Csak egy kis gondolatmenet.
Imádom Batman-t. Kb. 3 éves korom óta, eléggé megszállottan, de tényleg. Imádom a vívódását a Denevér és a milliárdos között, a bat-famíliát, az ellenfeleket, még az újakat is. Gotham hangulata mindig lenyűgöz, az egész elképesztő. Bruce-t szinte már példaképként szeretem (nem kell félreérteni).
Hasonlóan, bár kicsit kevésbé (de még szintén nagyon) szeretem Pókembert, Rozsomákot, a Megtorlót, és még sok más mainstream szuperhőst is.
De.
Az utóbbi 1-2 évben egyszerűen képtelen vagyok követni a sorozataikat, azért, mert oké, hogy mondjuk Pókember vicces és vagány, Batman sötét és kemény - de soha nem történik velük semmi meghatározó, sokkoló, vagy maradandó. Semmi olyan, aminek súlya van. Öljük meg Batmant! És el is tűnt egy évre. Aztán az egyik legszarabb időutazós történetben tért vissza, miközben csápos polipokkal harcolt egy tóban. Lőjük Amerika Kapitányt! Oké... Mintha mi se történt volna. Pókinál a BND még maradandó is, viszont ott meg folyton azt érzem, hogy csak lötyög az egész. Lecsapunk egy Skorpiót, kifejelsztünk egy új ruhát, hálózunk, és minden kezdődik előről, a hősök örök élettel, kifogyhatatlan lőszerrel, és save gombbal is rendelkeznek.
Egyszerűen annyira érdektelenné váltak a mainstream Marvel és DC cuccok - még Batman is, pedig sosem hittem, hogy ezt mondom -, hogy folyton "meh" arccal olvasom őket, és pár szám után le is teszem mindet.
Ezzel szemben 100 résznyi Walking Deaden körülbeül 1 hét alatt átrohantam, annyira letehetetlen volt. Aki ott meghal, az meghalt. Akit ott megcsalnak, azt megcsalták. Aki megsérült, az úgy maradt. Akik összevesztek, nem feltétlenül békültek ki.
De mondhatnám ugyanezt mondjuk az Y-ra, vagy a Prédikátorra is (jó, ott van egy két érdekes dolog, de ott is súlya van a tetteknek, és következménye mindennek.)
Nem azt mondom, hogy minden szuperhősös képregényben haljon meg számonként két karakter, vagy vonuljon Batman nyugdíjba. A Walking Deadben is a nagy mészárlások után mindig tökéletes ideig van szünet, és mindig megrázó, amikor történik valami. De a pozitív dolgok is! Mert úgy maradnak, és mert érdekesek.
Annak az apropóján jutott ez eszembe, hogy újra belekezdtem az egyébként tök jól induló Batman Baglyos sztoriknak, viszont amikor (SPOILER LEHET) kiderült, hogy Dick-et, vagyis Nightwinget is Gotham kiírtására szánták, akkor ismét leraktam egy, már említett "meh". arccal.
A legtöbb cliffhanger, vagy meglepő dolog az az, hogy mindig valami ezer éve elő nem vett karakterről derül ki, hogy éppen ő volt a rejtélyes valaki. Leleplezik, kész, megy tovább minden, semmi nem történt.
Éppen emiatt úgy érzem, hogy mindegy, hogy holnap, vagy ha 3 év múlva olvasok bele egy Gothami vagy Bosszúangyalos dologba, lényegében úgysem történik majd senki. Majd lesz úgyis más Sólyomszem, ha éppen meghal, majd feltámad Nick Fury, ha éppen eltűnik, és ha már elfogy a konfliktus, akkor kiderül, hogy Batmannak van még egy gyereke...
Ezért is olvasok mostanában a The Walking Dead, American Vampire, The Unwritten, Sweet Tooth, Saga, Massive, és ehhez hasonló cuccokat.