Nem tudod véletlenül,honnan lehetne ezeknek a scan-jét beszerezni? Nagyon jól el lennék velük.
Passz, valami hubon biztos fent van.
Akkor gondolom Te a "Csodás Kvartett"-et se szereted...
Na az már nekem sem tetszik, elég röhejes hangzása van, viszont a Nyíl egy eltalált dolog, mert emlékeztett a nyúl szóra is (igen, enyhe képzavar)
Na de akkor a képregények
A bevezetőben mindjárt volt 2 dolog, ami megfogalmazta azt a véleményemet, amin mostanában gondolkodtam. Az egyik, hogy miért csak az X-Mennél és Pókembernél történt meg a képregény-burjázás, miért csak náluk figyelhető meg a nagymértékü képregény-szaporulat. És én is arra a véleményre jutottam, hogy ha valaki angyalfan és van pénze, akkor valószinüleg F4-et fog venni. A Fenegyerek és Hulk pedig gondolom mindig kicsit népszerűtlenebb volt a töbinél. A másik pedig John Byrne szerepe. Őt leginkább Clearmont-hoz tudnám hasonlítani az X-Mennél, vagy Miller-hez a fenegyereknél. Ő volt az F4 legnagyobb írója Stan Lee után. Bár nehezebb megitélni így a szerepét, hogy csak az ő általa írt részeket olvassuk (ez nem panaszkodás), de a kis összefoglalókból kitűnik, hogy nem igazán volt magánélete a tagoknak. Meg az eredeti FF-t is jó lenee ismerni, mert akkor a címnek (Vissza az alapokhoz) is több értelme lenne. Ja és még egy észrevétel. Milyen gyenge kifogás volt ez a szöveg az erdeti boritókról?
Vissza az alapokhoz
Nekem ez a rész jött be jobban a kettő közül, lehetne akár tök átlagos, egyszerű résznek is mondani, mégis van benne valami ami megfog. Talán maga a történet egyszerűsége és a megkapó hangulata, ami az egyszerűség ellenére is megragadott. A rajzzal sincs problémám, illik a sztorihoz és Byrne-tól igazán nagy teljesitmény, hogy nem csak megírta, hanem saját maga rajzolta és ki is húzta a történeteit. (Kisebb érdekesség, ebben álnevet használ a kihúzáshoz). Magában a történetben tényleg a tudományosság és az ötletesség volt a legjobb. Bár Diablo nem nevezhető egy komoly ellenségnek. Kissé vicces volt, hogy a gonosz éppen ördögi terveit készíti és eközben a házinéni miatt kell agódnia. Frankie Raye feltünésének külön örültem, hisz belőle lesz majd... Jaa hoppá, itt "F4-szüzek" is vannak Akkor majd kiderül késöbb Gabe mondtad, hogy most értetted meg, hogy miért mondjuk Sue-t a legerősebb fantasztikusnak, de még csak most kezdi felfedezni magát
Ja, lesz olyan rész, amiben megjelenik majd a híres, sokszor emlegetett Petúnia néni?
Szívesség egy halottnak
Itt is kiemelném John Byrne munkásságát. Mindjárt a bevezetőben tökéletesen megtudja ragadni az ember figyelmét. Ez a rész azért tetszett kevésbé, mert én a fáklyát sohasem csipáztam, mindig is Ben bunkó humorát bírtam jobban, meg egyébként is szerintem Fáklya csak egy nagszáju hencegő. Ő is mindig poénkodik harc közben, mint Pókember, csak míg ezt Pókinál szerettem, adig a Gyufafejűnél ezt idegesítőnek tartom. Ettöl fügetlenül szakadtam a röhögésnél a Reeves poénnál, pedig hangosan én se szoktam gyakran röhögcsélni a poénokon, de ez nagyon ült. A Baxter épületen én is meglepődtem olyan hétköznapinak van ábrázolva és, hogy annyi ember van az aulájában. Egyáltalán mit keresett ott ennyi ember? (Nézétek meg azt a rajzot, mikor a pap meg Sue mennek fel a liften és Reed vizsgálja őket. Tök olyan mintha Sue rácsapna a pap seggére ) A legjobb ebben a történetben talán az epilógus volt. Erre nem számítottam és az egész történetet közelebb hozta, emberivé tette számomra.
U.I.: És ha bárki azt hinné, hogy Kalapácsfejnek csak szerencséje volt, mikor túlélte az eseményeket, azoknak mondom: a laposfejű már egy atomrobbanásból is visszatért már.