Csak nem
őrá gondolsz?
The Return of Bruce Wayne -
Egy kis érdekesség. Noha, kicsit lehúztam
Tony Daniel -
Élet a halál után című történetét, mindamellett hogy érdekessé vált a végén, a befejezése sokkal jobban sikerült, mint a
Harc a palástért esetében. Ráadásul kaptunk tőle egy új, enyhén szólva röhejesen kinéző karaktert, Catgirl személyében, aki Selina pártfogoltja lesz. Épp itt volta az ideje! Ha a Morrison éra véget ér, Daniel nyílván a Falcone családra fog fókuszálni, különös tekintettel a Római fiára, Mario-ra és kislányára, Kitrina-ra. Azt is mondhatnám, hogy a macska a családban marad, de nem áll rendelkezésre elég bizonyíték.
Paul Dini épp időben tért vissza a Batman sorozatához, a legutóbbi kétrészes szösszenet után kezdtem szkeptikussá válni a széria létjogosultságát illetően, most már csak a szirének szúrják a szemem, de nem Guillem March rajzai miatt. A
Streets of Gotham tipikus példája annak, amikor az ember a végétől kezd olvasni egy Batman füzetet. Viszont a legutóbbi szám esetében már mindegy volt hol kezdi az ember, mert március legjobb Batman füzete ez, ha szabad így fogalmazni. Csupán egy dolgot sajnálok, hogy a Manhunter szál a végéhez tart.
Eleinte nem bíztam abban, hogy
Greg Rucka képes lesz ennyire megkedveltetni velem Batwoman karakterét, de végül sikerült. Ahogy olvastam a DC júniusi kínálatát, egy érdekességre bukkantam (a többi közül): Kate és unokahúga, Bette kalandjai tovább folytatódik júliustól a
Detective Comics-ban. Mi történt a tervezett Batwoman szériával? A
Cutter című sztori kapcsán azért sikerült marhaságot írnom, mert nem Dick módszereit hasonlította össze Kate kiforratlan technikájával, hanem Bruce egy korábbi ügyét. A legjobb az egészben az, hogy akár Dick is lehetne benne Batman, mert nagyon szépen fel van építve ez a három részes történet, csak hát a végén jönne a csattanó. Egyébként Rucka egy korábbi nyilatkozatában elárulta, hogy pontosan ez (volt) a terve a Szabásszal. Bravó!
In brightest day, in blackest night,
No evil shall escape my sight
Let those who worship evil's might,
Beware my power... Green Lantern's light!
Elérkeztünk hát a
Blackest Night végére. Darkos sztorit kaptunk? Nézőpont kérdése, bár az eleje kimondottan az volt. Szokatlan esemény volt ez a DCU történetében? Mindenféleképpen. Azt kapta az olvasó amire számított? Nem igazán, és épp ez a problémám az egésszel. Ez a crossover csupán a kezdete annak, ami még a DC Univerzumra vár. Nem zárt le semmit, hanem tovább bonyolította a dolgokat, kezdve az Indigo Törzzsel, Black Hand fontosságával, arról a (Piszkos)
12 feltámadt karakterről már nem is beszélve. Ezekkel még nem is igazán volna baj, csak hogy a mini önmagában kevés, mégis 8 + 1 részes volt. Ahhoz, hogy valaki tényleg tisztában legyen az egésszel, szükséges hozzá legalább az a 10 szám (töltelékként) a Zöld Lámpásból (#43-52). Ha
Geoff Johns korábbi munkájával, az
Infinite Crisis cíművel hasonlítom össze, ennek a történetnek még annál is nagyobb eseménynek kellett volna lennie, mégsem lett az, habár a Blackest Night eredetileg egy Zöld Lámpás sztorinak indult, ami aztán kinőtte magát. Ezt egybevetve végül csak feltámadt
Aquaman, a fanok (köztük én is) megnyugodhatnak, örülhetnek, csak nehogy a végén őt is Judd Winick írja a későbbiekben, mint a Power Girl-t júniustól, mert száműzetésbe vonulok. Winick ha szuperhős képregényt nem is tud írni, szórakoztató nyilatkozatokra mindig képes, pláne ha a népszerűségéről van szó.
In
Brightest Day, through Blackest Night,
No other Corps shall spread its light!
Let those who try to stop what's right,
Burn like my power, Green Lantern's Light!