*Marvel és DC SPOILER-sörözö*

[jocibmx]

Szerintem ebben a témában egyszerűen képtelenség olyan megoldást találni ami a kiadóknak és az olvasóknak is megfelel.
Egyrészt, egy karakter esetében, hozzuk példának Batmant, ha én új olvasóként szeretnék elkezdeni Batman történeteket olvasni, akkor mégiscsak Bruce Wayneről akarok olvasni, az ő eredettörténetével kezdve. És, pl. én is nagyon szeretem Morrison Batman és Robinját, azonban elsőnek nem tudtam volna élvezni annyira, hiszen még Bruce Waynel sem voltam teljesen képben, így sok mindent kellett elolvasnom előtte.
És ez valószínűleg bosszanthatta azokat az olvasókat, akik mondjuk a Sötét Lovag filmen felbuzdulva akartak belekezdeni Batman olvasásába, hiszen mikor az a film kijött, és baromi sikeres lett, akkor az éppen folyó sztorikban nem Bruce volt Batman.  Persze ott vannak a gyűjteményes kötetek, de havi sorozatba mégsem tudtak volna könnyedén belekezdeni. Így érthető, hogy folyamatosan visszatér a megszokott status quo. Ami egy idő után unalmas lehet a régi olvasóknak. Viszont én mainstream szuperhős történeteket nem is azért olvasok, hogy a hősért izguljak, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a hős valamilyen formában de győzni fog.
Viszont, nincs még egy olyan műfaj, legalábbis számomra ami annyira pihentető és szórakoztató kikapcsolódást jelentene a mindennapok elől mint a szuperhős képregények.

[Snake (XF)]

Nem értettelek félre
A Scalped pedig tényleg baromi jó, hiányozni is fog a havi adag belőle.

[Haenilion]

Haenilion: A Scalped rossz példa. Aaron pont ennek köszönhetően kapott nagyobb címeket a Marvelnél, ez alapozta meg, hogy ott egyáltalán labdába rúghasson.

Félreértettél. Én a Scalpedet jó kéregénynek tartom, csak még hozzátettem, hogy épp most fejeződött be

[Predash]

Csak egy gyors ellenpélda magamnak: Dick Grayson az utóbbi években elég sok mindenen ment keresztül, tőle szinte majdnem minden tetszett. Mármint amiben ő szerepelt. Tetszik a kissé még szokatlan "új" Superman is a New52-ben, (csak a JLA-ben olvastam), és a Batman INC-es marhaságokon kívül Batman utóbbi 1-2 éve is tetszett - csak még mindig nem annyira érdekes. (De megint említem, amit ti is hoztatok, a B&R messze az egyik legjobb volt, és most is az, mert ott nem csak egy adott összeesküvés-elméletet vagy gyilkosságot vizsgálnak meg, hanem tényleg a két címszereplőről szól - akárki is legyen a maszk alatt.)

[talgaby]

KiD: Jó, de egy szórakoztató kalandsorozatnál igazából az ember nem nagyon vérja el, hogy a szereplők haladjanak a korával. Nem csak képregényben. Zorro lassan négyötöd százada küzd ugyanannak a pár négyzetmérföldnek a kifogyhatatlan mennyiségű korrupt hatalomgyakorlóival, mégis ahányszor megpróbálják ezt kissé reálissá tenni és megöregíteni, vagy az a vége, hogy senkit nem érdekel, vagy az, hogy Antonio Banderas halál pontosan ugyanazt csinálja utódjaként. Vagy ott van Kevin Smith Green Hornet-elképzelése, aki szerette volna előrevinni a figurát és egyben átalakítani, helyette megcsinálták ugyanolyannak. Amúgy erről Vaughan az Escapist című miniben értekezik is egy sort, hogy régi karaktereket nem nagyon lehet mér hova kimozdítani, mert akármennyire is azon sírnak, hogy évtizedek óta ugyanolyanok, amikor mások lesznek, rögtön nem kellenek. persze azért előfordulhat (Disney elég ügyesen volt képes átalakítani a saját szereplőit úgy, hogy az alapvető tulajdonásgok megmaradjanak.)

[Predash]

Ezért mondom, hogy nem tökéletes nyilván, ebben egyetértek veled. Mondjuk én a sorozatot előbb láttam, és bár a képregényben sokkal jobb Carl (mert a sorozatban Lorival együtt feltenném egy traktorra, ami a Mount Rushmore tetejéről egy forró vasvilákkal teli gödörbe gurul bele), az utóbbi időben, főleg mióta fejbe lőtték nagyon kibírhatatlan. Bár Rick is megfogalmazta az egyik részben, hogy nagyon furcsa, és rossz neki, hogy megváltozott Carl.

[KiD]

Alapvetően az a problémám, hogy ez egy másik Pókember.

Igen, másik. Látod, neked az a gondod, hogy Póki megváltozott ahhoz képest, amit megismerted, Predash meg azon kesereg, hogy a szuperhősöknél mindig minden ugyanolyan. Amikor most nálad látszik, hogy igenis, valahol pont az olvasók miatt is van ez.

Igen, de engem nem a változás ténye zavar, hanem annak módja, logikája, stb. Magyarul az, hogy Peter újra a 20-as évei elejének problémáival küzd a jelenkorban, ahelyett, hogy a kis Mayt nevelgetné, és ezáltal lenne teljesen más az élete. És lehet azt írni, hogy de hát ahhoz, hogy a fiatalok azonosuljanak vele, fiatalabbnak kell neki is lennie, de épp erre volt az ultimate, meg erre vannak az alternatív sorozatok, nem? Miért az eredetit kell retconolni, remakelni és kivágni a túróba a karakter múltját, a személyisége bizonyos részeit? És akár igen, lehetne egy alternatív világ sikeresebb is mint a klasszikus folyam, de legalább lenne klasszikus folyam, és tovább élne, fejlődne az a karakter. (Arról nem beszélve, hogy Batman, Superman, Rozsomák, Megtorló, Amerika Kapitány, stb. sikere sem függ ily mértékben a szereplő korától.) Ha a történetből érthetően, érezhetően következik egy változás a személyiségben, az alapfelállásban, az rendben van. Pl. elválhat Peter MJ-től...

[Snake (XF)]

Snake: Kirkmannal nem beszélgettem még, nem tudom kik a kedvencei.

Ahogy én sem, de ha következetes lenne, akkor pl Carlnak már nem kellene az élők sorában lennie.

[Predash]

Nem nem szeretem, nem érdekel. A zombik eleve nem, posztapokaliptikus USA társadalmi elemezgetésére meg ott van nekem a fentebb említett Fallout, aminél látatlanban ki merem jelenteni, hogy ilyen témában a WD aligha rúghat labdába.

Kár, hogy még véletlenül sem erről szól.

De már megint statisztika és főnökség. Tudjuk jól, hogy miért húznak egy sorozatot, vagy miért nem ölnek meg egy karaktert. Attól még, hogy mindenki tudja, hogy a Mercedes még kb. 500 évig nem fogja leváltani a márkajelét, és azt is jól tudja mindenki, hogy miért, attól még mondhatom rá azt, hogy ez nekem így nem tetszik. Ugyanez van a mainstreammel is. Sosem fogják Nightwinget kettévágni, ( jó, ez erős példa  ), de attól nekem még szükségem van arra, hogy izguljak a kedvenc hőseimért, ha veszélyben vannak. Ez a bajom az új szériás Pókemberrel is. Lenyom random gonoszokat, és megyünk tovább. Gyakorlatilag az egész Peter Parker sztorivonal úgy a Spider Island előttig (addig olvastam, azelőtt vagy 40 részt) sokkal jobb a gonoszok nélkül, mivel úgyis tudjuk, hogy Pókember fog nyerni.

Egyébként ezt a témát egy filmes blogon is felvetették. Hogyha az  ember beül egy Avengersre, vagy egy Batmanre a moziban, akkor inkább csak a történet, vagy az eyecandy miatt teszi azt, merthogy a filmek vége az nagyon egyértelmű és előre predesztinált, azt mindenki jól tudja. És nekem ez hiányzik - az izgalom. Na végre sikerült megfogalmaznom. 

Snake: Kirkmannal nem beszélgettem még, nem tudom kik a kedvencei.

[Snake (XF)]

amíg mondjuk egy Y az teljesen más és mélyebb, szerzőibb kategória.

Hát nálam az Y pont rossz példa, az egy elég erősen túlértékelt képregény. Az eleje nagyon jó, ezt egy percig sem vitatom, de pl a vele kb egy időben kiadott másik Vaughn képregény - Ex Machina - jobban bejött.

Snake: Glenn, Tyreese és Abraham is elhullott. És mind nagyon erős, jól megírt, és szerethető karakterk voltak.

A szerethető része stimmel, de attól még nem őket nem számítom Kirkman kedvencei közé.

Haenilion: A Scalped rossz példa. Aaron pont ennek köszönhetően kapott nagyobb címeket a Marvelnél, ez alapozta meg, hogy ott egyáltalán labdába rúghasson.

[talgaby]

Alapvetően az a problémám, hogy ez egy másik Pókember.

Igen, másik. Látod, neked az a gondod, hogy Póki megváltozott ahhoz képest, amit megismerted, Predash meg azon kesereg, hogy a szuperhősöknél mindig minden ugyanolyan. Amikor most nálad látszik, hogy igenis, valahol pont az olvasók miatt is van ez.

A tét az, hogy a romokon létre lehet-e hozni újra a társadalmat, vagy az az emberiség egyszeri, szerencsés szüleménye volt. Én úgy érzem, hogy Kirkman válasza erre: NEM.

Speciel tök ugyanezt az ember megkapja a Fallout-szériában is, ahol 200 év alatt képtelenek az USA területének 85%-án egy működőképes települést összehozni. (Ez az egyetlen olyan dolog, ami marhára zavar abban a szériában... meg az, hogy egyes helyeken 100 éve próbálnak valami letelepedett közösségben élni, de senki se tudta nem hogy megjavítani az épületeket, de még kitakarítani sem ennyi idő alatt.) Csak az a baj, hogy ez egy marhaság, kérdezz csak meg egy balkánit, hogy mennyire totális anarchiában él az elmúlt pár évtized ilyen-olyan népirtó háborúinak nyomában. vagy mondhatnánk a magyar történelmet is, hiszen minimum kétszer totál lenullázták ezt az országot, mégis valahogy megmaradtunk a civilizált társadalomban.

Miért nem szereted a Walking Deadet, TG? Őszinte leszek, sz**k a statisztikára. Ha a WD-t 5 emberrel együtt olvasom, míg Batman a fél világ követi, az nálam semmin nem fog változtatni. A statisztikát pedig most szerintem teljesen felesleges idehozni, mert én most minden esetben arra gondoltam, hogy mi van a füzet lapjain belül, nem arra, hogy hány ember polcán van egy adott sorozat.

Nem nem szeretem, nem érdekel. A zombik eleve nem, posztapokaliptikus USA társadalmi elemezgetésére meg ott van nekem a fentebb említett Fallout, aminél látatlanban ki merem jelenteni, hogy ilyen témában a WD aligha rúghat labdába.
A statisztikát meg azért hozom fel, mert akár tetszik, akár nem, a WD-t is az írja egy ideje. Amikor másfél éve először láttam fórumokon, hogy Kirkman húzni kezdte az időt, már akkor világos volt, hogy bizony itt a főnökség azt mondta, toporogni kell kicsit, hogy vegyék, akkor toporog egy kicsit, hogy vegyék. És ne áltasd te se magad, ha a tv-sorozat sikere marad, akkor bizony idővel valószínűleg a stáb kezdi majd dirigálni az alapul szolgáló képregényt is, ha az Image úgy tudja jobban eladni. Akármilyen magas beosztású Kirkman a cégnél, nem ő a főnök.
Plusz a számok csak egy dolog. Egyik kedvenc szériám mindmáig a Groo, amiről valószínűleg az egész országban rajtam kívül maximum fél tucat ember hallott, mielőtt kitettük az első honosítást az akokr még Chosen Onesra. (Amivel sikerült megkétszerezni ezt a számot. )

[Predash]

A Batman & Robin szerintem is rohadtul jó, csak egyszerűen nem tetszett, ahogy bejött ez az egész Damien dolog.

Az pedig, hogy a szuperhősöknél eltörlik az előző 50 évet, nekem nem azt jelenti, hogy bármi megtörténhet a hősökkel, és izgulhatok értük - hanem azt, hogy tiszta lappal indulnak, és minden folytatódik tovább ugyanúgy. Én egyáltalán nem ilyesmi maradandó dologra gondoltam.

Miért nem szereted a Walking Deadet, TG? Őszinte leszek, sz**k a statisztikára. Ha a WD-t 5 emberrel együtt olvasom, míg Batman a fél világ követi, az nálam semmin nem fog változtatni. A statisztikát pedig most szerintem teljesen felesleges idehozni, mert én most minden esetben arra gondoltam, hogy mi van a füzet lapjain belül, nem arra, hogy hány ember polcán van egy adott sorozat. Felesleges arról beszélni, hogy ki mennyire ismeri a Walking Deadet vagy Batmant. Ez most olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy Königsegg vagy Ferrari. Tudom, hogy a hatalmas rajongó és olvasótábor is nagyban, sőt, a legjobban befolyásolja talán az ilyen karakterek történeteit - de itt most nem ez az aspektusa volt a lényeg, sőt, abban a problémában, amit én felvetettem (CSAK A TÖRTÉNET ÉS KARAKTEREK, nem nézve a pénzt, olvasókat, kiadókat, meg tökömtudja mit) teljesen felesleges ezt nézni, hiszen összehasonlíthatatlan egy 80 éves világhírű karakter egy jóval nehezebb képregénysorozattal, ami ráadásul fekete fehér, és a 6 éves vagy 12 éves gyerek se nem olvashatja a buszon, se nem nézheti a tv-ben, mert 2 évig rosszat fog álmodni tőle, már ha egyáltalán megérti. Nyilván nem fogják megölni Supermant, vagy Batmant, amikor tejelnek, mint a milkatehén. És nyilván, hogy nagyobb író, rajzoló, alkotógárda van egy Pókember mögött, mint egy Vertigonal, ahol sokkal szabadd kezet kap az a pár alkotó. De hát éppen ezért nem olvasok most mainstraim szuperhősöket.
Imádok sorozatokat nézni, és ott is ugyanaz a helyzet. A True Bloodot is azért hagytam abba mostanában, mert tök mindegy kivel mi történik, szinte soha senkinek nem változik a szerepe, a jelleme, mindenki ugyanaz marad.

Bár talán bennem van egy bizonyos fajta hiba, mert a Batman alapvetően egy nyomozós, detektívsorozat, amíg mondjuk egy Y az teljesen más és mélyebb, szerzőibb kategória. Nincs is ezzel semmi baj, mert akkor a szuperhős képregények nem tartanának az 500. meg 700. számoknál. Mindezzel együtt pont ez az, amiért nem nagyon érdekelnek. Nekem Batmanből a csúcs amúgy is a "Sötét Lovag Sötét Város" korabeli cuccok voltak, amikor a Sötét Lovag igazán sötét volt, és nem kigyúrt Kétarcokkal és Jokerekkel boxolt.

Az X-Men pedig simán lehet jó példa, ezért is írtam, hogy nem 100%-ban értem ezt mindenre, amin Marvel vagy DC logo szerepel. És ne értsetek félre, nem istenítem a Walking Deadet, egyszerűen csak az most az aktuális, amit olvastam.
És még egyszer mondom, vannak nagyon jó, és maradandó változást jelentő mainstream képregények is, amik olyan jók, hogy nem lehet letenni, és vanna kdögunalmas Vertigok is - tehát csak nagy általánosságban beszélek.

Snake: Glenn, Tyreese és Abraham is elhullott. És mind nagyon erős, jól megírt, és szerethető karakterk voltak.

[Haenilion]

Érdekes téma

A Walking Dead miatt kezdtem el újra képregényeket olvasni, és emiatt elfogult vagyok vele. Én nem érzem, hogy helyben topogna a sorozat, inkább egy újabb "farmon" vagyunk. A tét az, hogy a romokon létre lehet-e hozni újra a társadalmat, vagy az az emberiség egyszeri, szerencsés szüleménye volt. Én úgy érzem, hogy Kirkman válasza erre: NEM. És nagyon fájó lesz ezt végignézni. Ehhez fel kellett építeni egy majdnem működő kisvárost. Most pedig le lesz rombolva.
"Rickről és a halál" téma: Asszem ez nem spoiler. Az első TPB előszavában Kirkman összegzi a Walking Dead lényegét, idézem: "A Walking Dead a lehető legtovább kísér egy (...) főhőst, jelen esetben Rick Grimest. Azt szeretném, ha ez a képregény Rick éveinek krónikája lenne." - Azaz ebből kiindulva Rick soha nem fog meghalni, legfeljebb a képregény végén.

A Mainstream képregényekről.
Mikor ismét rászoktam a képregényekre (15 év kihagyás), próbáltam olvasni Marvelt és DC-t, és untam magam. A két nagy kiadó belesétált ugyanabba a csapdába, amibe a nagy filmstúdiók. Az elmúlt évtizedekben szültek maguknak néhány franchiset, azokba kapaszkodnak mint az őrült, nem mernek változtatni, csak aprókat. Nem tartom ezt bajnak! A képregények történelme szuperhősökre épül. De ami fiatalon elég, az már lehet kevés felnőttkorban. Ahogy Predash modta, jó lenne, ha valami új, nem várt történne. De nem történik. A nagyoknál.
A kicsi, független kiadók történeteit valami miatt nagyon élvezem. Van sztoriszál, konzekvensek, ha csak "limitált kakaó" van egy ötletben, akkor nem húzzák tovább. Amit eddig elolvastam, főleg Image kiadás volt. De rohadtul tetszett az Age of Bronze, a Battle Pope, vagy az Usagi Yojimbo. Ezt a minőséget a nagyok is tudják, csak imprintekbe viszik az eredeti ötleteket (lásd Vertigo - a Scalped most fejeződött be, 60. szám).

Összefoglalva: én csalódtam a nagyokban. Szvsz ha nem lennének a filmek és csak a képregények minősége számítana, generációváltás jönne.
Direkt nem emeltem ki egy főbb sorozatot sem, mert annyira nem mélyedtem el bennük, csak az első benyomásaim írtam le.

[KiD]

Póki halt meg legjobban a számomra, valahol a 90-es évek végén 2000-es évek elején szép fokozatosan. Nem is a klónsztorik miatt, hanem inkább Osborn visszatérésével.

Fura, pedig jelenleg Pókember történelmének legjobb vagy Stan Lee szakaszának második fele után a második legjobb éráját éli Slott keze alatt. Gyakorlatilag most éljük Pókember modern aranykorát.

Alapvetően az a problémám, hogy ez egy másik Pókember. Ennyi erővel lehetne Ultimate is, vagy What if? vagy movieverse, vagy mittomén. Annyira más az alapfelállás, hogy nem tud izgatni. A Pólkány sokkal hűebben és szerethetőbben folytatja az eredeti Pókembert. Ráadásul akármikor olvasom, nekem mindig ott villog valahol nagy betűkkel a háttérben, hogy mi is vezetett ehhez a megváltozott status quohoz.

[Farek]

...ezek közül Póki halt meg legjobban a számomra, valahol a 90-es évek végén 2000-es évek elején szép fokozatosan. Nem is a klónsztorik miatt, hanem inkább Osborn visszatérésével. Az ő felhasználása amúgy az egész Marvel U-nak nem tett jót szerintem, de én utálom a karaktert, úgyhogy mondja meg más.

A fő vitatémába nem tudok beleszólni, mert nem olvasom a sorozatokat, de Osborn nekem is a visszatérése óta basssz a csőrömet. Pont meg is vannak azok a részek, egy hirtelen ötlettől vezérelve. És lehet esetleg Osborn akármekkora ász, meg szuperokos és őrült gonosztevő, de egy ekkora retcon után - nem is halt meg, és azóta is szinte mindent ő mozgatott Peter életében, ámr a klónokat is - szerintem még Bendis is csak sárgul az irigységtől.
Halálával - és Gwen Stacy megölésével előtte - egy jó ellenség legendává lett. Aztán meg...

[Snake (XF)]

Minden remek sorozatban vannak holtpontok - hol rövidebb, hol hosszabb - de a WD-nél én azt érzem, hogy annak idején Kirkmannak lehetett x részre elegendő ötlete, és azt már vagy kimerítette, vagy csak most húzza az időt. Még simán felpöröghet a sorozat, de abban tg-nek igaza van, hogy Kirkman a kedvenceit továbbra is életben hagyta, tökmindegy, hogy mi történt velük. Ettől függetlenül még mindig jó cucc, de az Image-nél most olyan konkurenciákat kapott, hogy már nem ez a leginkább várt sorozat onnan.

Talgaby már megelőzött, de Damien behozatala az egyik legjobb ötlet volt az elmúlt években, amit a bőregér kapcsán megléptek. A Batman & Robin v1 is piszok jó volt - az első sztori pedig egyenesen zseniális - de a v2 még arra is képes volt rátenni egy lapáttal.

[talgaby]

Ezt fejtsd ki egy kicsit bővebben, hogy miért sokkoló, vagy maradandó. No offense, hanem tényleg.

Majdnem 50 évnyi irományok teljes és végleges eltörlése igencsak maradandónak nevezhető. A Krízissel kezdődő és a Zero Hourben végződő két év alatt a DC minden addig készült sorozatát teljesen eltörölte, nulláról épített fel egy új világot. Majdnem mindenki eredettörténetét átírták (csak Batmannél maradva például Bruce Wayne immáron egyke lett), van akiét meglehetősen, volt akiét kevésbé, volt, aki meg teljesen új szereplőként bújt egy másik figura jelmezébe (akkor cserélődött le Flash is).

Igen. Viszont ahogy Damien bekerült a sztoriba, az borzalmas volt.

Szerintem meg az első olyan sztorivonal, ami mert változtatni és olvasható volt. Pláne, hogy befutott a Batman & Robin v1-be, ami simán évtizedek óta a legjobb hosszabb Batman-történetfolyammá vált.

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy dögöljön meg a fél JLA, csak a halál a legegyszerűbb példa, amit tudok mondani. Főleg úgy, hogy a Marvelnél és a DC-nél nem igazán létezik ez a fogalom.

Pedig ez pont az egyik legérdekesebb kérdés. Akármennyire felkapott lett az utóbbi időben a Walking Dead, az, hogy most eladtak két év alatt egymilliót az első kötetből vagy háromszázezret az első félszázból, smafu ahhoz képest, amit teszem azt pont egy JLA produkál. Nagyon sanszos, hogy öt vígy tíz év múlva, ha megkérdeznél egy amerikait, hogy mi az a Walking Dead, maximum talán, esetleg emlékszik majd, hogy volt valami ilyen tv-sorozat. Megkérdezed, kicsoda Batman, akkor is valószínűleg rávágja, hogy ő Bruce Wayne, ha életében egy képregényoldalt nem olvasott.
De képregényes berkeken belül is a Walking Dead egy rétegsorozat. Most éppen veszik, egy-két év múlva valószínűleg nem fogják, csak megint az a 30-50e ember, aki addig is. Hogy ott mi történik, az íróján múlik. A DC és a Marvel világának történeteit cirka tízszer ennyien veszik. És ha Magyarországon képesek voltak addig ajvékolni egy szappanopera miatt, hogy visszahozzanak egy elég alaposan megölt szereplőt (vagyis az ikertestvérét, ami annyira... szánalmas, hogy még képregényolvasóként is fogom a fejem), képzeld el, milyen terepen kell dolgozniuk a nagyoknál azoknak az íróknak, akik olyan szereplőkkel és társuló gárdákkal foglalkoznak, akiknél még az is lehet, hogy a licencelés vagy az adaptálás miatt tízmilliók kezdenek el ragaszkodni.
Heh, de nem is kell elmenni olyan messze, elég csak a britekre nézni: évek óta nem merik megölni Dreddet a 2000AD-ben, pedig az a figura a megjelenése óta valós időben öregszik, olyan életvitel mellett már rég el kellett volna hunynia végelgyengülésben, nem egy nagyváros utcáin osztani az igazságot. (Vagy lehetne mondani Holmesot is, ott is mekkora közriadalom volt, amikor Doyle kinyírta... végül még hosszú éveken keresztül kellett írnia a történeteit emiatt.) Amikor egy fiktív gárdát megkedvelnek, eléggé nehéz komoly változást eszközölni bennük.

Póki halt meg legjobban a számomra, valahol a 90-es évek végén 2000-es évek elején szép fokozatosan. Nem is a klónsztorik miatt, hanem inkább Osborn visszatérésével.

Fura, pedig jelenleg Pókember történelmének legjobb vagy Stan Lee szakaszának második fele után a második legjobb éráját éli Slott keze alatt. Gyakorlatilag most éljük Pókember modern aranykorát.

X-Mennek néha voltak még az elmúlt években is jó történeteik, tiszta meglepő, de őket meg már rég nem követem akkora figyelemmel, hogy felelősen nyilatkozzam róluk.

Pedig érdemes, mert továbbra is az átlagos színvonaluk még mindig jobb, mint szinte bármely más szuperhős-franchise-é. (Talán a Batman most jobb, de azt meg egyelőre még én nem olvasom, majd talán egy-két év múlva az egészet egy kupacban.)
És ők e mellé remek példa Predash cáfolására, mert náluk aztán komolyan elmondhatjuk, hogy sok minden van, csak állandóság nem nagyon. A mai állapotuk gyökeresen más, mint tíz évvel ezelőtt. Ami teljesen más volt, mint azelőtt tíz évvel. Ami meg a korábbi állapotoktól tért el teljesen. És így tovább, egészen a legelső füzetig. Még két olyan ötéves szakaszt is nehéz lenne náluk találni, ami hasonlónak lenne nevezhető.

[Predash]

De, éreztem. Nem is állítottam, hogy a Walking Dead az egy tökéletes sorozat. A 100. részre én is nagyobb valamit vártam, viszont miután másodszor elolvastam, rájöttem, hogy így volt tökéletes. Zozival beszélgettünk is erről. Én erőltetettnek éreztem volna, hogyha kinyírják a fél stábot csak azért, mert ez a 100. szám. Spoilerek. A maga valójában éppen elég durva volt az, egyenesen sokkoló, amikor egy ember úgy dönt életről és halálról, hogy egy kiszámolót dúdolgat közben. Amikor pedig mondta Ricknek hogy "You are fucked. Over. Done." az pedig mindent megváltoztatott. Viszont a mondjuk 80-95-ig tartó részeket kivéve - illetve azokkal is, mert nem voltak rosszak, csak tényleg nem történt semmi -  még mindig a valaha olvasott top5 képregényim között benne van.

A Batman meg tényleg baromi jó volt addig, amíg Dickról ki nem derült, hogy neki is a baglyok között kellett volna lennie. Akkor egyszerűen otthagytam. (Bár az Owl szálhoz vissza fogok térni, mert az tényleg jó.) Csak mint írtam, az egésszel az a bajom, hogy nem érzem, hogy sorozat lenne. Olyan, mintha folyton 6 részes miniket olvasnék, ami a 7. részre újraindul, és nem történt semmi különös. Ezért is írtam, hogy mindegy, hogy holnap, vagy 2 év múlva olvasok bele. Nyilván ezt nem mindenre értem, hanem csak nagy átlagban.

[Snake (XF)]

Ezzel szemben 100 résznyi Walking Deaden körülbeül 1 hét alatt átrohantam, annyira letehetetlen volt.

És nem érezted, hogy a sorozat kb egy helyben topog az utolsó... mondjuk 20 részben? Hónapról hónapra is baromi szembeötlő szerintem, de egyben még inkább. A 100. rész sem ütött akkorát, mint ahogy vártam, továbbra is vannak jó ötletek, de egyre inkább Fables szindrómája kezd lenni.

A Batmant illetően:

A legtöbb cliffhanger, vagy meglepő dolog az az, hogy mindig valami ezer éve elő nem vett karakterről derül ki, hogy éppen ő volt a rejtélyes valaki. Leleplezik, kész, megy tovább minden, semmi nem történt.

Amíg valami ilyen baromi jól van megírva, addig felőlem lehet totál sablonos, vagy elcsépelt, mert működik az egész.

[Predash]

Supermannel, Batmannel és nagy átlagban a DC-vel pont, hogy történt sokkoló és maradandó, Crisis on Infinite Earthnek nevezik.

Ezt fejtsd ki egy kicsit bővebben, hogy miért sokkoló, vagy maradandó. No offense, hanem tényleg.

De Batman is '86 óta azért szép utat járt be, ha másért nem, mert családos ember lett a nevelt és a biológiai fiai miatt.

Igen. Viszont ahogy Damien bekerült a sztoriba, az borzalmas volt. Én nagyon utálom, amikor jó régre, akár évekre nyúlnak vissza azért, hogy kiderüljön, hogy ott valami kihat a jelenre. Ez most furcsán hangzik, mert a valóság így működik, de hogy más példát mondjak, ott volt Hihetetlen Pókban az "Osborn és Gwen kettyintése" cucc, aminél majdnem kettétéptem a képregényt.

Amúgy a szuperhősös képregények alapvetően egy karakter köré épülnek, egyes esetekben fél, máskor több int háromnegyed évszázada folyamatosan. A Walking Deadben és a Vertigo, DH, IDW és Image sorozataiban meg megy max tíz éve egy sztori, ami vagy egy alap elgondolás, vagy egy világ vagy egy nagy gárda köré épít. Ha meg egy kis csoport köré, akkor azok általában véges hosszúak. Amikor tudod, hogy le fogod zárni egyszer a sztoridat, vagy azt, hogy amúgy is a színhely a fontos, mert a főszereplőd lecserélhető, könnyű vitézkedni

Attól még, hogy 500 részes, vagy 60, attól ugyanúgy meg lehet ölni benne valakit, vagy valami hasonlót tenni vele.

(bár mintha Kirkman a Walking Dead főszereplőjénél is mindent megtenne, hogy véletlenül se haljon meg... szóval van, amit ő sem mer).

Rick pont más tészta szerintem. Neki sokkal, sokkal rosszabb sorsa van, sokkal szörnyűbb, és emésztőbb dolgok történtek vele, mintha csak meghalt volna. SPOILER, ÓVATOSAN Az, hogy meghal a felesége, (aki amúgy megcsalta), kezében az újszülött gyermekével, Rick pedig nem tehet mást, minthogy fut... Vagy amikor egyszerűen csak lecsapták a kezét. De mondhatnám a 100. részt is, vagy a 100 részen át tartó karakter változását. Visszaolvastam, és annyira megváltozott Rick, és annyira jól csinálja ezt Kirkman, hogy Ricknek a halál az a megváltás lenne. Amúgy zozi mondta, hogy olvasta/látta egy Kirkman interjúban, hogy ha Rick meghal, akkor is megy majd tovább a sorozat.

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy dögöljön meg a fél JLA, csak a halál a legegyszerűbb példa, amit tudok mondani. Főleg úgy, hogy a Marvelnél és a DC-nél nem igazán létezik ez a fogalom.

[KiD]

Én teljesen ki vagyok ábrándulva a modern mainstream képregényekből. Kivételek szoktak lenni, ekkora mennyiségből már csak a nagy számok elve alapján is ki lehet fogni pár jó történetet, de nem ez a jellemző. Én elsősorban a TF, Pókember, X-Men történeteket szerettem régen a mainstreamből, ezek közül Póki halt meg legjobban a számomra, valahol a 90-es évek végén 2000-es évek elején szép fokozatosan. Nem is a klónsztorik miatt, hanem inkább Osborn visszatérésével. Az ő felhasználása amúgy az egész Marvel U-nak nem tett jót szerintem, de én utálom a karaktert, úgyhogy mondja meg más. Az utóbbi időben elolvastam a legújabb pókkalandokat, volt köztük okés is, de nálam ezek már csak a what if kategóriában mozognak. A TF-ből a Regenerationt várom nagyon (tudom, h már megy, de nem olvastam bele neten, majd rendelek belőle fizikai valójában), a többi sorozatuk minősége viszont olyan ingadozó, hogy nem tudok vele komolyan számolni. X-Mennek néha voltak még az elmúlt években is jó történeteik, tiszta meglepő, de őket meg már rég nem követem akkora figyelemmel, hogy felelősen nyilatkozzam róluk. A két nagyról szinte csak rosszat tudok mondani, felelőtlenül bánnak az örökségükkel immár jó ideje szvsz.

[talgaby]

Supermannel, Batmannel és nagy átlagban a DC-vel pont, hogy történt sokkoló és maradandó, Crisis on Infinite Earthnek nevezik. De Batman is '86 óta azért szép utat járt be, ha másért nem, mert családos ember lett a nevelt és a biológiai fiai miatt.
Amúgy a szuperhősös képregények alapvetően egy karakter köré épülnek, egyes esetekben fél, máskor több int háromnegyed évszázada folyamatosan. A Walking Deadben és a Vertigo, DH, IDW és Image sorozataiban meg megy max tíz éve egy sztori, ami vagy egy alap elgondolás, vagy egy világ vagy egy nagy gárda köré épít. Ha meg egy kis csoport köré, akkor azok általában véges hosszúak. Amikor tudod, hogy le fogod zárni egyszer a sztoridat, vagy azt, hogy amúgy is a színhely a fontos, mert a főszereplőd lecserélhető, könnyű vitézkedni (bár mintha Kirkman a Walking Dead főszereplőjénél is mindent megtenne, hogy véletlenül se haljon meg... szóval van, amit ő sem mer).

[Predash]

Csak egy kis gondolatmenet.

Imádom Batman-t. Kb. 3 éves korom óta, eléggé megszállottan, de tényleg. Imádom a vívódását a Denevér és a milliárdos között, a bat-famíliát, az ellenfeleket, még az újakat is. Gotham hangulata mindig lenyűgöz, az egész elképesztő. Bruce-t szinte már példaképként szeretem (nem kell félreérteni).
Hasonlóan, bár kicsit kevésbé (de még szintén nagyon) szeretem Pókembert, Rozsomákot, a Megtorlót, és még sok más mainstream szuperhőst is.
De.
Az utóbbi 1-2 évben egyszerűen képtelen vagyok követni a sorozataikat, azért, mert oké, hogy mondjuk Pókember vicces és vagány, Batman sötét és kemény - de soha nem történik velük semmi meghatározó, sokkoló, vagy maradandó. Semmi olyan, aminek súlya van. Öljük meg Batmant! És el is tűnt egy évre. Aztán az egyik legszarabb időutazós történetben tért vissza, miközben csápos polipokkal harcolt egy tóban. Lőjük Amerika Kapitányt! Oké... Mintha mi se történt volna. Pókinál a BND még maradandó is, viszont ott meg folyton azt érzem, hogy csak lötyög az egész. Lecsapunk egy Skorpiót, kifejelsztünk egy új ruhát, hálózunk, és minden kezdődik előről, a hősök örök élettel, kifogyhatatlan lőszerrel, és save gombbal is rendelkeznek.
Egyszerűen annyira érdektelenné váltak a mainstream Marvel és DC cuccok - még Batman is, pedig sosem hittem, hogy ezt mondom -, hogy folyton "meh" arccal olvasom őket, és pár szám után le is teszem mindet.

Ezzel szemben 100 résznyi Walking Deaden körülbeül 1 hét alatt átrohantam, annyira letehetetlen volt. Aki ott meghal, az meghalt. Akit ott megcsalnak, azt megcsalták. Aki megsérült, az úgy maradt. Akik összevesztek, nem feltétlenül békültek ki.
De mondhatnám ugyanezt mondjuk az Y-ra, vagy a Prédikátorra is (jó, ott van egy két érdekes dolog, de ott is súlya van a tetteknek, és következménye mindennek.)
Nem azt mondom, hogy minden szuperhősös képregényben haljon meg számonként két karakter, vagy vonuljon Batman nyugdíjba. A Walking Deadben is a nagy mészárlások után mindig tökéletes ideig van szünet, és mindig megrázó, amikor történik valami. De a pozitív dolgok is! Mert úgy maradnak, és mert érdekesek.

Annak az apropóján jutott ez eszembe, hogy újra belekezdtem az egyébként tök jól induló Batman Baglyos sztoriknak, viszont amikor (SPOILER LEHET) kiderült, hogy Dick-et, vagyis Nightwinget is Gotham kiírtására szánták, akkor ismét leraktam egy, már említett "meh". arccal.
A legtöbb cliffhanger, vagy meglepő dolog az az, hogy mindig valami ezer éve elő nem vett karakterről derül ki, hogy éppen ő volt a rejtélyes valaki. Leleplezik, kész, megy tovább minden, semmi nem történt.
Éppen emiatt úgy érzem, hogy mindegy, hogy holnap, vagy ha 3 év múlva olvasok bele egy Gothami vagy Bosszúangyalos dologba, lényegében úgysem történik majd senki. Majd lesz úgyis más Sólyomszem, ha éppen meghal, majd feltámad Nick Fury, ha éppen eltűnik, és ha már elfogy a konfliktus, akkor kiderül, hogy Batmannak van még egy gyereke...

Ezért is olvasok mostanában a The Walking Dead, American Vampire, The Unwritten, Sweet Tooth, Saga, Massive, és ehhez hasonló cuccokat.

[jocibmx]

Köszi, meg is találtam, nemsoká neki is kezdek 

[Zigota]

Ismeritek a Archaia Entertainment kiadót? Az Artesia-t olvastam tőlük mostanában, és az egyik legjobb fantasy ami képregényben elérhető. És úgy tűnik több elég érdekes képregényük is van még.

[zoli]

Üdv,hm...mi ez az újabb Marvel univerzum irtás, a Death pool által  .1Biztos igy ünneplik Póki születésnapját, vagyis azt hogy ,idén ötven éve jelenik meg az újság. 2.Ők is készülnek a Maja jóslatban megírt 2012 Dec 21-ei világvégére  .   Észrevétel  , 50 éve jelenik meg egy olyan újság aminek a főhőse  még csak 30 éves .

[Snake (XF)]

Fent van az most is a 24. részig  bezárólag

[Predash]

Az Xfanzine-on régebben fent volt jó pár V5-ös kapi. Nézd meg ott, hátha fent van az új oldalon is.

[jocibmx]

A Marvel filmeket természetesen láttam, ennyire elveszettnek ne nézzetek 
Akkor a v5-el kezdek majd, csak meg kell találjam az internet berkeiben  

Most egyenlőre, Millar Különítményével kezdtem az ismerkedést, amúgy is sok elemet átvettek belőle a Bosszúállók filmhez, bár nem konkrétan Kapi, de mégiscsak benne van, és nem is rossz. 

[Predash]

Én a V5-öt nagyon tudom ajánlani. Előtte esetleg átfutsz egy wiki cikket, hogyha nem ismernéd a Vörös Koponyát (bár ha láttad a filmet, annyira elveszett nem lehetsz), mert vele indul az egész.