A hír nem új, csak most csodálkoztam rá. Elkészült az első albán képregény szuperhős. Hogy miért a Fantom témába írom? Nos, magyarázatképpen szolgáljon a kép róla.
A Fantom hommage, paródia és swipe világa legalább annyira szerteágazó és érdekes, mint mondjuk Asterixé.
Bár az ezt követő leírás off topic lesz, mégis érdemes kicsit elmélkedni a témán. A fent látható albán hős neve Šćiponja, ami annyit tesz Sas (nyilván a mellkasán viselt albán címersas miatt). Alkotója nem is tagadja, hogy Lee Falk Fantomja ihlette. A koszovói származású hős feladata a koszovói (albán) polgárok védelme és a drogkereskedelem elleni harc. Vitathatatlan, hogy felháborodást keltett a szerbek körében. Szerbiának legalább olyan fájó pont Koszovó függetlensége, mint ahogy annak idején Magyarország számára Trianon volt. Évekkel ezelőtt megjelent egy Bonelli ex-yu szerte népszerű Bonelli hős (Zagor - Fantom kapcsán is volt már róla szó) belgrádi kalózkiadása, melyben a szerb kisfiú a hős segítségét kéri a koszovói szerb kolostorok albán terroristák elleni megvédésében.
A képregény mint politikai propaganda nem új dolog. A háborúk és konfliktusok több síkon zajlanak és ez alól nem kivétel a képregény sem.
A balkáni háború is kitermelte a saját kis képregény háborús szuperhőseit:
Bosman a sebezhetetlen (állítólag az atomtámadás sem ejt rajta semmiféle sebet) Szarajevót védte a csetnikektől (szerb „szabadcsapatok”). Kék egyenruháján Bosznia-Hercegovina címere díszeleg.
A horvát háborúban pedig Super Hrvoje (Szuper Horvát) kelt életre. Feladata nyilvánvalóan a szerbek elleni harc volt. Egy mintázott kő érintésére kővé vált a bőre, szinte sebezhetetlen lett ezáltal, illetve köveket lőtt ki a kezeiből (nagyjából úgy, mint Pókember a hálót).
A háborús propaganda első képregényhősei ennek ellenére szerbek voltak. A knindzsák (Knin Dalmáciában egy város, ahol a szerbek a háború alatt megalapították a Szerb Krajinai Köztársaság szakadárállamot + nyilván a nindzsák szóösszetételből adódik a nevük) az európai alvilágban edződtek meg és lettek járatossá a maffiás módszerekben. Mégis szent életre esküdtek fel és a horvát „megszállók” (vagy ahogy ők hívták a horvátokat: szerbgyilkosok) kiűzésére a szent földjükről.
A képregény egy kifejezési forma, és mint olyan könnyen lehet a gyűlöletszítás eszköze is. Egyben (tágabb értelembe véve) kordokumentumként is kezelhető, az akkori adott helyezett elemzésére.
Mi pedig ma hogyan viszonyuljunk ezekhez a művekhez, nos talán Marko Somborac, egy szerb képregényalkotó mutat példát a stzripjeivel, amelyek a legolvasottabb szerb napilapban jelennek meg:
Fordítás: Srácok, remekül elvontátok a figyelmüket. Innen átvesszük mi.
