HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények
Fantasztikus Négyes
talgaby:
--- Idézet ---Az első két oldal után viszont egyáltalán nem vettem észre semmit, ami azt jelenti, hogy nagyon jó munkát végeztél talgaby, hisz nem volt sehol olyan érzésem, hogy ez így rossz vagy rosszabb, mint a régi forditás.
--- Idézet vége ---
Komolyan, ilyen szép dícséretet már nagyon rég kaptam. Meghatódtam.
Galactusról csak annyit, hogy az eredeti trilógiában, amit még Lee és Ditko csináltak, Ditkonak valójában nagyobb szerepe volt, mint az Embernek. Jóformán az egész ötlet tőle származott, és ha az ember megnézi annak a három számnak a rajzait, láthatja, hogy ki is tett magáért, beleadott mindent, amit csak tudott és az akkori tecnika megengedte. Azok a rajzok annak ellenére, hogy 40 évesek, szinte magukban megszólalnak. Őszintén remélem, hogy a CoMor vha eljut odáig, hogy honosítsa, mert az a sztori tényleg elég nagy jelentőségű. Az ottani Galactus számomra az etalon, Byrne-é meg csak nagyon jól megközelíti.
Punkológus:
Galactus per
Nos tegyük hozzá, hogy ez csak az első fejezete a dolgoknak. Itt Byrne zsenije nem a nagy harcban merült ki, hisz Galactus ellen már többször megküzdöttek. Ez a 3 rész egyelőre csak okott ad a "perre", aminek majd meglesz a maga fontossága, ami nem más, mint Galactus személyiségét közelebb hozni az olvasókhoz. Ugyanis Stan Lee-n kívül, mindenki úgy foglalkozott vele, mint a nagy mumus, aki megeszi a bolygónkat. Az Ember még vitt bele személyes érzelmeket is, hogy Galactus egy idő és tér hajótörötte, aki önakaratán kívül istenné vált, mégpedig a leggyilkosabb istenné. Lee után viszont elégé úgy kezelték karakterét, mint pl. Ego-ét. Egy cseszet nagy valami, ami egyes szám harmadik személyben beszél magáról és nagyon gonosz. Lee után egyedül Byrne tudta megfogni az önmarcangoló isten személyiségét. Az igaz, hogy elég gyorsan legyőzték, de itt már baromira le volt gyengűlve kb, olyan színtre, mint mikor az ember annyira éhes, hogy hajlandó levágni a lábát, csakhogy megegye. És nem is az ütések tettek be neki igazán, hanem Strange doki buzerálkodása, pontosabban az, hogy szembesítette azzal a fájdalommal, amit okozott "életében". És bár Strange doki eléggé egy másodrangú senkinek tűnik, valójában ő a 616-os univerzum fővarázslója, tehát azért ő már Jani a hegyröl. Maga a tényleges per egyébként csak a 261-es részben fogja kezdetét venni, az miatt, amit Reed mondott a 242. rész végén, hogy "meg kell menteni Galactust". Egyébként a Marvelben további következményekkel is járt ez a rész. Mert itt Galactust megfosztották főgonoszi státuszától. (Késöbb majd megis kapja az új besorolását, hogy mi is ő). Viszont így a Marvel újabb főgonoszt alkothatott magának (tudtommal Thanost).
--- Idézetet írta: Sepi ---Az egyik amit nagy hülyeségnek tartok az az, hogy Terrax hogy azt gondolta: Manhattan-el képes lenne elpusztítani Galactust?
--- Idézet vége ---
Szerintem Terrax úgy számol, hogy elpusztítja Galactus hajóját, akkor Nagy G nem tudja felszívni annak energiáit és ez az ő számítása szerint már elég arra, hogy győzedelmeskedjen egykori parancsolója felett
--- Idézetet írta: Farek ---Ami engem Póki és Fenegyerek tétlenségében idegesített, az az, hogy, ahogy említik, ők nem ebben a súlycsoportban vannak. Na és Amerika Kapitány??? talán ő az a kozmikus nagyágyú? Szóval nem kellett volna ennyire fényezni őket, vagy Pókit és Fenegyereket nem kellett volna beletenni egy panel erejéig, a semmire.
--- Idézet vége ---
Hát igen AmKap-nak semmi keresnivalója nincsen ott, de nekem enné jobban fájt valami más. Miért nem döglött meg Janet, mikor Galactus kilőtte a szeméböl. Na nehogy már Galactus annyira kedves lény, hogy direkt csak egy gyenge taszitósugarat lő ki, nehogy mindenki Darazsa megsérüljön. Azzal nincs bajom, hogy DD és Póki csak kispadról bámészkodtak, mert ez tényleg nem az ő kategóriájuk. De pl romeltakarításban vagy emberek helyszínről való kimentésében segédkezhetnének.
--- Idézetet írta: talgaby ---Meg az hogy nézett volna ki, ha az Angyalok vezetőjét megkérik, hogy most legyen szíves odébbálni, mert a csapata szeretné szétrúgni egy istenség hátsóját, de őt túl gyengének tartják hozzá...
--- Idézet vége ---
Ha más nem akkor utolsó mohikánként a harcmezőn lenyom gyorsan Nagy G-nek egy szentbeszédet, mint Thanosnál. (Remélhetőleg ugyanolyan eredménnyel )
--- Idézetet írta: Gabe ---Eddig a Byrne féle részek azért jöttek be jobban, mert volt benne valami a régi '60-as évek varázsából.
--- Idézet vége ---
Plusz Byrne egyik nagyon tetszetős szokása, hogy közelebb hozza a szereplőket mint embereket. Anno a magyar kiadásban nem szerepelt a karácsonyfa "lebontása". Szerintem az a jelenet nagyon jó. Egy kis személyes adalék, hogy hogyan is megy F4-éknél az ilyesmi. Na meg ahogy felháborodásában Sue láthatatlanná válik, az meg tényleg aranyos. Igaz, hogy egykockányi dolog csak, de mosolyt csalt vele az arcomra, tehát már elérte a hatását.
--- Idézetet írta: Gabe ---Byrne meg kissé játékosabban bánik mindennel, ráadásul kissé megalománnak is tűnik, ami a méreteket illeti: Mannhattan kiszagatása a földből, a gigászi Atillan holdra költöztetése, egy hatalmas "római kori" város egy hegy tetején, eltúlzott erejű, bár könnyen verhető ellenfelek (Terax, vagy Galactus a legjobb példa erre) stb.
--- Idézet vége ---
Hehe, pedig nem is Byrne a legmegalománabb, hanem Starlin. A Végtelen Kesztyű történetet pélául kapásból azzal kezdte, hogy kiírtotta az univerzum fele lakoságát, késöbb pedig a szereplők már bolygókat vagdosstak egymáshoz (Ja és ott meghalt AmKap is )
A honosítás először rém furcsa volt, hisz teljesen más stílusban szoktam meg a sztorit. Főleg a 242. rész címe volt zavaró. A régi verzióban az volt írva, hogy "Terrax, a Megállíthatatlan! És nem is akar más lenni." Na ez nekem amolyan kis szállóigeként maradt meg a fejemben. Az első két oldal után viszont egyáltalán nem vettem észre semmit, ami azt jelenti, hogy nagyon jó munkát végeztél talgaby, hisz nem volt sehol olyan érzésem, hogy ez így rossz vagy rosszabb, mint a régi forditás. Természetesen a beirás is olyan volt, mint eddig: zseniális.
+++
Még biztos akartam valamit írni, csak már a fene sem tudja, hogy mit
talgaby:
--- Idézet ---Nem mindenki pazarolja agya tárolókapacitásának jelentős hányadát arra, hogy élő marvel adatbázisként működhessen (igen célzás volt ).
--- Idézet vége ---
Szerintem egyelőre Mortal Kombatból többet tudnék bárkinek mesélni, mint Marvelből, pedig utóbbi multiverzum sokkalta nagyobb... (de ha szerinted én sokat tudok, akkor mit mondanál azokra, akik tényleg fejből tudják a felét minimum...)
Gabe:
Igen, lehet, de szándékosan csak az F4-et tartottam szem előtt, -nemes egyszerűséggel azért, mert pl. arról is most rántottad le számomra a leplet, hogy a Pókcsajokat is ő írja. Én egy egyszerű olvasó szemszögéből nézem, aki többnyire a készítőkkel nem nagyon törödik, csak és kizárólag azzal a heti jó esetben 2 darab képregénnyel, amit elolvas. Nem mindenki pazarolja agya tárolókapacitásának jelentős hányadát arra, hogy élő marvel adatbázisként működhessen (igen célzás volt ). Én egyszerű olvasó vagyok, egyszerű érvelésekkel, éppen ezért nem is vitatkozom fanatikusokkal, inkább csak kérdezgetem őket. Úgyhogy valószínűleg igazad van, de én csak ennyit látok át a Marvel univerzumból (készítőiket is beleértve), azt is meglehetősen szellősen. Végére azért képzelj ide egy betépett Jamaicai rasztahajú smiley-t, amint hatalmas vigyorral az arcán Peace-t énekel az elmaradhatatlan spanglival a szájában, ez meg nyomja alá a háttérzenét:
talgaby:
Gabe: Majdnem eltaláltad. Byrne direkt tért vissza az F4 korai történeteinek hangulatához, pontosan az volt a célja, hogy nosztalgikusabbá tegye a sorozatot, de ugyanakor jelentős történetek is kikerüljenek a keze alól. Ezt tökéletesen hozta. Egyébként a közte és a DeFalco között elterűlő jó 10 év alatt pontosan olyan változások történtek általánosan a Marevelnél, amik itt, az F4-ekben is kiütköznek: kicsit modernebbé, "mai" problémákat is felsorakoztatóvá tettéka sorozatot. Egyébként pedig DeFalco írásmódjára szerintem inkább jellemző a játékosság, egyébként is egy elég nyugodt, laza figurának szokták leírni őt. Nézd csak meg a Póklányokat, azt milyen stílusban írja. Az az ő eleme. Az F4-nél is szerintem azért érezhető ez a játékosság néha, Ben és Johnny egymást szívatásain.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése