Erről a kérdésről egy egész diplomamunkát, sőt, talán egy komplett disszertációt is lehetne írni. Valószínűleg ahány embert kérdezel, annyiféle válasz lesz. De az biztos, hogy a két kiadó fiktív univerzumának alapjainál indul az egész.
A helyzet az, ugyanis, hogy a két világ két alapvetően különböző elvre épül. A DC leginkább keresztény jellegű világot épít fel, és itt nem arra gondolok elsősorban, hogy a keresztény Isten jelentős szerepet játszik az egész világ életében és hogy rengeteg egyértelműen keresztény vallási motívum van benne, hanem a világfelfogásukra, arra, hogy mindent valami idealizált, néha már allegorikus valaminek állítanak be. Ezért is olyan fontos a DC univerzumán belül a Superman-Batman-Wonder Woman hármas, akikről a legkevésbé sem lehet elmondani, hogy a realitáshoz közel álló karakterek. Inkább tekinthetőek eszmék megtestesüléseinek. És ez jellemező az egész DC-re.
Plusz hozzájön náluk, hogy a világuk, bár a Földön játszódik, mégis egy fiktív, fantasy-szerű valami. Az USA tele van nem létező városokkal, a bolygó pedig kitalált államokkal. A politikai színtérnek köze sincs a mi világunkéhoz, ráadásul a mágia és a fejlett technológia egyszerre teremt fantasys és sci-fis elemeket, amik egyszerre léteznek azzal, amit mi a saját valóságunkként ismerünk. Az egész egyszerűen túl meseszerű. És amúgy pont ezt szeretik benne a rajongói, ám ez az, ami nem tetszik a tömegeknek. Különösen mostanság.
Mert hát manapság a szórakoztatóiparban mi van? Minden reális lesz. Még a fantasy és a sci-fi is. A vámpírok középiskolás lányokat hajkurászó emók, nem pedig egy misztikus átok folytán életre kelt, saját, különálló kultúrával és erkölccsel rendelkező faj. A boszorkányok hétköznapi nők, akik nem mellékesen természetfeletti hatalommal bírnak, ám attól még teljesen köznapi gondok töltik ki az életük nagyját. És ezt hosszan lehetne sorolni.
És itt jön be a Marvel, és a sikere is a hetvenes évektől. A Marvel világa zsidó gyökerű, ami nem csoda, hisz gyakorlatilag mind a mai napig többnyire zsidó alkotók gondozzák. A gondolkodásmód is pragmatikusabb, kevésbé ideológiai alapú, földhözragadtabb. A hőseik egyszerű emberek, alapvető alapjellemekkel, vagy legalábbis olyanokkal, amiket az átlagolvasó alapjellemnek tekint. És nem csak Pókember ilyen, még a 360-as IQ-jú Reed Richards is valahol csak egy nagyon okos szórakozott professzor, mintsem egy valóságból kiszakadt, mentálisan a társai felett álló lény. A világ is a mi világunk egyik módosulata, nagyrészt hasonló geopolitikával, USA tekintetében szinte kivétel nélkül létező nagyvárosokban játszódó eseményekkel, valós amerikai elnökökkel, világvezetőkkel, aktuális politikai és társadalmi eseményekkel tűzdelve. És egy olyan világban, ahol legalábbis az USA-ban a szórakoztatóipar folyamatosan azt próbálja sulykolni, hogy minél inkább a valósághoz közelítő termékek szülessenek és próbálják elnyomni azt a szárnyaló képzeletet, ami például anno képes volt megalkotni az Oz-világot, az ilyesfajta emberközelibb univerzumok mindig is kelendőbbek lesznek az ideologizált héroszoknál. Vagyis az emberek inkább egy mocskos jelmezes igazságosztót látnak, mert az ő helyzetükbe bele tudják képzelni magukat, mintsem egy klasszikus hőst, akivel valamiért nem tudnak vagy mernek azonosulni, nem merik szabadon ereszteni a képzeletüket és egy pillanatig elhinni azt, hogy akár lehetnek teljesen mások, mint amik valójában.
Persze az USA-ban enenk lehetnek történelmi okai is, hisz a hatvanas évekig meg pont ennek az ellenkezőjét tolták mindenki arcába. Minden filmes karakter, regényszereplő és egyéb fiktív figura valami ideál volt, a reklámok folyton azt mutatták, milyennek kell lennie egy ideális férjnek, apának, feleségnek, anyának, gyereknek, stb. minden egy ideológia volt, mintsem valami, aminek köze van a realitáshoz. Majd a hetvenes évek környékén elindult egy mozgalom, hogy felébressze a társadalmukat, és mára gyakorlatilag meg ők vannak teljes hatalmon. Úgyhogy lehet, eljön majd egy időszak megint, amikor minden meseszerű lesz és a DC-féle világkép fog dominálni a fikcióikban.
