A Spider-verse-ben ráadásul az eddigi egyik leghülyébben kinéző farsangszökevény a hűdeveszélyes gonoszbácsi: egy frakkos faszi nehézbúvár-sisakkal a fején. Ez aztán akárhányszor kinyírhatja Rozsomákot (ráadásul egy kifejezetten érdekes univerzumba valót), ettől még egy idióta marad.
A New Avengersben meg Thanos bohócválogatottját egy pillanatig sem tudtam komolyan venni, akármennyit emberkednek, attól még egy másodosztályú Sinister Six, abból a fajtából, akiket Pókember egyszál egymagában legkésőbb a sztori második részének 17-ik oldalán lerendez, és utána még pár oldalt levezetőzhet, a gatyáját keresi vagy ilyesmi. Egyszer Árnyék szólt be az Akolitusoknak a Muir szigeten, hogy "Hát, próbáltam utánatok olvasni, de még mindig fogalmam sincs, hogy melyikőtök kicsoda." Le is verte egyedül az egész bagázst... de én se tudom, hogy melyik Thanosita melyik, és voltaképpen mit csinálnak azon kívül, hogy megjelennek, szétcsapnak mindenkit, nekik aztán mindegy, hogy optikus csapás pattan le róluk, nem fog rajtuk a jeges támadás vagy Rozsomákot verik le közelharcban, mert voltaképpen senki se vette a fáradságot, hogy megírja, hogy ezek mi a fenét tudnak?! (Tudom, egyszer valahova már leírták, de régen azért ez úgy ment, hogy ha X képessége a teleportálás, akkor X teleportálással harcol, nem közelharccal, távolharccal, sebezhetetlenséggel, eccerűen mindennel, ötfunkciós, krumplit is szeletel, 300 felülésnek megfelelően stimulálja a hasizmot és csak 19.999.- Ft, most rendelje meg!) Marad az, hogy kemények, mint a rákkendroll, hűdekegyetlenek, rossz fogakkal vigyorognak és a hősök holttestei fölött még tán sörrel is koccintanak. A feketén beszélő fehér csajról meg mindig ez jut eszembe:
Szóval ez már eddig is elég kusza volt, de most akkor még bejöttek a fehér feketepárducok (valaki itt nagyon rá van kattanva a sakktáblára, tán mindjárt lesz cameo is az "Ebony and ivory"-val), mondjuk túl sok vizet nem zavartak, egyből mentek a darálóba, csak azon röhögtem nagyon, ahogy hencegtek azzal, hogy semmi vész, őket amúgyis arra teremtették, hogy meghaljanak a vevőért, mint az űrtehenet a Galaxis Útikalauzban, aki a vendéglőben a világ végén kínálgatta magát:
Meg Shuri, az alternatív fekete párduc, azaz szürke leopárd vagy mittomén, aki feláldozza magát, vagy őt áldozzák fel, a jó franc se tudja, de miután kezdettől fogva utáltam a karaktert, én már rosszul nem járhatok, csak azt nem értem, miért várják tőlem, hogy ettől a szívemhez kapjak?
