Predash: Az első szembetűnő különbség az új Batman rajzfilm és a feldolgozott képregény (Batman: Under The Hood) között eleve a cím. A rajzfilm első jelenete Jason halálát mutatja be, ami pár apróságtól eltér, mint amit a Halál a családban című sztoriban láttunk. Ott ugyanis Jason anyja is vele volt. Ez persze a lényegen nem változtat semmit, mert Joker jól helyben hagyja a kölyköt. Talán a rajzfilmben lehetett volna kicsit véresebb is a jelenet, de mivel ez rajzfilm-- A következő eltérés Jason feltámadása. Míg a rajzfilmben Ra's al Ghul parancsára vetik a holttestet Lázár Kútjába, addig a képregényben Superboy-Prime tettének köszönheti feltámadását, hiszen az lyukat ütött az időfolyamon (Infinite Crisis: Secret Files & Origins 2006). Csakhogy Jason agykárosodása révén képtelen kommunikálni, egészen addig, mégnem Talia megszegvén apja parancsát bele nem löki Lázár Kútjába (Batman Annual #25, Red Hood: The Lost Days #1). Éjszárny a képregényben eleve sérülten (War Games) ered Red Hood nyomába a Sötét Lovaggal együtt, míg a rajzfilmben épp akkor sérül meg. Slade, Captain Nazi, Hyena és Count Vertigo nem szerepelnek a rajzfilmben, a képregényben azonban igen, amikor Slade felajánlja segítségét Fekete Maszknak, miután Jason egy rakétavetővel szétlövi Maszk irodáját. Mr. Freeze és Onyx sem tűnik fel a filmben. Utóbbi egyébként is fölösleges lett volna, mert akkor kémkedett a képregényben is, amíg Batman a feltámadásról kérdezgette Zatanna-t, Jason Blood-ot, Supermant és a Zöld Íjászt. Fekete Maszk fivére, az ál Red Hood sem szerepel a filmben. A finálé előtt ugyanis Joker egy megszervezett akció keretében túszul ejti Maszkot és embereit, hogy előcsalogassa Jasont. A képregényben meg Jason talál rá Jokerre, és rabolja el miután jól megagyalta egy feszítővassal. A rajzfilm kapcsán a forgatókönyvíró, Judd Winick szerencsére ügyelt a történet befejezésére, mert a képregényben sikerült teljesen elrontania. Persze a jelenet lényegében ugyanaz, csak a rajzfilmben Chemo nem ugrik közben hasast Blüdhaven szívében, és az Egy évvel később beharangozó sem teszi tönkre a befejezést. Ha nem olvastad a képregényt nem vesztettél vele semmit, mert a rajzfilm minden szempontból jobb. Helyette inkább olvasd el a Teen Titans 29. számát, amiben Jason és Tim először küzd meg egymással.
A Superman/Batman: Public Enemies már más eset. A képregényben Atom Kapitány jóval nagyobb szerepet kapott, mint a rajzfilmben, ráadásul a végén ő robbantotta fel a Föld felé szálló aszteroidát. Metallo felbukkanása sem úgy indult a képregényben, mint a filmben, ami nem baj, mert ez alapvetően rávilágít arra, hogy Luthor elnök mozgatja a szálakat. Nem részletezném a különbségeket, de a képregényben a pártfogoltak nagyobb szerepet kaptak, míg a filmben igazából Power Girl áll a világ két legnagyobb hőse mellé. Összességében nekem a képregény jobban tetszett, mint a rajzfilm, ami ráadásul rövidebb is mint a többi animációs DC képregény-adaptáció. Mondjuk a történet eleve egy non-stop akció, így nyilván kevesebb a mondanivalója is.
Az utóbbi napokban behoztam a lemaradást DC képregények terén, és felállítottam egy 10-es listát a legjobb DC szuperhős képregénysorozatok között.
1. Batman and Robin: Grant Morrison sorozata teljesített véleményem szerint idén a legjobban. Az egyetlen negatívum sokak szerint az állandó rajzoló váltás volt. Szerintem remekül passzoltak az egyes stílusok a különböző hangulatú sztorikhoz. Morrison remekül írta Dick és Damian karakterét, és ezzel a Dinamikus Duóval új színt vitt a Batman Univerzumba. Sajnos Paul Cornell a várakozásokhoz képest alulteljesít. Nem értem a szerkesztőket miért nem tudtak várni a Peter Tomasi - Patrick Gleason alkotópárosra három hónapot, hiszen a 13. és a 14. szám megjelenése is csúszott két hónapot idén. Ettől függetlenül Morrison egy élvezetes, igazi epikus történetet faragott a három részes sztorikból, amit egy extra számmal félig-meddig befejezetlenül hagyott, hogy a talonba tett ászt az új sorozatában, a Batman Incorporated címűben vegye elő.
2. Zatanna: Paul Dini már a Detective Comics-ban is jó sztorikat írt a Batman és Zatanna párossal, ám ebben a sorozatban rátesz néhány lapáttal. Az író hónapról hónapra mutatja be és építi fel Zatanna különös világát. Élvezetes kis olvasmány ez az új sorozat, csak ne jöjjenek majd vendégírók olyan gyakorisággal, mint a Streets of Gotham esetében. Jesus Saiz és Stephane Roux stílusa is remekül passzol a képregényhez. Szóval a széria színvonalát egy rajzoló váltás biztosan nem fogja úgy érinteni, mint a Gotham City Sirens esetében.
3. Brightest Day: Ez a sorozat a második esélyről szól, ugyanakkor az öt történetszál közül a Deadman és az Aquaman szál a legjobb. Előbbi karakter Peter Tomasi egyik kedvence, így nem véletlen, hogy fontos szerepet kapott a szériában. Geoff Johns pedig nyílván megunta a fárasztó Aquaman-ről szóló kérdéseket, és bizonyára úgy gondolta ez a megfelelő alkalom arra, hogy ismét stabil helyet találjon Arthur Curry számára a DC Univerzumban. Ivan Reis, Ardian Syaf és Joe Prado rajzai teszik igazán epikussá ezt a kétheti megjelenésű sorozatot, a többi rajzoló viszont elég hullámzóan teljesített. Ettől függetlenül a képregény nem rossz és a java még hátra van.
4. Justice League: Generation Lost: Sosem gondoltam volna, hogy Judd Winick képes ilyen szuperhős képregényeket is írni, mint a Generation Lost. Igaz tele van akcióval, de Winick mesterien változtatja a képregény tempóját, és mindig előáll valami újjal a karakterekkel kapcsolatban. Booster Gold, Atom Kapitány, Kék Bogár, Fire, Ice és Rocket Red mellett feltűnik időnként Batman és Power Girl is, hiszen a történet párhuzamosan fut a Power Girl szériával, amiről majd később szó lesz. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a JLI visszatérése a Brightest Day koncepció legnagyobb húzása. Továbbá okos húzás volt a szerkesztők részéről, hogy a kétheti megjelenésű sorozatra két rajzolót állítottak rá. Fernando Dagnino és Joe Bennett stílusa remekül illik ebbe a non-stop akcióba.
5. Action Comics: Paul Cornell szerencsére nem a megszokott vonalat viszi tovább ebben a címben, mint az elődei, hanem Lex Luthort tette a dolgok középpontjába. Lex ugyanis a Blackest Night alatt végre hatalomra tett szert, és egy napra Narancs Lámpássá vált. A megalomániás, hataloméhes tudós célja pedig nem más, mint azt a sötét energiát megtalálnia, amivel a Blackest Night alatt a halottak feltámadtak. Keresésében segítségére volt Robo Lois is, akinek kapcsolata olyannyira harmónikus volt teremtőjével, hogy már szinte elválaszthatatlanok voltak egymástól. Cornell remekül ráérzett erre, így biztos vagyok abban, hogy a karakterrel még találkozni fogunk a jövőben is, noha épp a mostani számban pusztították el a robotot. Ami igazán tetszik ebben a sorozatban, hogy Cornell tökéletesen írja Lex Luthort, aki mesterien játsza ki a DC Univerzum főbb gonosztevőit. Nem csoda, amíg Cornell írja ezt a címet, addig Lex Luthor lesz a főszereplő.
6. Power Girl: Jimmy Palmiotti, Justin Gray és Amanda Conner bebizonyította, hogy Karen több, mint egy szőke szuperhősnő mennyei dekoltázzsal. Judd Winick pedig ott folytatja, ahol elődei abbahagyták. A képregény remekül ötvözi a humort és az akciót, ugyanakkor Winick már az elején a karakter titkos identitásával járó veszélyt helyezi a dolgok középpontjába, hiszen Karen azért vesztett el mindent, mert ő Power Girl, és a feltámadt Max Lord útjában áll. Winick története párhuzamosan fut a Generation Lost szériával, ugyanakkor önmagában is tökéletesen érthető és élvezhető. Sami Basri nagyszerű munkát végzett a rajzok terén, stílusa kimondottan illik ehhez a sorozathoz. A kedvenc panelem épp a legutóbbi számban látható, amikor PG tökön rúgja Ászt (Power Girl #19).
7. Green Lantern: Geoff Johns Zöld Lámpása évek óta az egyik legstabilabb sorozat a DC Univerzumban. Azonban a Blackest Night vége óta a színvonal valahogy nem a régi, ugyanakkor továbbra is szórakoztató. Doug Mahnke gyorsan felvette a tempót a Blackest Night elején, és azóta nélkülönözhetetlen Johns mellől. Idén talán túl sokat kaptunk a többi alakulatból, így Hal Jordan időként háttérbe került, ami nemigazán tetszett. Az viszont igen, hogy a Brightest Day már nem kapcsolódik olyan szorosan a Zöld Lámpás címhez.
8. The Flash: Geoff Johns számára nem ismeretlen terep a Villám világa, hiszen Wally West kalandjait is ő írta még az Infinite Crisis előtt. Most azonban Barry Allen karakterén a sor. Johns nem kisebb dologra vállalkozik, mintsem Hal Jordan-hez hasonlóan megtalálni Barry helyét a DC Univerzumban. Sajnos a Villám újjászületése kevésbé lett olyan élvezetes, mint annó a Zöld Lámpásé volt, viszont az új sorozatban már inkább az emberi oldaláról kezdte el bemutatni az író Central City hősét, aki civilként a rendőrség bűnügyi laborjában dolgozik. Az első történetben Barry-nek tisztáznia kellett magát Mirror Monarch halála miatt az Időleges Igazság Bírósága előtt, és megmentenie feleségét. Francis Manapul stílusa az akciójeleneteknél és a villám effekteknél kamatozik igazán, míg Scott Kolins hozta a szokásosat a Bumeráng Kapitányról és a Reverse-Flash-ről szóló részben.
9. Secret Six: Gail Simone egy igazi boszorkány. Ilyen történetekkel meg aztán pláne. Az írónő úgy tűnik kifogyhatatlan az ötletekből, ezt idén is bizonyította. Gondolok itt Catman bosszú hadjáratára fia halála miatt, vagy a véreskezű Átokra. Talán a legutóbbi sztori volt a legérdekesebb, hiszen két hatos csapott össze egy másik világban, a mészárlás végén persze mégis együtt maradt a jól bevált csapat, Black Alice-szal. Jim Calafiore igazi főnyeremény a sorozat számára. Rajzai igazán hatásosak, különösen az akciójeleneteknél, melyekből idén is volt bőven.
10. Superman/Batman: Úgy tűnik a Superman/Batman sorozat kezdi megtalálni a helyes utat. Legalábbis az idei év ezt sugallja. Paul Levitz öt részes történetében (Worship) bemutatta Batman első találkozását a Szuperhősök Légiójával a kontinuitás szerint, de a Föld-12 denevéremberét, Terry McGinnis-t és Supermant is láthatuk, amint legyőzik Lex Luthort (Superman/Batman Annual #4). Idén a 75. egy dupla hosszúságú szám volt, amiben két oldalas sztorik is helyet kaptak. Ezt követően három one-shot következett, melyek kimondottan élvezetes olvasmányok voltak. A legutóbbi számban (Superman/Batman #79) pedig láthattuk hogyan lépett meg a 853. század Sötét Lovagjának és Acélemberének kezei közül Epoch. Több rajzoló is dolgozott idén a sorozaton. Jerry Ordway stílusa jól illett Levitz történetéhez, míg Ale Garza rajzai Joshua Williamson egyrészesét dobta fel, melyben Supergirl és Damian Wayne a Madárijesztőt intézte el egy jópofa Halloween-i kiadásban (Superman/Batman #77).
De hogy legyen egy kis ellentmondás, kiválasztottam 2010 öt legélvezetesebb képregényfüzetét a DC Univerzumból.
1. Brightest Day #14: Arnold Drake, Carmine Infantino és Neal Adams Deadman képregényei igazi klasszikusnak számít, a Brightest Day 14. száma pedig ezt az időszakot idézi modern változatban. Boston Brand keresi a kiválasztottat a Fehér Lámpás számára, és mivel Bruce Wayne visszatért így ő a legkézenfekvőbb választás. Csakhogy nem Bruce az, akit a gyűrű akar. A dolgok pedig rosszra fordulnak, amikor Bostont lelövik. Ekkor lepereg előtte az élete; láthatjuk az életében elkövetett hibákat, mindazt, ami odáig vezetett, hogy előadás közben lelövik, mindezt persze úgy, hogy Boston közben újra átéli ezeket az emlékeket. Majd miután felébred egy új élet veszi kezdetét számára, melyben párra lel Dove személyében. Ivan Reis rajzai igazán hatásosak különösen az akrobatikus elemeknél. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Brightest Day eddigi legjobb része ez.
2. Batman: The Return of Bruce Wayne #3: Grant Morrison és Yanick Paquette első közös munkája eddig a legemlékezetesebb, pedig azóta már túl vagyunk a Batman Inc. első két számán. Miután Batman elveszett az időben, az emlékei is eltűntek, így a különböző korokból hátrahagyott jelei adnak neki útmutatást az éppen adott kor Gotham-jében. 1718-at írunk Bruce Wayne pedig Commodore Thatch-csel találja szemben magát, aki úgy véli Bruce a Fekete Kalóz. Thatch végezni akar a Fekete Rózsa kapitányával, csak nem tudja ki lehet az. A kapitány, Jon Valor titokban tartja kilétét a kalózok előtt, csak Bruce-nak fedi fel magát, aki felajánlja a segítségét, és átvezeti a kalózokat a katakombákon, majd a Valortól kapott palástban legyőzi Thatch-et és embereit. Miután a Miagani törzs tagjai ezután elvezetik Bruce-t a denevér palásthoz, világossá válik számára, hogy ezt valamikor ő hagyta itt és valahogy keresztül utazik az időn. Szerintem a mini legélvezetesebb része volt ez, csupán azt sajnálom, hogy Bruce külsőleg nem úgy nézett ki, mint az Andy Kubert által rajzolt borítón.
3. Superman #701: J. Michael Straczynski Grounded című sztorijának első része magasan a legjobb írása eddigi Superman munkásságából. Az alapkoncepció röviden annyi, mivel Superman eltávolodott az emberektől az Új Krypton - Föld (100 perces) háború miatt, úgy dönt végigsétál az Amerikai Egyesült Államokon, hogy újra kapcsolatba kerüljön a hétköznapi világgal. Az első város melyen áthalad Philadelphia. Milyen a jó szuperhős? Segít beindítani egy autót, egy lézersugárral elriaszt egy utcai bandát, majd igéretet tesz egy depressziós nőnek, hogy nem kapja el, ha az le akar ugrani az épületről. Ez utóbbi jelenetet JMS a tőle megszokott módon írja meg pár oldalban, amit Eddy Barrows gyönyörű rajzai tesznek teljessé. Számomra az idei év egyik legjobb füzete volt ez, nagy kár, hogy a folytatásban a színvonal fokozatosan visszaesett.
4. Batman Confidential #49: Az idei Batman felhozatal egyik gyöngyszeme James Patrick egyrészese volt. Maga a történet semmi újat nem ad hozzá a Batman mítoszhoz, viszont a kivitelezés pazarul sikerült. Az egész egy segélyhívással kezdődik, a Sötét Lovag pedig színre lép, hogy megtalálja a gyilkost és az áldozatok kislányát. Patrick nagyon szépen építi fel a történetet, amiben megcsillogtatja Batman elméjét. Igazából pont erről kéne szólnia a sorozatnak nem pedig zombikkal vívott csatákról. A rajzokat illetően Steve Scott fantasztikus munkát végzett, nélküle nem is lett volna olyan élvezetes ez a képregény. Scott remekül ráérzett az árnyékokra, különösen a szám elején, amikor Batman helyszínel. A borító ne tévesszen meg senkit; ebben a sztoriban ugyanis nem Dick Grayson az álarcos igazságtevő, hanem Bruce Wayne.
5. The Brave and the Bold #33: Az idei év egyik kellemes meglepetése volt ez a szám JMS tollából. Az író ebben a történetben olymódon járta körbe Barbara Gordon tragédiáját, amit előtte még nem láthattunk. Zatanna álmában látja, hogy a Joker látogatást tesz majd valamikor Jim Gordon-nál (Gyilkos Tréfa). Ezért úgy dönt, felkeresi Wonder Womant és ráveszi, hogy szerezzenek egy felejthetetlen estét Babs-nak. A képregény talán legmegindítóbb pillanata, amikor Zatanna elmeséli álmát Diana-nak, és közli vele, hogy a tragédia elkerülhetetlen, megtörténhet akár holnap, a jövő héten, bármikor. Cliff Chiang stílusa kimondottan illik e történet hangulatához, ami véleményem szerint a sorozat legjobb része.
Sajnos nem csak kiemelkedő alkotások születtek idén a DC szuperhős képregények között, hanem olyanok is, amikre kár időt pazarolni.
1. Titans: Villains for Hire (one-shot)
2. Magog (12 számot megélt ongoing)
3. Green Lantern/Plastic Man: Weapons of Mass Deception (one-shot)
4. Outsiders (Dan DiDio borzalmas sorozata, amibe Philip Tan ceruzája is beletörött)
5. Justice League: The Rise of Arsenal (Sajnos J.T. Krull minije korántsem úgy sikerült, ahogy azt vártam. A végeredmény egy átgondolatlan kapkodás lett, semmi több, melyben Roy Harper szembe nézett belső démonaival)
