Rövid távon jó lesz az a csere, higgyétek el. Kissé nehezen rázódik majd bele, de lesznek Jennek nagyon érdekes pillanatai (az ötödik kötet zárótörténete az egyik kedvencem ). A poénjai mások lesznek, de alapvetően ugyanúgy megtartja a csapat humoremberének szerepét, mint Ben. Egyetlen gondom vele, hogy Byrne iszonyat rondára rajzolja Jenniferként, úgy néz ki, mint egy lestrapált negyvenéves.
A másik ok, amiért jobban járunk vele, hogy Byrne a Lényt annak saját sorozatában átalakította egy önmarcangoló melodrámahőssé, ahogy arra már volt is példa itt két számban, ami lehet, hogy szép írói teljesítmény volt, de nekem például, aki azt szokta meg, hogy Ben szövegének fordítása közben folyamatosan mindenféle szóvicceket kellett gyártanom és egyéb humoros szösszeneteket csinálnom, nagyon nem tetszett ez a shakespeare-i búskomorság.
