Valszeg azért rakják jövő februárra, hogy idén szépen betudják fejezni, és jövőre csak a kiadás marad. De ez csak tipp. 
Miller jelenleg a 300 folytatását rajzolja, és a történetét véglegesíti. Gondolom ezek után minden Batman rajongót szent rémület szállt meg.
Morrison tovább fokozza az izgalmakat a Batman és Robinban. Noha az előző számban az író visszavett a tempóból, most ismét beleerősített. Az különösen tetszik ebben a fejezetben, hogy habár Dick egyelőre háttérbe szorult, Damian és Oberon Sexton szépen „egymásra talált”. Az író pedig zseniálisan használja ki ezt a helyzetet, lehetőséget adva a titokzatos sírásó karakterizálására, ezáltal még többet hozzáadva a történethez. Talia és Slade szövetsége pedig külön pikantériát ad az egésznek. A kérdés immáron az, kit rejt
(a Wayne család tagjai közül) a sírásó maszkja, és sikerül-e Damian-t megállítani. Noha nem tartozik szorosan a mostani részhez, de nevetségesnek tartom, hogy a sorozat nem kapott jelölést az Eisner-re.
Tovább folytatódik az Új Krypton utolsó ellenállása. Egy biztos, James Robinson és Sterling Gates együtt sokkal jobban „muzsikál”, mint külön-külön a Superman és a Supergirl szériákban, ami akár még jó előjelnek is mondható a 100 perces háborút illetően. Amíg Alura és Zod azon vitázik mi a helyes, addig Superman és Mon-El a bosszúvágytól vezérelt Brainiac-et és Luthor-t próbálja megállítani. Supergirl, Superboy és a Légió Brainiac-5 vezetésével végül bejut Brainiac hajójába, de elkésnek, Kandor városa ismét elveszti függetlenségét. Dióhéjban ennyi. Egy dolgot sajnálok igazán, hogy ezt a sztorit is elnyújtják, pedig egy hónap alatt lezavarhatták volna, úgy nem lennének benne fölösleges események.
Egy dologban biztos voltam, ha Geoff Johns (bármennyire sem szereti, ha ezt mondják róla) túlvállalja magát, egyszerre több sztorin dolgozik, előbb-utóbb meglátszódik majd valamelyik munkáján. Pontosan ez történt Superman legújabb (hivatalos) eredettörténete kapcsán (is). Persze nem olyan vészes a helyzet, mint amennyire lefestem, de én személy szerint többet vártam tőle. Luthor és Sam Lane szövetsége ad némi reményt egy jó befejezésre, de a szerkesztést illetően ugyanaz a problémám, mint a Blackest Night esetében: szórakoztató ugyan a képregény, de az igazán lényeges dolgok a sztori második felében történnek, ezért az események nagy része mellett elsiklik az olvasó. Például a 2. és a 3. rész között évek telnek el, vagyis a történet szempontjából az 1. és 2. rész úgymond fölösleges, és célszerűbb lett volna, ha Clark ezekre mind a Magány Erődjében emlékszik vissza, amikor megtudja, hogy ki is ő valójában, és milyen céllal küldte őt a Földre Jor-El.
Villám újjászületése ide vagy oda, Johns a
Blackest Night: The Flash mini mellett, a
The Flash: Secret Files and Origins 2010 című egyrészessel is kezdhette volna kalandjait Barry Allen-nel. A Rebirth egyetlen érdeme Ethan Van Sciver rajzai mellett, lényegében Eobard Thawne visszahozása, ezáltal a Villám eredetére való utalás volt. (Zárójelben jegyezném csak meg, ennyi erővel lehetett volna a mini címe The Reverse Flash: Rebirth is.) Na de, visszatérve az egyrészeshez; az már most látszódik, hogy Francis Manapul stílusa nem igazán passzol a Villámhoz, nem úgy mint Scott Kolins-é, akinek már kisujjában van a Villám és kópé galériája. Sajnálom, hogy a Wally West szál végül kikerült a sorozatból, mert Johns és Kolins nagyszerű dolgokat művelt anno a karakterrel. Ettől függetlenül érdekes lesz Barry Allen harca a Kópékkal (vagy Gaztevőkkel).
