Na, akkor kezdjük a képregényes részével. A 2-3. duplaoldal rajza, megint nagyon jól sikerült: részletekben gazdag, szemetgyönyörködtető a rajz, mely nem zavaró a részleteségével, nincsenek feleslegesen huzigált vonalak. A történet többi részében is láthatólag Byrne több figyelmet fordított a hátterek kidolgozására, mint az előzőben. Láthatóan szívesen rajzolja ezzeket a házakat (valaki nálam okosabb talán majd megmondja, milyen stílusban épültek).
A harcok ábrázolása is jó lett, bár itt egyáltalán nem az összecsapásokon és a képességeken volt a fő hangsúly. Maradt is még a témában lehetőség, szívesen elnéztem volna egy hosszabb harcot, mely Fátum és az F4 csapatmunkájára épülne, mert itt inkább mindenki egyedül harcolt a robotok ellen. Jó lett volna látni azt is, hogy a nagy csapatmunkában, hogyan is veszi át Fátum a vezető szerepet, hogyan kezdik el parancsait/utasitásait követni az F4 tagjai.
Két hibát találtam egyébként: az elején nem szerepl, hogy konkrétan ki is szállnának a repülőből, hisz az előző rész végén Sue csak láthatatlanná tette, de ez elnézhető dolog. A másik, mikor Kristoff anyja visszaemlékezik a régi dolgokra és aztr mondja, hogy "A naperő-komplexum szívében Doktor Fátumot az őrületbe kergette saját eltorzult arcának számolatlan tükörképe!" Na már most, szeríntem ez a nő nemigen lehetett ott, mikor ez a dolog történt, bár ez csak szubjektív megitélésem, hisz nem olvastam az eredeti sztorit. Másrészt ilyet 100%, hogy nem mondana egy hűséges alattvaló a szeretett és félt uralkodója elött. Fátum meg minden bizonnyal egy királyi jobb egyenessel jutalmazna bárkit, aki ilyet merne szólni róla. Szerintem itt Byrne belekeveredett kicsit a narrátorkodásba és elfelejtette, hogy más szájába adja a szavakat.
Na de jöjjön a történet és annak végső tanulsága, ami nem egyáltalán nem szokványos egy amcsi képregénytöl. Byrne tulajdonképpen pártfogásbe veszi a diktattúrákat és támadja a demokráciát. Úgy gondolom, hogy ez Reagen-i erős kéz politika bírálata akart lenni -mely forradalmakat és diktatúrákat támogatott Dél-Amerikában-, de valahogy máshogy sült el. Legalábbis itt Keleten máshogy jön le az egész. Rengeteg mindent eszembe jutatott e történet. Eleve adott az Amerikát jelképező csodacsalád, mely végig görcsösen cselekszik, nem érti, hogy tulajdonképpen mi is történik. Hogyhogy nem működnek címkézéseik, hogyhogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy ők elképzelték. Pedig ők szépen leosztották a szerepeket: Fátum gonosz, Zorba jó. A csúf diktátort megdöntik a hős szabadságharcosok. Aztán meg véres diktatúra lett belőle. Az egész képregényből valahogy árad a kérdés: "vajon, hogy kerültünk mi a rossz oldalra?". Byrne csak annyiban kegyelmez meg az F4-nek, hogy robotok ellen kell harcolniuk, mert egy puccs, egy polgárháború, egy forradalom máshogy néz ki. De az éremnek ott a másik oldala. Lehet, hogy a demokrácia nem működik csak úgy, hogy megkapjuk, azt háváj-dizsi-napfény. Lehet, hogy a diktatúra nem is oly szörnyű intézmény? Hogy a véres szabadságnál sokkal jobb egy tekintélyes vezető? Eszembe jutott persze Irak "demokratizálása" is, Száddám Huszein diktatúrája talán mégsem volt a gonosz birodalma? Naponta felrobbantott 50-100 emberhez képest lehet, hogy tényleg nem! De jöjjünk csak közelebb... Putyin mitöl olyan népszerű hazájában? Mert pontosan azt csinálja, mit Fátum Latvériában: rendet rak, elveszi a szabadság egy részét és erősé, tekintélyesé, világpolitikai tényezővé teszi Oroszországot. És csak egy lépés és itt is vagyunk kis hazánkban, amivel -mint tudjuk- Latvéria is szomszédos. A 3 legvitatotabb, legmegosztóbb "uralkodónk": Ferenc Jóska, Horthy Miklós, Kádár János, sok kicsi Fátum Doktor. Talán nem őket magasztalja Byrne ebben az írásában, a népnek jót akaró, keménykezű, tekintélyelvű urakat. Szemben a demokrácia érthetetlen konfliktusaival. Merhetjük mondani, hogy Byrne-nek igaza van? És azt, hogy nincs? Merhetjük?
Nagyon kemény vádirat ez akkor is ha a saját korában és idejében (1982) nézem, de az itt és mostban is elégé elgondolkodtató kkérdéseket vet fel. Ezért gondolom azt, hogy ennél keményebb és elgondolkodtatóbb F4 történetet még nem olvastam. És nagyon köszönöm a honosítását, ez olyan történet, melyet érdemes lesz időröl időre újra elővenni és elolvasni.