónak, tudniillik néma. Ember? Huh, fél-ember! Ugyanis mióta nem az emberi, hanem elfi oldaláról közlíti meg a dolgokat, a faji hovatartozásról is új nézetei szerint alkotott fogalamakat. Itt volt az ideje, hogy megelfelje magat egy kicsit!
Mikor odaért a helyszínre, érintetlenül talált mindent: az õr még mindég ott feküdt saját vérében, felszakított torokkal. A zombi pedig valamivel arrébb (nos, az õrség alapos munkát végzett) darabokra szabdalva (biztosra kell menni, mert olyan hullánál nem tudhatod mit várhatsz, amelyik már legyilkolása elõtt is halott volt). A torokszaggatás gyanús volt Zerielnek, inkább vadállatokra jellemzõ támadás vagy harci kutyákra, zombira semmiképpen. A zombi is nyakra támad, de inkább fojtogató tipus, elõbb töri el a gégét, csigolyákat présként szorító kezeivel, minthogy torkokat tépjen... mindegy. Ember volt, mármint a zombi zombisága elõtt. Ami logikus, hiszen az ember a legjobb alapanyag élõholt gyártásra: gyorsan szaporodik, viszonylag rövid ideig él, és sok van belõle. Az elfeknél márcsak az ivarérettség elérése 50-60 év, azutan egy hosszú kamaszkor... nem csoda, hogy egy elfcsalád generacióváltásának legfeljebb 120 év szükségeltetik... magyarán kevesen vannak és ritkán halnak meg, így ritka az elf-zombi. A törpéknél hasonló helyzet áll fenn, azzal, hogy minden törpe szakállas, illetve 12 réteg ruhát hord, így a nemiség náluk fakultatív, sõt bonyolítja és körülményessé teszi az udvarlási ritusokat is, magyarán eltart míg kipuhatolja a törpe a kiválasztottja nemét.
Kérdés, hogy hogyan került ide ez a zombi. Valaki vagy valami teremtette, visszahívta az élõk sorába, ahol igencsak idegenül érzi magát és frusztráltságában mindent pusztít, ami az útjába kerül.
Valaki: Zeriel emlékszik egy bizonyos Frank Einstein nevezetû kuruzslóra, aki sok-sok emberöltõvvel (2 elfgeneráció kevesnek hangzik, sok-sok emberöltõ jobban kifejezi az idõ múlását és hosszát) ezelõtt meg Rogar család szolgálatában állt, mint házi orvos. Azonban gyorsan útilaput kötöttek a lábára, mivel nagyon furcsán állt hozzá a kivizsgálásokhoz... minden esetben a boncolással akarta kezdeni. Ezután Vaskapu városában "praktizált", párszor vendégeskedett a Vörös Kõ tömlöceiben, többnyire hullák elrablása volt a bûne. Majd egy éjjel, sikerült neki... Egy viharos éjjel, a villám befogásával reanimált egy halottat!! Idol, így nevezte el alkotását, szerencsétlen teljes mértékben életképtelen volt, az agysejtjeit mind elpárolgott az újraélesztés alatt, mozgása koordinálatlan (némileg hasonlított egy másik világ táncmozdulataihoz, breakdance vagymifene), illetve minden étkezés után kénytelen volt bevenni a nekrobiotikumait.
Azután ott vannak a nekromanták, elvileg valamiféle mágiával kényszerítenek újra életet az élettelen testekbe. Fura egy népség, mindég vörös a szemük alja és fura gyökereket régcsálnak, amitõl nagyon büdös lesz a lehelletük. Zeriel többnyire elkerülte õket, sajnos így keveset tud róluk...
Valamik: Nos, ott van Lock Naar... valóban, ha nem az AshkEnte ritus szerint használják, akkor a testbe visszatérõ élet tudat nélküli lesz.
Illetve ott vannak a Sósláp fûzfái. Hínárszigeten bontották ki hatalmas, búskomor koronájukat és az sziget iszapos talajában szõték irdatlan, vaskemény gyökereiket és gonosz terveiket is. Az arra kalandozó vándor rögtön kényszert érez, hogy a fatörzs mellett lepihenjen és kifújja magát néhány percre. Ültében álomba szenderül, és órákkal késõbb arra riad fel, hogy gyökerek tekeredtek teste köré, és húzzák alá, az iszapos földbe. Pár nap múlva, a szerencsétlenség helyén, egy ököl bokszol ki a földbõl, és lassan egy új lény kezdi meg karrierjét az élõk riazgatására... Azonban tudni kell, hogy ez igencsak ritka alkalom, hiszen a kutya sem jár a Sósláp ingoványában, eltekintve néhány goblint. Így többnyire szomorúan lógatják ágaikat a Hínársziget fûzei.
Nade vissza a tárnába, vajh mi történhetett. Érdekes ügynek tûnik és jó kalandnak. Mindkettõ Zeriel ínyére van, kardot ránt, másik kezében a fákjával bevilágít a járatba. Majd semmi különösset nem látva ott, belép...*