Köszi, köszi, köszi! Hát igen, így harmincon túl az ember már egész más szemmel nézi a világot Mostantól már minden nap ajándék, ahogy azt mondani szokták
És hogy valami kis ajándék is legyen, és így talán VTomihoz is egyszerűbben jut el a forgatókönyv első része, elolvashatjátok a Tomival réges-régen elkezdett, azután soxor elakadt, de most talán új erőre kapó képregényprojektünk első három oldalának vázlatát. A rajzoló Tomi lesz, én pedig egyik régen megírt Lovecraft utánérzésemmel (Lovecraft egyik története, ahogy azt én írtam volna meg járulok a projekthez. A novelláról annyit érdemes tudni, hogy 2-3 A4-es oldalnyi az egész, és már legalább 4 változat született belőle, mindig hangulattól függő okkal és okozattal a történetben. De a lényeg soha nem változott. A bezártság, az egyedüllét, a sötétség és a rettegés maximális fokozása mindig alapvető motívumok voltak a történetben, ahogy az eredeti Lovecraft műben is, bár én a történetnek a lovecrafti érára emlékeztető ősi gonosz/szokatlan élőlények motívumát lecseréltem valami másra De a para így is garantált
A Tomi által megrajzolt vázlatokat most kihagynám, de remélem azért így is elég érdekesnek fogjátok találni ezt a kis szülinapi meglepit.
1. kép
Teljesen fekete, csak egy „ködös” képaláírás:
„-…zatok, nehogy leejtsétek! Óvatosan!”
2. kép
Nagyon fehér képkocka nagyon elmosódott alakokkal. Az alakok fején barlangász sisak lámpával. Az egyik pontosan a kép közepére világít nagyon erősen.
„Egy pillanatra kinyitottam a szemem, de mintha kést döftek volna az agyamba, úgy vágott a szemeimbe egy lámpa fénye. Hangokat hallottam, de fogalmam sem volt, hogy mi történik körülöttem. Megtaláltak? Kivisznek innen? Mi történik?”
3. kép
Újabb teljesen fekete kép, csak a közepén dereng egy halvány fehér folt.
„Újra elájultam.”
1. kép
A barlangban négykézlábon mászós kép lenne jó ide.
2. kép
Egy fél, rémült arc. Koszos, mocskos és a szem belső sarkából lefolyó könnycsepp még jobban szétkente a koszt. Esetleg a maszatolásnál egy kéz nyoma is látható, ahogy megtörölte az arcát a kézfejével, de azzal csak még jobban összemocskolta az arcát.
3. kép
Az alak hátulról. A ruhán nedves foltok látszódnak.
„Már több órája botorkálok a sötétben. A kezem és a lábam több sebből vérzik. A gyomrom remeg, émelygek, kezd elhatalmasodni rajtam az a megfoghatatlan, jeges félelem, ami percről percre egyre jobban szorítja a torkom. Hallgatom a saját zihálásom, ahogy a levegő ki-be áramlik a tüdőmből. Minden egyes lélegzetvétel egy orkán dübörgésének hallatszik a fülemben. Szemem fáj az erőlködéstől, hogy megpróbáljak valamit látni a vaksötétben. Érzem a saját savanyú szagom, a rettegés szagát, és azt hiszem, ő is érzi...”
1. kép
A kiépített járdán álló alakos kép egy kis hátizsákkal kiegészítve!
„Miért indultam el? Amikor a csoportomtól leszakadtam, még jó ötletnek tűnt. Volt lámpám, a hátizsákomban egy szendvics és egy üdítő. És ami akkor a legfontosabb volt: hatalmas önbizalmam.”
2. kép
Egy térkép a barlangrendszerről.
„Emlékszem, mielőtt bejöttünk, még meg is néztem a bejárat mellett kirakott nagyméretű térképet. A tábla alján még fel is hívták a figyelmet rá, hogy senki ne maradjon le a csoporttól, mert nagyon könnyű eltévedni.”
3. kép
A szikla mellett térdelős kép jöhet ide.
"És most itt vagyok a sötétben, egyedül. Már a kiáltásaim is kezdenek gyengülni. Ha félórányi intenzív ordibálást nem hallott meg senki, akkor már nem is fogják. Valahogy egyedül kell kijutnom…"