Supermannel, Batmannel és nagy átlagban a DC-vel pont, hogy történt sokkoló és maradandó, Crisis on Infinite Earthnek nevezik.
Ha valaki a haladásra vágyik, annak az nem sokkoló, hogy mindent újrakezdenek elölről. A maradandóságát sem értem, hiszen most a new52-ben is megint tiszta lappal indult minden.
bár mintha Kirkman a Walking Dead főszereplőjénél is mindent megtenne, hogy véletlenül se haljon meg... szóval van, amit ő sem mer).
Ez nem így van. A Walking Deadben bárki meghalhat bármikor (
A legutóbbi számokból ott van példának Abraham. Vagy Glenn). Akár Rick is.
Amúgy zozi mondta, hogy olvasta/látta egy Kirkman interjúban, hogy ha Rick meghal, akkor is megy majd tovább a sorozat.
Igen, de már meg nem keresem, hol volt ez. De a lényeg nem is ez, hogy tényleg menne-e tovább, vagy hogy meghalhat-e (szerintem igen), hanem hogy olvasás közben az ember egyáltalán nem lehet benne biztos, hogy Rick túléli-e az épp adott szituációt. Van tétje a dolgoknak, és nem is kiszámíthatók az események.
És nem érezted, hogy a sorozat kb egy helyben topog az utolsó... mondjuk 20 részben? Hónapról hónapra is baromi szembeötlő szerintem, de egyben még inkább.
Én nem éreztem. Szerintem így reális, hogy időnként vannak nyugis időszakok.
A 100. rész sem ütött akkorát, mint ahogy vártam,
Nekem viszont hatalmasat ütött, majdnem akkorát, mint a börtönös részek vége.
A maga valójában éppen elég durva volt az, egyenesen sokkoló, amikor egy ember úgy dönt életről és halálról, hogy egy kiszámolót dúdolgat közben.
Aki ott nem hitte el, hogy bármelyikük meghalhat, az szerintem szándékosan nem akarja élvezni a képregényt. 
Majdnem 50 évnyi irományok teljes és végleges eltörlése igencsak maradandónak nevezhető.
Ha egy párkapcsolat ellaposodik, és sokkoló, maradandó felrázásra van szükség, akkor a szakítás is tekinthető maradandónak, csak...
És ők e mellé remek példa Predash cáfolására, mert náluk aztán komolyan elmondhatjuk, hogy sok minden van, csak állandóság nem nagyon. A mai állapotuk gyökeresen más, mint tíz évvel ezelőtt. Ami teljesen más volt, mint azelőtt tíz évvel. Ami meg a korábbi állapotoktól tért el teljesen. És így tovább, egészen a legelső füzetig. Még két olyan ötéves szakaszt is nehéz lenne náluk találni, ami hasonlónak lenne nevezhető.
Ezt én is így tapasztaltam, mikor el akartam kezdeni X-Ment olvasni, és utánanéztem a dolgoknak. Aztán nem lett belőle semmi, az elejét leszámítva nem találtam értelmes belépési pontot.
de abban tg-nek igaza van, hogy Kirkman a kedvenceit továbbra is életben hagyta, tökmindegy, hogy mi történt velük
Ellenpéldának erre rögtön ott van
Glenn. De szerintem természetes, hogy vannak, akik sokáig élnek, nem halhat meg mindig az, aki legrégebb óta szerepel.
"Rickről és a halál" téma: Asszem ez nem spoiler. Az első TPB előszavában Kirkman összegzi a Walking Dead lényegét, idézem: "A Walking Dead a lehető legtovább kísér egy (...) főhőst, jelen esetben Rick Grimest. Azt szeretném, ha ez a képregény Rick éveinek krónikája lenne." - Azaz ebből kiindulva Rick soha nem fog meghalni, legfeljebb a képregény végén.
Akkor rosszul indulsz ki belőle, lásd a korábban említett interjút.
Nem nem szeretem, nem érdekel. A zombik eleve nem
Még szerencse, mert azok csak díszletnek vannak ott, nem róluk szól.
posztapokaliptikus USA társadalmi elemezgetésére meg ott van nekem a fentebb említett Fallout
Arról sem szól, mivel nincs társadalom, csak pici csoportok. Szerintem az emberek jellemváltozása van a középpontban.
A szerethető része stimmel, de attól még nem őket nem számítom Kirkman kedvencei közé.
Glenn szerintem az volt. De a 100.-ban ugyanúgy meghalhatott volna
akár Andrea is, ezt szerintem nem lehetett előre látni.
de ha következetes lenne, akkor pl Carlnak már nem kellene az élők sorában lennie.
De ez nem következetesség kérdése. A valóságban sem ez alapján élnek vagy halnak meg emberek.
