Az elmúlt pár héten vettem egy rakat tpb-t és és gondoltam írók róluk pár sort.
Zero: Sok jót hallottam Ales Kot ezen sorozatáról, de előtte sosem olvastam bele egy számba se, így csak a sok jó kritika győzött meg a megvételéről. Nos, minden számot más rajzoló rajzol, minden szám egy külön küldetés, amik persze kiadnak egy nagyobb történetet. Az egész egy ilyen sci-fis kémes/ titkos ügynökségek tipusú sztoriként kezdődik, majd a végére teljesen átmegy sci-fibe. Nekem ez a hirtelen váltás, kicsit sok volt, elég felemás érzéssel fejeztem be a könyvet, de talán egy próbát megér a folytatás.
Ghosted: Szintén egy sokat dicsért sorozat, az Imagetől. AZ alapötlet jó, de a megvalósítás inkább csak közepes. Az egész olyan B-filmes érzést nyújt, a szereplők két dimenziósak, minden csak azért történik, hogy előremozdítsa a történetet. A rajzok sem hagytak bennem mély nyomot. Kicsit csalódás volt.
Nowhere Men: Na ez már igen, itt aztán vannak több dimenziós karakterek, és a rajzok is szépek, jól illeszkednek a történethez. A történet néhány tudósról szól, meg az ő eltitkolt ,félresikerült kísérletükről. Vannak újságrészletek és egyéb szöveges részek a számok között amik kibővítik a szereplők háttérvilágát. Viszont, ez is csak éppen hogy alkot egy kerek egészet, az egész csak egy hosszú bevezető, de annak nagyon izgalmas. A folytatásról viszont nagy a csend, remélem nem lövik le.
Rat Queens: Ez viszont baromi nagy telitalálat. Négy nagyszájú zsoldos csajszi, akik végre nem a "csak két mell és egy nagy segg" kategóriába tartoznak. Szókimondó, bátor, rengeteg a humor, a képi világ nagyon szép, és az egész halál laza. Csillagos ötös.
Battling Boy: Paul Pope-ot a Batman Year 100 óta bírom, de más művét még nem olvastam. Számomra ő az az alkotó egyébként, akinek elsőnek nem szerettem a rajzait, de mára nem tudok betelni vele. A Battling Boyról szintén sok jót olvastam így hát ezt is megvettem. Nos a hype miatt kicsit többre számítottam, de alapvetően fasza kis történet. Battling boy egy 13 éves fiú, és egy hadisten fia, így hát beavatásként meg kell mentenie egy világot. Mert ez így megy. Van néhány mágikus pólója, amit ha felvesz misztikus állatok erejét kapja meg. AZ ellenségek pedig szörnyek.
A rajzok csodásak, annyi energia van bennük, hogy szinte látod ahogy mozognak a karakterek a papíron. Viszont a történet ismét csak egy hosszú felvezetés, a lényeg még csak ezután jön. Mindenesetre a folytatás várós.
Captain Midnight: Na ezzel viszont jól mellé fogtam. Pár hete, úgy éreztem ráuntam kicsit az ismert szuperősökre, így gondoltam jó lenne belekóstolni valami más, kevésbé ismert hős kaladjaiba is. A választás erre a sorozatra esett, de választhattam volna jobban is. A sorozatot, Williamson írja, aki az előbb említett Ghosted írója is. És itt is B-filmes érzés, ami egy ponyvahősnél nem is lenne gond, de valahogy mégsem áll össze, az egész csak egy olcsó másolatnak tűnik. A Dark Horsetól azért többet vártam volna. A folytatás szerintem már ki fog maradni.
Dream Thief: Erről a comicról viszont ódákat lehetne zengeni. Nem csak, hogy a panelek elrendezése marhára kreatív, és a rajzok, a színezés marhára összeillik de maga a történet és az ahogy azt elmesélik, az egyszerűen zseniális. Jai Nitz és Greg Smallwood képregénye, az a kategória amit többször is el kell olvasnod, mert annyira szép, és egybként is tele van apróbb utalásokkal a sztori, amiket csak második vagy harmadik olvasásra veszel csak észre. Zseniális cucc.
Bandette: Újabb telitalálat a Dark Horse-tól: A Bandette eredetileg digitláisan jelent meg de a Dark Horse kiadta, kemény borítós, gyönyörű kiadásban. Az egész könnyed és laza, a rajzok szépek, a történetet Paul Tobin írta, és meg is lepődtem, hogy ilyen könnyed és vidám, történetet hozott össze, az az író akinek a Colder című, eszméletlenül beteg horrort is köszönhetjük. A sztori egyébként egy tinédzser korú tolvaj lányról szól, aki sok zűrbe keveredik. Könnyed, jóleső kikapcsolódás.
Bloodhound-Brass Knuckle Psychology: Kurt Busiek dícsérte ezt a képregényt, ami felkeltette az érdeklődésem. Eredetileg a DC-nél jelent meg, de ott nem olvasta senki, mert nem tartozott a "fontos" dolgok közé, de végül átkerültek a jogok a Dark Horse-hoz, és most már önmaga lábán áll a sorozat. És apám meg is állja a helyét. Az egész lényegében egy X-akták szerű felállas, csak itt Mulder ügynök ki van gyúrva mint az állat, és idegenek és hasonlók helyett itt szuperképességű bűnözőket vadásznak le. Az alapötlet nagyon jó, a megvalósítás csillagos ötös. Mindenkinek ajánlom.
Hawkeye-oversized: Fraction Hawguy
sorozata most nagyon menő, kicsit túl is van hypolva, de alapvetően tényleg jó. Viszont eleinte nem bírtam annyira. De talán, mint ebből a listámból is látszik, egyre inkább keresem az újítóbb, frissebb, kreatívabb képregényeket. Így gondoltam be kéne szerezni ezt a kötetet, és akkor már legyen az oversized verzió, és annyira örülök, hogy így tettem. Mondanom sem kell, a könyv maga nagyon szép, és a tartalmas is szuper. Így kézben fogva, nagyban már a történet is jobban be tudott szippantani, Hawkeye lett a Marvel leginkább emberibb karaktere ezzel a szériával. David Aja rajzai meg egyszerre kreatívak és szépek. Csak kár, hogy soká jön még az oversized Hc második kötete.
Az elmúlt pár héten ezeket a cuccokat vettem meg, most főleg ilyesmiket olvasok. Tényleg egyre jobban érdekelnek azok a sorozatok, amik vagy történetben vagy vizuálisan kicsit másabbak, kreatívabbak mint a nagy átlag. Persze azért néha becsúszik egy pár közepes dolog is, de hát a kísérletezgetésnek ez az ára
Na meg a szuperhősös képregények a két nagytól úgyis mindig rajta lesznek a listámon, most is épp Lemire Green Arrow runjának, első kötetét várom
de egyre gyakrabban inkább az újdonságok után nyúlok.