szofizma
Álokoskodás, hamis bölcsesség, tetszetős, de megtévesztő érvelés. Pl. A kísértést úgy győzhetjük le legkönnyebben, ha engedünk neki. (Oscar Wilde). A szofizma gyakran épít a szavak többértelműségére, vagy fogalmi "csúsztatással" mesterkedik. Híres ókori szofizma: "A krétai Epamenidész mondá: Minden krétai hazug." Akkor hát ő is hazudott, tehát minden krétai igazmondó. De ő is krétai, tehát igaz, amit mondott, hogy minden krétai hazug. Akkor viszont...és így tovább. Az álokoskodás feloldása: a hazug ember mondhat igazat is, az igazmondó is hauzdhat. Görög szó (szopisztész), a szophia ('bölcsesség') tőből, amely megtalálható a FILOZÓFIA szóban is.
Forrás: Értelmező kéziszótár
Szofisták
Görögországban a bölcselet és szónoklat tanítói voltak, akik később fizetésért tanították a jót és a rosszat s elágazó filozófiájuk az álokoskodáshoz vezetett, amely szükségképpen életrehívta a szokrateszi reakciót, az érettebb görög filozófiát. A Sz. képviselik az antropológiai korszak filozófiáját. Filozófiájuk az eleizmussal gondolathasonlóságot mutat. Uj világszemléleti iránynak: a szubjektivizmusnak és a relativizmusnak gondolati kifejezői, mert az élet kétségtelen céljának az embert látják, mint az egyetlen valóságot. A dolgok olyanok, amilyennek az ember látja, mert minden dolognak mértéke az ember, a létező, amint van; tehát egyetemes érvényű igazságok nincsenek. Főbb Sz.: Protagoras, az ismeretelméleti individualizmus képviselője. Nem ismeri el a transzcendenciát létezőnek. Minden megismerés érzéki, ellentét és azonosság az egyetemes lélekben. A megismerés érzéki határáig kutatja, mi a gondolat? S mi hozza létre az igazságot? Gorgias képviseli az ókori nihilizmust. Végtelenség nincs, mert megismerhetetlen, mert nincs sem önmagában, sem másban. A tér és idő véges, mint minden létező. Nincs megismerés, mert a létező és a gondolat nem azonosak. A Sz. az eleizmustól és a herakleitizmustól átvett szubjektív dialektikával nem egy egységes, összefüggő világmagyarázati rendszer alakítására törekedtek, hanem az igazságot és létet egyedül kifejező egyetemes ember értelmezésére és magyarázatára.
